Korán reggel keltem, hogy időben beérjek az erdőbe. Winstonnal csak pár szót tudtam váltani, mielőtt elindultam volna. Az utat az erdőig mint mindig, most is futva tettem meg. Mivel a házunk a város szélén volt, eléggé gyorsan kiértem. Futás közben hangokat hallottam mögülem. Nem akartam hátrafordulni, de tökéletes hallásomnak hála, ki tudtam venni, hogy egy húsz év körüli pasi lehet. Gyorsítottam lépteimet, mire kicsit lemaradt. Egyre jobban közeledtem a falkához, egyre több farkas szagát kezdtem el érezni. Egy Pilot nevű farkas felüvöltött, mire szemem megvillant. A maradék pár métert már hamuszürke farkasként tettem meg. Amikor odaértem két lány a nevemen köszöntött. Ez érdekes, mivel tudunk telepatikusan is kommunikálni, és ha az egyikünk farkas alakjában van nem használjuk ember nevünket. Rájuk villantottam a szemem, mire mindketten elhallgattak. Bekocogtam a falka területére, és visszaváltoztam. Egyből Tanami felé vettem az irányt. Apró termetéhez képest, valahogy mégis ő lett az alfa. Sokan azt tartják, hogy én leszek a következő alfa. Nem nagyon vágyok erre az egész hajcihőre, ami az falkevezér poszttal jár.
- Jóreggelt! - hajtottam fejet Tanami előtt.
- Szervusz, Riley. Üdvözöllek! Hogy telt az elmúlt éved?
- Egészen jó volt - nem szerettem ezt a bájcsevegést, ezért egyből rátértem a lényegre. - Mi lesz a feladatom?
- Van egy újonc, őt kéne beszervezni. Menni fog?
- Persze. Hol van? - kérdeztem Tanamitól, mire ő egy hihetetlen magas, hihetetlen jóképű srácra mutatott. Gondoltam, ez nem is lesz olyan nehezemre. Odamentem hozzá, és megszólítottam.
- Szia, Riley vagyok. Tanami mondta, hogy új vagy. Egy napig itt vagyok, úgyhogy ha bármi kell akkor nyugodtan keress meg.
- Hmm... Bármiben? - kérdezte eléggé sejtelmesen somolyogva rám.
Ennél a pontnál elkezdtem gondolkozni, hogy Tanami direkt cseszett-e ki velem. Szerintem, tuti.