- Hé, bogaram! Figyelj csak! Lenne kérdésem - rihant utánam a srác.
- Még csak a nevemet sem tudod - szóltam vissza a vállam mögül.
- Riley.
- Öhm... Honnan a francból? - fontam össze a kezemet a mellkasom előtt.
- Most tényleg? Komolyan nem emlékszel? - nézett rám elképedve. - Szóval, csak ennyit jelentettem neked?
- Istenem. Ha részegen mondtam neked valamit akkkor az nem úgy van. Nem, nem vagyok férjnél és nem Guatemalában vagyok kaméleon tenyésztő - kezdtem bele a magyarázkodásba.
- Hogy mivan? - röhögött szemköz a csávó. - Csak ugrattalak. Kb. fél perce mutatkoztál be. És... és te részegen kaméleon tenyésztő vagy? - itt már szinte fulldoklott. Idegesen kezdtem harapdálni a számat, és rávillantottam hajnalsárga szemeimet.
- Igen, Riley, igen? Ha te is így én is így - mondta, majd rámmorgott. Tűzvörös szeméből mintha áradt volna a hő. Rántottam egyet mindkét csuklómon, mire előjöttek a karmaim. A fiú megtolpantotta a nyakát, mire az arccsontja átlváltozott farkasi pofává. Lehajoltam és megkezdtem a teljes átalakulást. Éreztem, ahogy a csontjaim áttörnek, és teljesen átváltoznak farkasi csontozattá. Amikor felnéztem, mindent sokkal lejjebbről, és élesebben kezdtem el látni. Rápillantittam riválisomra, aki egy éjfeket farkasként állt előttem. Sokkal nagyobb volt, így farkasként nálam. Elkezdett közelíteni felém. Amikor elég közel ért rámmorgott, mire én válszul, rávicsorogtam. A srác hátrált egy kicsit, amikor megérezte, hogy én vagyok a rangidős béta. Pár perc múlva már emberként térdepelt előttem. Felállt, majd a kezét nyújtotta felém. Nagy volt a kísértés, hogy letépem egyik ujját, ezért inkább visszaváltoztam. Felegyenesedtem, és elsétáltam. Most azonban a fiú nem követett. Megkerestem azt az embert, akivel talán a legjobban kijöttem a falkában. York velem egyidős piszkosszőke hajú, világosbarna szemű lány. Ő harapott meg anno, ezért egy ideig nehezteletem rá, de aztán rájöttem, hogy milyen is valójában. De erre is csak később derült fény, mert Tanami holtig azt állította, hogy én az ő bétája vagyok. Azonban egyszer York elszólta magát, hogy ne feleseljek neki, mert ő az alfa. Átlagban mindenkinek van egy bétája. Tanaminak van vagy húsz bétája. Nekem is van egy. Azt tudom, hogy egy éve télen történt. Egy ártatlan gazdag fiúcska volt, háttal állt nekem. Én nem voltam olyan könyörületes vele, mint York annak idején velem. Nekifutásból haraptam a vállába, és amire értem kaphatott volna, már rég az árnyak között bújkáltam.
- Szia, Riley! Mizu? - kérdezte közelebb lépve hozzám.
- Semmi. Unalom az életem. Gondolom, azért idebenn több minden történik.
- Pff, azt te csak hiszed... Azonban... Láttad azt az új srácot? Irtó szexi.
- És irtó barom. Hidd el York, nem éri meg.
- Ja, jut eszembe, nem tudom hogy Tanami szólt-e róla, de lehet, hogy még kell szerezni bétákat. És nagyon sanszos, hogy neked is kell jönni a vadászatra - mondta, és valamj gonosz csillogást véltem felfedezni a szemében.
- Persze, az olyan jó móka, amikor az embereket megfosztjuk a normális élettől. Mikor indulunk?
- Jajj, már Riley. Ez a dolgunk. Ragadozók vagyunk - mondta, miközben rámvillantotta égkék szemét, mire én csak elmosolyodtam.
- Nem jössz velem ki az erdőbe? Ki kéne szellőztetenem a fejem.
- Mehetünk - mondta York, és abban a másidpercben átváltozott hófehér farkassá. Én is követtem a példáját, és immáron farkasként kocogtunk a kapu felé.
Az erdőben megkergettünk egy szarvascsordát, egészen a tóig üldöztüknőket. Lemaradt egy gida, amite York egyből rávetette magát. Még ott helyben megettük, és visszaindultunk a falka felé. A kapun beérve visszaváltoztunk és nevetgélve beszélgetve mentünk a falkában lévő park felé. Logikus egy erdőben elhelyezeni egy parkot. Leültünk egy padra és mindenféle csajos dologról beszélgettünk...volna, ha nem félig farkasok lettünk volna. Yor elkezdte nekem ecsetelni, hogy múltkor egy róka rátámadott, de szerencsétlen róka járt rosszul, mert York úgy megtépte, hogy nem lehetett felismerni. Én is elmeséltem egy incidensemet egy zsebtolvajjal. Mint mindig, egy sikátorban rövidítettem le az utat hazáig, amikor egy pasi elkezdte ráncigálni a táskámat. Idegesen megfordultam, csak egy hajszál válsztott el attól, hogy széttépjem. Figyelmezettem, hogy jobb ha most elmegy. Erre ő csak kinevetett, mire bennem annyira felment a pumpa, hogy rávicsorogtam. Azonnal elfutott.
Egy ideig még beszélgettünk, aztán én haza indultam. Éppen léptem volna ki a kapun, amikor az a bizonyos srác előttem termett.
- Hova, hova? - nézett rám lekicsínylő szemekkel.
- Tűnj az utamból! - mondtam eléggé erőtelejesen, mire valami átsuhant a telintetén. Nem ellenkezett, arrébblépett pár lépést. Ezen azért eléggé meglepődtem, hogy így elsőre szót fogadott.
- Köszönöm.
- A nevem Mason - kiabálta utánam. Egyenesen hazafelé vettem az irányt.