-Jó reggelt, Dr. Gray!- köszönt Ed halkan, ahogy belépett a nő rendelőjébe.

-Magának is, Ed!- rezzent össze Madison a betege hangjára- Már is ennyi az idő..?

A dolgozóasztala mögött ült, fehér zsinórú fülhallgató volt a füleiben, ami erősen elütött a tűzvörös hajától és azúrkék ingétől. Indigo hangját hallgatta vissza egy hangfelvételről, amin egy helyszínelési fényképet ír le. Rengeteg ilyen fájl-ja volt, minden gyilkosság összes képéhez és lassan éjjel-nappal ezeket hallgatta, hátha feltünik valami, de egyenlőre sikertelennek bizonyult minden nekifutása. Most kezdte csak igazán zavarni, hogy nem lát...

-Visszajöhetek máskor..- ajánlotta fel a férfi.

-Ne mondjon ilyet! Maga gyógyulni akar. Önzőség lenne elküldenem magát.- legyintett Madison, makd eltette fülhallgatóját és lassan az egyik fotelhez evickélt.

-Ha emlékezetem nem csal, még mindig nem árulta el, hogy mi bajom van.

-Valóban. Kérem üljön le, ez egy nehéz és kellemetlen, de fontos beszélgetés lesz. Nem fogok sem virágnyelven fogalmazni, sem ködösíteni, hazudni. Tényszerű leszek és realista. Ha gondja van, nem ért esetleg azonnal szóljon!- próbálta felkészíteni Edet arra, amit mondani készült.

-Akkor essünk túl rajta.- a férfi hangja nagyon enyhén remegett csak, valaki, aki nem hagyatkozott olyan régóta a hallására, mint Madison, az meg sem hallotta volna. Őszintén fájt a szíve Edért, de azért habozás nélkül belevágott, ahogy az előbb ígérte.

Először azzal szembesítette a férfit, hogy milyen tünetekkel találkozott nála és hogy ezek mind lehettek a DID, azaz a disszociatív személyiségzavar tünetei. Ezt szükségesnek látta bővebben kifejteni, így elmagyarázta, hogy ez a típusú mentális zavar minek a nyomán alakulhatott ki, jelenleg nála mennyire súlyos a helyzet és hogy a jövőben milyen kezelésekkel mennyire csökkentheti le a probléma komolyságát. Kiemelte, hogy őt ugyan tanították ilyen betegségek kezelésére is, de még sosem próbálta gyakorlatban ki.

-Miféle mód van arra, hogy teljesen megszűnjön a második személyiségem, doktornő?- Ed hangja furcsán éles volt.. talán megint azzal beszélget Madison, aki nem kedveli?

-Van egy speciális és igen hosszadalmas kezelés, aminek a során a személyiségeket eggyé olvasztjuk, de sosem lehet pontosan tudni, hogy melyik kerekedik felül végül. Kockázatos és a siker esélye épp hogy alulról súrolja az 50%-ot. Azt is hozzá kell tennem még egyszer, hogy én ezt csak elméletben ismerem, a gyakorlatomat nem ebből szereztem.

-Értem.

-Tudok ajánlani erre szakosodott kollégát, ha úgy gondolja, kipróbálná..

-Más nem segít, Dr. Gray... ezt értse meg. Maga az egyetlen, akire ezt rá merném bízni, doktornő. Tegye, amit kell!

-Sajnos nem csak magának kell beleegyeznie. A másikkal is beszélnem kell. Ha nem akarják mindketten, nem tehetek semmit.

-Értem.- fél pillanat szünet, de ahhoz épp elég, hogy Madison tudja, újra a kevésbé jóindulatú Ed ül vele szemben- Mennyire emlékszik abból, amit az előbb mondtam? Előfordulhat, hogy egyik személyiség nem emlékszik a másik emlékeire...

-Honnan jött rá? Mi volt a legárulkodóbb?- Madison betudta ezt a kérdést annak, hogy erre épp nem emlékszik vagy csupán csak nem figyelt, ugyanis már egyszer beszámolt erről.

-Amikor leírattam magával a nevét, ott vált egyértelművé. Azt mondta, jobb kezes, holott ballal írt.

-Tudhattam volna...- motyogta halkan, az orra alatt bosszúsan.

-Mi a véleménye? A kezelésről? Ed beleegyezik. Maga?

-Mi történik velem, ha vége a kezelésnek?

-Továbbra is ott fog létezni Ed tudatában.. csak nem lesz képes úgymond irányítani őt.

-Világos... van más választásom?- hiába tette fel ezt a kérdést, hangja megadó volt, Madison már tudta, hogy ő is bele fog menni.

-Természetesen van.. figyelmen kívül hagyja, hogy mi a jó a testének és véglegesen maga válik a fő személyiséggé, így Edet a háttérbe szorítja és örök szenvedésnek, tehetetlenségnek és kétségbeesésnek teszi ki.

-Nem is hangzik olyan rosszul..- gondolkodott el egy pillanatra- A kétségbeeséstől ne féltsen minket, mit gondol, miért létezem?

-Jogos...- dörzsölte meg az állát Madison- Tehát mit mond?

-Ed szenvedett már eleget... benne vagyok én is a kezelésben.- bólogatott, de szája gúnyos vigyorra húzódott. Rébusznak megvolt már a maga kis terve, hogyan fordítsa a kezelést az előnyére.

-Legyen hát.- Madisonnak elmosolyodni sem volt ideje, mert Ed azonnal kérdezgetni kezdte, hogy ment a beszélgetés- Belement.- nyugtatta meg gyorsan.

-Fantasztikus!- kiáltott fel örömében. A nő még sosem hallotta ilyen lelkesnek. Aggódott, nehogy csalódást kelljen okozzon neki- Mit hallgatott, mikor bejöttem? Nagyon bele volt merülve... már ha szabad kérdeznem.

-Helyszínelési fotól leírását hallgattam és jelentéseket. Felkértek, mint tanácsadó a gothami sorozatgyilkos ügyéhez, de eddig nem tehettem túl sokat.

-Régen helyszínelőként dolgoztam.. ha megszerzi ezeket a képeket, esetleg segíthetek, hátha én meglátok rajtuk valamit, ami fölött elsiklottak.

-Igazán nem kérhetem ilyesmire... nem volna illendő.- kuncogott Madison halkan, de belül ugrándozott az örömtől. Hátha végre Eddel valami áttörést érnek el a nyomozás terén is.

-Ha már pénzt nem fogad el a kezelésemért, legalább ennyivel hadd törlesszek..

-Hát jó, ha ragaszkodik hozzá...