Borzalmas helyszín, szörnyű bűn.

A gyilkos lecsapott. Az áldozata egy középkorú szőke nő volt. Egy elhagyatott épület tetején talált rá egy fiatal pár aki randevúzni ment ki oda. Ennyit a békés, meghitt estéjükről. Azonnal hívták a rendőrséget, akik kiküldtek két nyomozót. Most mindketten gondterhelten nézték az élettelen testet és próbálták alaposan megfigyelni, hogy egy apró részlet se kerülje el a figyelmüket.
Ez a szegény nő volt a hatmadik meggyilkolt személy az elmúlt három hónapban. Az elsőt, egy idős boltos férfit megkéseltek, a másodikat, egy fiatal férfit megfojtottak.

-Lelőtték.- állapította meg az idősebb nyomozó, Harvey Bullock. Barna, ápolatlan haja egy-két ősz hajszállal tartkítva a válláig ért, de a nagyját eltakarta a barna kalapja, amit alig vett le. Szürkés szakálla már rendezettebben festett, de nem sokat javított az összképen. Apró szemei alatt nagy és sötét karikák mutatták, hogy a rendőr az utóbbi napokban mennyit illetve mennyit nem aludt. Fehér inge finoman feszült a nagy hasán, barna zakóján egy kávé által hagyott folt éktelenkedett.

-Valóban. Mégozzá hátulról.- fűzte hozzá a másik, Jim Gordon. Társával ellentétben az ő szőkésbarna haja jól fésült volt, arca frissen borotválva. Világoskék szemei fáradtnak tűntek, karikáknak viszont nyomuk sem volt. Hófehér ingét, sötétkék nyakkendőjét és zakóját kifogástalan állapotban viselte. Arcára elborzadás ült ki, mert hiába imádta a munkáját, utált naponta újabb és újabb halottakat bámulni.

A holttest pozíciójából, helyzetéből és a sérüléséből egyenlőre csak ezt az egy következtetést tudta levonni a két nyomozó, ugyanis az ő munkájuk a gyilkos megtalálása volt a helyszínelők és boncnokok által talált nyomok alapján. Ők ketten viszont fontosnak tartották, hogy lássák a helyszínt élőben is, nem csak fényképeken.
Hajnali egy felé járhatott. Az épület nem a legmagasabb volt Gothamben, de elég magas ahhoz, hogy az utakon száguldó autók egész aprónak tűnjenek. Piros és sárga pöttyök kergették egymást odalent, a sok kivilágított épület pedig elnyomta a Hold és a csillagok fényét. Megszokott volt ez hasonló nagyvárosokban.
Helyszínelők rohangáltak a két nyomozó körül, vizsgálták a testet és a tetőt, próbálták rekonstruálni, hogy mi is történhetett valójában.

-Beszélek velük.- sóhajtott Gordon, mint aki tudta, hogy társa mire akarja majd megkérni. Sarkon fordult és a tető sarkán lévő padon ücsörgő, takaróba csavart fiatal párhoz lépett. Mindkettő reszketett, sokkolta őket az előbb látott holttest- James Gordon nyomozó, GCPD.- mutatkozott be kurtán, majd egy pillanatra felmutatta jelvényét- Feltennék pár kérdést.

-Nem mi voltunk!- fakadt ki a fiú remegő hangon. Haja egy sávban volt csak megnövesztve és felzselézve az ég felé, szemeit fekete smink vette körül és hemzsegtek rajta a szegecses kiegészítők. Barátnője is hasonlóan nézett ki. Szerencséjükre Jim már megszokta a gothamieket, így a hasonló párokon már meg sem lepődött és megtanulta nem a külső alapján megítélni őket.

-Még nem kérdeztem semmit, fiam! Ne mondj ilyeneket, vagy még elkezdek gyanakodni...- csípőre tette a kezét, kivárt egy keveset, hogy komolyan vegyék a szemtanúk, aztán lassan folytatta- Elmozdították a testet?

-Istenem, dehogy! Ahogy felértünk ide, azonnal hítuk a zsarukat és a lehető legmesszebb mentünk a halott nőtől.

-Értem. Mit kerestek itt ilyen későn?

-Ő egy lány,- mutatott a barátnőjére, majd magára- én pedig egy fiatal srác vagyok. Mégis mit gondol, mit?

-Jó, rendben. A kollégánál majd ujjlenyomatot és DNS-t vesznek maguktól, a biztonság kedvéért. Ha ezen túlestek, elmehetnek.- visszabaktatott a másik nyomozóhoz.

-Mit gondolsz? Gyanúsak?

-Áh, dehogy. Csak két szerelmes fiatal... nem gyilkosok. Megint külső alapján ítélsz, Harvey?

-Nem, ez a szokásos gyanakvásom. Hisz ismersz! Én fele annyira sem bízok az itteni emberekben, mint te, és a külsősökben még kevésbé. De ezt neked elnézzük, mivel nem rég jöttél csak ide!- bökte oldalba barátját viccből.

-Azért itt vagyok már pár éve...- Jim aprót körözött a szemével.

-Egyre jobban aggaszt a szabad lábon lévő sorozatgyilkosunk.- sóhajtott Harvey hangosan.

-Honnan veszed, hogy egy sorozatgyilkossal van dolgunk? Az elmúlt két hónapban két gyilkosságunk volt és ez most a harmadik, de semmi összefüggést nem táláltunk még.

-Még!- ismételte elszántan a nyomozó.

-Nem is fogsz találni semmit, úgyhogy ne éld bele magad! Keress egy gyilkost, csukd le és kész! Nem kell hősködni! Gothamnek nem kellenek hősök, ezért nincsenek is neki! Nem te szoktad ezt mondogatni nekem, Harvey?

-Attól hogy nincsenek, nem jelenti, hogy nem is kellenek... ezt válaszolod mindig, makacs barátom, vagy netán elfelejtetted? De ne vitatkozzunk! Menjünk vissza az örsre és aludjunk egy-két órát, amíg innen is befutnak a jelentések.

-Legyen úgy!

Halkan nevetve egy széles mosollyal már el is indult Bullock a lépcsőház felé.
Jim Gordon még egyszer végignézett a helyszínen és a holttesten, majd egy hosszú sóhaj után ő is a másik nyomozó után ment.