Megszületett a tizedik áldozat is. Madison és Indigo találtak egy mintát, amit a gyilkos rendről rendre követ és el is mondták a nyomozóknak, de nem tudták megelőzni ezt a gyilkosságot.
A hónap tizedik napján a két nyomozó, Madison és Indigo is mind bent ültek a rendőrségen várva a hívást, hogy holttestet találtak. Gondterhelt és ideges beszélgetést folytattak, hogy elüssék az időt. Minden perc olyan hosszúra nyúlt, mint egy egész óra. A pszichológus azt hitte ott fog megőszülni, mire befut a hír.

-Akkor mondják már el még egyszer, hogy mi az a minta?- kérte a nőket Bullock nyomozó, mert még mindig nem teljesen értette az összefüggéseket.

-A gyilkos először egy idősebb férfit, egy fiatalabb srácot, egy középkorú nőt, végül pedig egy fiatal lányt ölt meg. Utána tovább folytatta a gyilkolást és az áldozatai mind besorolhatók ebbe a négy kategóriába ilyen sorrendben.- magyarázta türelmesen Indigo, mert Madisonnak már elege volt a férfi értetlenségéből.

-Ez a logika alapján most egy fiatal férfi holttestét kell megkapjuk.- bólogatott Gordon, akinek már első hallásra összeállt a kép.

-Pontosan.

-Ezt még nem említettük, de találtunk még valamit.- kezdte óvatosan Madison- A halál becsült időpontja. Az első áldozat hajnali 3 körül halt meg, míg a második 2-kor, a harmadik 1-kor és a negyedik éjfélkor. Ez után történhetett valami, mert a következő áldozat hajnali 5-kor halt meg és a múlt hónapi 1-kor, tehát ha a az elméletünk helytáll, akkor ma egy fiatal férfi testét fogják behozni, aki éjfélkor veszítette életét.

-Érdekes elmélet, doktornő..- gondolkozott el Gordon- De ha ez valóban egy visszaszámlálás, akkor mihez számol vissza? Történt valami a megyedik áldozat után? De mi?

-Rossz a kérdés, nyomozó.- intett lágyan Madison jelezve, hogy a férfi rossz úton jár.

-Hát akkor mi a jó kérdés?

-Ha a mai áldozatunk is éjfélkor halt meg, a számlálónk újfent 0-hoz ért. Mi lesz akkor most?- javította ki Gordont Indigo. Hangja lelkes volt, örült, hogy végre valamit jobban tud, mint a rendőrök.

A rendetlen íróasztalon heverő néma telefon megcsörrent. Harvey annyira elmerült a gondolataiban, hogy a hirtelen hangra megrezzent. Madison is a csörgés irányába kapta a fejét, majd kíváncsian várta, hogy ki veszi fel és mit mond neki a telefonáló.
A telefont végül Jim Gordon vette fel. A beszélgetés rövid volt, mindössze pár szót mondtak neki, a nyomozó pedig csak egy 'Értettem'-mel válaszolt és le is rakta. Gondterhelt sóhajtást hallatott, nyújtózkodott egy nagyot, végül felállt a recsegő székéből és a többiek felé fordult.

-Újabb holttest! Húszas éveiben járó fiú, a halal oka ránézésre túladagolás. A helyszínre megyünk, maguk ketten is akarnak jönni?

-Nem leszünk útban?- kérdezte Madison.

-Dehogy! Több szem többet lát!- majd hirtelen, ahogy kicsúsztak a száján a szavak odakapott a kezével ijedtében. Nem akarta megbántani a pszichológust, és rettegve várta annak reakcióját, viszont Madisonnak az arca sem rezdült.

-Ha most a kezét a szájára tapasztotta felesleges. Utólag már kár.- mosolyodott el szelíden- Nem sértődök meg ilyen apróságokon, ne aggódjon. Az én szemem Indigo. És valóban, több szem többet lát, Indigonak pedig remek szemei vannak.

-Tényleg sajnálom.

-Nem szülséges szabadkoznia, nyomozó. Csak kapja el a gyilkost, rendben?

-Rajtam ne múljon!- szólalt meg Bullock nyomozó, hogy kicsit oldja a feszült hangulatot.

-A sok beszéd helyett inkább induljunk.- jelentette ki határozottan Madison, majd a botja után nyúlt és félig arra, félig Indigora támaszkodva megindultak a rendőrség bejárata felé, ahol már várta őket egy járőr autója.

A helyszín, ahol a test hevert, közel esett a Narrows-hoz, annyira, hogy Indigo egész idő alatt feszülten és idegesen lépkedett egyhelyben, folyton nézelődött és elkalandozott a figyelme. A város azon részét mindigis elkerülte. A Narrows Gotham legszegényebb kerülete. Tele van hajléktalanokkal, utcakölykökkel, drogosokkal, zsebesekkel és az alvilág emberei is hemzsegnek itt. A rendőrök, ha tehetik, messzire elkerülik és csak a Gordon-félék merészkednek be.. de sajnos csak egy ilyen rendőr van, és az maga Gordon. Harvey is osztozott Indigo nyugtalanságában, így aggódhattak együtt.

-Mesélj Indigo, mit kéne lássak?- kérdezte Madison, aki nyíltan nem mondhatta, de kezdte élvezni a helyzetet. Természetesen nem azt a részét, amikor ártatlanok, fiatalok és idősebbek egyaránt haltak meg, hanem a stresszt és hogy rá van kényszerítve a gondolkodásra. Egy rendelőben ülni és beszélgetni valakivel, segíteni feldolgozni traumákat és tanácsokat adni tényleg érdekes munkának ígérkezett, de a terepen annyival másabb minden. Teljesen felpörgött.

-Hát... hol is kezdjem?- tette fel a költői kérdést Indigo, hangjában és arcán egyaránt undorral.