-Valóban, ez engem is érdekelne, Ed!- ismételte a kérdést Harvey. A nyomozók hangneméből és az újonnan érkezett megszólításából Madison egyből tudta, a férfik nem először találkoznak. Az is világos volt, hogy közös múltjuk nem éppen nevezhető derűsnek.

-Hogy őszinte legyek, nem emlékszem...- motyogta, közben elvörösödött és jobb kezét a tarkójához emelte. Kínosan érintette a dolog és kétségbe esett, fognak-e hinni nekik a nyomozók mindazok után, amin keresztül mentek. Akaratlanul is felszínre törtek régi emlékei, mikor próbálta megölni Gordont és Bullockot, illetve az utána lehúzott idő az Arkhamban. Na oda nem megy vissza, ebben halálbiztos volt. Inkább meghal, de oda még egyszer be nem teszi a lábát.

-Hirtelen robbanószert találsz egy olyan helyen, ahova civilek sosem járnak, aztán hirtelen nem emlékszel, hogyan kerültél oda.. nekem ez bűzlik!- felelt Bullock gúnyos hangon. Hiába nem mondta ki szó szerint, mindenki tudta, ő Edet vádolja a robbanószer lerakásával.

-Nem én vittem oda!- kezdte tagadni azonnal hevesen a néma vádakat, hangja el-elcsuklott- Higgyenek nekem! Kérem.. semmi közöm hozzá! Dr. Gray...? Magára talán hallgatnak.. tényleg nem én voltam!

-Miért tagadod ilyen hisztérikusan? Ez csak gyanúba kever..- bölcselkedett a kalapos nyomozó, aki még a rendőrség épületében sem vált meg kedvenc kiegészítőjétől.

-Maga csak ne beszéljen velem ilyen leereszkedően, Bullock nyomozó!- hangja teljesen megváltozott, mintha magabiztossággal kendőzné el a férfi iránt tanúsított gyűlöletét- Doktornő, kérem, segítsen! Egyedül nekem nem fogják elhinni...

-Sajnálom, Ed.- hajtotta le a fejét Madison, aki mindeddig olyan feszülten figyelt, hogy egyetlen mondatfoszlány sem kerülte el a figyelmét- Én nem hiszem, hogy te hagytad ott, de amíg nem tudod bizonyítani...

-Addig nem állna jót értem, doktornő?- fejezte be a nő mondatát. Madison fáradtan sóhajtott, de beleegyezőleg. Úgy gondolta, ismeri annyira a páciensét, hogy tudja, ő nem egy gyilkos.

Ekkor Madisonnak eszébe jutott valami, amit feltétlenül meg kell majd kérdezzen a férfitől, mikor csak kettesben maradnak. Minden reggel fáradtan ébred és kialvatlanul, mintha az este egy szemhunyásnyit sem pihent volna, most pedig itt az emlék kimaradás. Ha már korábban is történt ilyen, az nem lehet véletlen. Nem mehetett teljesen biztosra, mindenesetre egy próbát megér- a következő alkalmon megpróbál majd beszélni Eddel és Ed 2-vel is.

-Úgy gondolom,- kezdte megfontoltan- most mindegy, hogy Ed mit keresett ott, a lényeg az, hogy tudjuk, hogy a barátunk hova telepítette a bombát. Szerintem előbb hatástalanítsuk és csak utána tegyünk fel kérdéseket, egyetértünk?- hosszú csend következett- Ha bólogattok, azt nem látom! Na jó.. hallgatás, beleegyezés. Induljunk!

-Honnan is ismeritek egymást?- kérdezte Bullock a pszichológust, miután Gordon kerített egy bomba-szakértőt és rendőrautókba ülve szirénázva elindultak a helyszínre.

-A betegem.- felelt egyszerűen és röviden a nő.

-Maga tudja ki ő? Hogy mi ő?

-Annyit tudok, amennyit kell.

-Azaz?- szegény Bullock nyomozó kicsit lassú észjárású volt, de nem tehetett róla. Ma még csak két kávét ivott, pedig már esteledett! Ez duplán megnehezítette a gondolkodást neki.

-Ő olyasvalaki, akinek segítségre van szüksége és ahogy hallottam, mástól nem kap, ezért hozzám fordult utolsó reményeként. És maga azt mondja, tanácsolja nekem, hogy forduljak el tőle?

-Tudja, hogy az az ember miket tett?

-Nem. És nem is akarom.- a törékenynek tűnő nő határozottsága megrémítette a nyomozót- Az, hogy segítségért valaki máshoz fordul, nem a változás jele, Bullock nyomozó?

-Ezt maga jobban tudja nálam.- kerülte ki a választ és az út további része csendben telt.

Már csak egy kanyar, egy sarok választotta el őket az épülettől, amiről Ed beszélt, mikor óriási robbanás rázta meg az úton közlekedő kocsik duruzsoló zaját. A békés környék hamar megtelt sikítozó civilekkel. A sofőrök mind befékeztek, sok autó egymásnak ütközött. Ezek után dőlt össze a lakatlan épület, szabadon hagyva a mellette álló felhőkarcolót. Az sem állt már biztos lábakon, így a gyorsan helyszínre érő tűzoltóknak és rendőröknek, mentősöknek volt ideje az alsóbb szinteket kiüríteni. Az épület üresnek tűnt, sajnos viszont nem volt az- öt ember ragadt a legfelső emeleten. Elindult értük egy középkorú nő tűzoltó és mikor elérte a családot, mivel az volt- apa, anya, két kislány és egy kisfiú- a ház megingott és magába roskadt. A mentők sokára találták csak meg a hat holttestet.

Gordonék későn értek ki a helyszínre. A hónapban előfordult már egy gyilkosság, a számláló nullához ért és megtörtént a robbantás is. Kettővel több halálos áldozat volt, mint fél éve. Jim Gordon maga figyelte a keresést esetleges további áldozatokért a romok között, amíg Harvey hazakísérte a két nőt. Nem volt több test, csak az a hat. És minden, a mintának megfelelően besorolhatóak voltak a négy kategóriába- még a sorrend is stimmelt.

Madisont kirázta a hideg, a gyomra összerándult.
Ed nem lenne képes erre.
Ed nem lenne képes...