-Oswald, a jó isten verje meg, merre vagy!- tört rá régi barátjára és/ vagy ellenségére Ed.

Egy erős és határozott mozdulattal belökte a nehéz, fekete ajtó két szárnyát, jobb kezében kibiztosított pisztolyt tartott. Sosem ártott az elővigyázatosság, pláne nem ha gotham alvilágának vezetőjéről volt szó. A szoba közepén egy hosszú, sötét asztal nyújtózkodott, a túloldalán egy magas háttámlájú bőrfotellel. Egy alacsony, sápadt alak terpeszkedett benne, arca és ruhája együttesen leginkább egy pingvinre emlékeztettek. Arcán olyan nyugalom ült, amin látszott, hogy csak álca, de nagyon erőlködtek, hogy ez ne legyem szembetűnő. Az alak lassan, méltóságteljesen felállt a székéből, kihúzta magát (még így is alacsony volt) és megindult Ed felé. Ha ennyi nem lett volna elég, hogy megjelenéséből egy pingvin jusson eszünkbe, fél lábát maga után vonszolta és ez a sántikálás tökéletesen hasonlított a röpképtelen madarak totyogására.

-Jó hogy újra látlak, Ed.- felelt higgadtan. Válaszul a pisztoly csövét kapta, pont a két szeme közé. Csalódása jeléül nagyot sóhajtott- Ne mondd, hogy egy olyan beszélgetésünk se lehet, ahol nem néz egyikünk farkasszemet a másik pisztolyával.

-Túl jól ismerlek.. meghát, vannak még ilyen rossz szokásaim.- eresztette le fegyverét egy hamiskás mosoly kíséretében.

-Na igen..- helyeselt Oswald, majd visszaült a székébe- Mit akarsz, Rébusz?

-Ilyen hamar átláttál rajtam?

-Túl jól ismerem Edet, hogy tudjam, mikor ki vagy. Még egyszer kérdezem, mit akarsz?- fogta a fejét unottan.

-A segítségedet akarom kérni.- szűrte ki a csikorgó fogai között. Pingvin előredőlt és hangosan nevetni kezdett.

-Ugyan minek?- kérdezett vissza, mikor sikerült újra lenyugodnia.

-Nemsokára akarok valamit csinálni, ami tényleg és nagyon felrázza a várost!- szemei csillogtak a lelkesedéstől szemüvege lencséi mögött.

-Akármit is tervezel, a gothami sorozatgyilkost úgysem tudod fölülmúlni.- csóválta a fejét Oswald- Most még  a csapból is a róla szóló hírek folynak.

-Már miért akarnám fölülmúlni magam?- nevetett hangosan Rébusz.

Oswald elszörnyedve figyelte régi barátját, akit valaha szeretett is. Eszébe jutott néhány pillanat, hogy pár éve még a tűzbe ment volna ezért az emberért, ölni is képes lett volna érte. Hogy jutottak idáig? Legjobb barátja és legbizalmasabb támogatója, jobbkeze hogyan válhatott ellenséggé? Ki hibázott először? Ami viszont fontosabb, számít ez? A dolgok tönkrementek és most itt áll, szemben a város legkeresettebb sorozatgyilkosával. Ismerte Edet és tudta, hogy sosem követne el olyan könyörtelen bűnöket, amiket most Rébusz véghez vitt. Elborzadva mérte végig a másikat, majd megrökönyödve csak ennyit tudott kinyögni.

-Te?

-Megleptelek, igaz?- nevetett széles mosollyal Ed- Pedig ez nem is volt a céljaim között.. ez afféle kellemes mellékhatás.

-Miért?

-Mondhatnám, hogy bosszúból, haragból, gyűlöletből, vagy hogy egy ügyért, de akkor hazudnék.- elgondolkodott egy pillanatra, ránézésre jó mélyre merült az emlékeiben és próbált egy épkézláb, logikus magyarázatot találni a barátjának, de kudarcot vallott, így csak egyszerűen rávágta- Unatkoztam. Rég csináltam már ilyesmit és kicsit kijöttem a gyakorlatból...

-Ed, felfogod egyáltalán, hogy mit csinálsz? Tudod hány életet vettél már el?

-Ne hívj így, nem ez a nevem.

-Abba belegondoltál-e, hogy Ed mit fog reagálni, ha egyszer megtudja, mit műveltél?

-Ostoba. Hozzám képest egy idióta. Sosem fog rájönni.- vont vállat Ed és indult a kijárat felé.

-Ne becsüld alá! Ed okosabb, mint hinnéd!- kiáltotta Oswald, mire a távozó alak megtorpant.

-Nálam nem okosabb.

-Ezerszer okosabb nálad!- amit Pingvin mondott, mind komolyan gondolta. Hitte, hogy régi barátja előbb vagy utóbb rá fog jönni, hogy mit művel másik személyisége és valahogy megakadályozza azt ebben- Most Eddel is akarok beszélni.

-Helló Oswald.- intett a férfi félszegen, majd folytatta- Valami rosszat mondtam? Olyan furcsán nézel.

-Áh dehogy.- legyintett Pingvin egy álmosoly mellett- Foglalj helyet!

Ed a kibiztosított piszgolyát jól láthatóan az asztalra helyezte, hogy a másik tisztán láthassa és világos legyen neki, ha eldurvul a helyzet, Ed nem fél tűzharcba bocsátkozni.
Mióta Pingvin a gothami alvilág vezetője, az Eddel való konfliktusok száma minimumáfa csökkent, úgyhogy most a se-veled-se-nélküled kapcsolatuk valahol középen járhatott. Nagy ritkán, mikor összefutottak, el-elbeszélgettek, ki mit csinált a közelmúltban. Újabb bizonyítéka a kölcsönös bizalomnak.

-Képzeld, találtam egy pszichológust, aki hajlandó volt foglalkozni az alvásgondjaimmal. Dr. Gray, és vak, így még csak azt sem tudja ki vagyok! Bár a körülötte lévők figyelmeztették velem kapcsolatban, nem úgy néz ki, mint aki hallgatna rájuk. Sőt, szerintem bízik bennem..

-Nem ismerem.- tárta szét a karjait Pingvin. Hazudott. Találkoztak már a belvárosi túszdráma során, de az már olyan régen volt- De ha kezel, és mindez segít, akkor örülök....