- Hogy a faszom... - rázom le az ernyőmet a lakásom ajtaján belépve. Azért költöztem ebbe a kibaszott Los Angeles-be, hogy ne essen ez a kibaszott eső folyton. Erre most éppen szarrá ázva érkezek haza. Hiába az esernyő, mégis tokától-bokáig csöpög belőlem a víz. Gyorsan átöltözöm, és bedobok a mikróba egy Shin Ramyunt. Alig várom, hogy benyomjam a Play Stationt, és az éppen aktuális kedvencemet. Pár hete kaptam rá erre a baseball játékra. Azóta teljesen beszippantott a dolog.
Letelepszem a kisasztal mellé a nappaliba, előttem hatvan colon figyel a játék. A Ramyun forró és csípős, a hozzá bontott sör jó hideg. Los Angeles Dodgers-t választom, hát ha már itt élek, ugye.

Online game, várom melyik csapat lesz az ellenfelem.
- Ne mán! New York Yankees... az olyan unalmas, bassza meg.
Magamban puffogok, de elhatározom, lenyomom a csávót, vagy csajt, ha addig élek is. Gyorsan rá is nézek a felhasználó nevére: CUTaE
- Ha-ha, tutira csaj! - röhögök magamban.
Na kezdjük a játékot. Felhangzik a szokásos dal, amivel a játék a kezdésen kívül a jó megoldásokat is jutalmazza. Vájemsziéjjjéj... - éneklik a virtuális figurák fehér pixel-ruháikban a pálya szélén.

Lássuk mit tud az ellenfelem. Jöhet az első ad bat. Hú, egész jól üt! Tetszik a játékstílusa. Valahogy ingerenciám lesz vele beszélgetni is.
„Te is szereted?" - írom a chatbe.
„mit?" - érkezik gyorsan a rövidke válasz.
Ah, de értetlen, ilyen nevet talál ki magának, azt le se esik neki.
„Hát Tae-t... az a nickneved, cute Tae, nem? 😅"
„ja...aha... hát, hallottam már párszor a számait"
„Én imádom! Főleg a lassúakat, awwww, azokban olyan a hangja, simán a falnak megyek tőle 🤩"
„de cuki vagy... de figyelj már a játékra is, ez már a negyedik ball... kiestél"
Aztakurva... tényleg kiejtett a csaj! Hát ez milyen már!

Na nem baj, jön a következő dobójátékosom. Joe Kelly kell ide! Kiválasztom a listából, és nézem, ahogy a virtuális figura feláll a dobóbázisra. Beleadok mindent, úgy koncentrálok mint állat, erre üt egy home run-t a semmiből ez a Cutie csajszi.
„Mi vagy te, valami baseball zseni? 😳" - morgom bele a chat ablakba.
„dehogy... csak sokat játszom vele mostanában... 😓"
„Mi ez a szomorú fej?"
„elhagyott a pasim, azóta magányos vagyok és a gépen lógok..."
„Sajnálom"
„ne tedd, hülye volt, és te?"
„Én mi? Az érdekel, hogy én is hülye vagyok-e"
„nem 😁...hogy egyedül vagy?"
„Most vagy általában?"
„is"
„Egyedül, mint a faszom.... he-he"
Nem értékeli a humorom, cserébe kiejt újra a francba.

Úgy örül, hogy a játékosa még egy szépen kivitelezett baseball ütő flipet is bemutat. Ide-oda pattintja a kezében a hosszú sporteszközt.
„home run...megint...hahahhhahaha" -írja kárörömét a chatbe.
Ó, hogy az a... komolyan, rég találkoztam ilyen jó játékossal. És hogy ráadásul csaj is! Na jó, ez részemről nem ilyen gender szar, csak hát kevés lányt láttam az online baseball játékokért ennyire oda lenni.
„A francba! Na pattintok még egy sört, mert nem bírom, hogy elversz 😊"
„egészségedre"
„Igyál te is valamit"
„nem lehet, vigyáznom kell az alakomra"
„Na ne szórakozz, most dobtak, nem? Megérdemelsz egy kis kényeztetést."
„hmmm... ha úgy gondolod, akkor talán egy pohár bort én is megiszok"
„Király! Úgy hátha több esélyem lesz ellened. Már megint a vájemszíéjéjj.... Inkább Tae dalait hallgatnám"
„melyik a kedvenced?"
„Hm, igazából mind... 😅. Neked?"
„a winter bear... az olyan személyes"
„Imádom azt is!"
„cuki vagy"
„Már mondtad. De nézd csak, cuki most összekapja magát, én kezdek ütni. Na gyerünk, mutasd, mit dobsz, drágám"
Baszki, dobni is tud. De az ütőimmel szerencsésebb szériát nyomok, kicsit megszorongatom Cutie-t, vagy hogy hívják.

Félidő jön. Megint felcsendül a dal - vááááájemsziéjj, itsz fán tú sztéj et dö vájemsziéjjjé... - éneklem én is a nappali magányában.
Ah, de rühellem ezt a számot... inkább hallgatnám Tae új albumát. Teljesen be vagyok már sózva arra a koncertre. A falamra pillantok, amit majdnem beterít egy óriásposzter, rajta a csodás énekessel. Fekete bőrdzsekije alól kikandikál a karamell bőre, látni engedi, ahogy ráfeszül a finoman kidolgozott hasizmaira. De a legelképesztőbb a képen a tekintete. Olyan mélységgel néz az emberre, hogy majd elcsöppenek tőle minden egyes alkalommal, amikor rajta felejtem a szemem.
Ah... biztos ezért nincs senkim! Ha bárki feljönne hozzám, és ezt látná, egy baszottnagy félmeztelen Tae-t a falamon! Biztos elmenne mindentől a kedve. Erre csak én szoktam begerjedni.

„Kapd össze magad Cutie!!!! Annyi home runt ütök, hogy csak pislogni lesz időd"
„akkor ne csak hang legyél... hadd lássam, mit tudsz"
A falról Tae vigyorog rám bíztatóan, és hát ettől a motivációtól tényleg szerzek gyorsan három pontot.
„Na most láthatod"
„ah... kiidegelsz, még a végén meg kell hallgatnom a winter beart...🤓"
„Megyek a koncertjére, jövő héten jön LA-be"
„ja, én is ott leszek"
„De jó! Te is a rajongója vagy?
„nem... 😅"
„Ne szívass már, jössz a koncertre, ismered a dalait..."
„szinte kívülről tudom a számait... 😅"
„Akkor miért mondod, hogy nem vagy a fanja?
„mert nem vagyok... 😅😅😅"
„Hülyére veszel engem?"
„dehogy... akarsz menni a back stage-be?"
„Miiiii? Hát jóhogy... 🥺 Tudsz szerezni nekem jegyet?"
„nem kell oda jegy, csak mondd majd meg a neved... előbb persze nekem áruld el, mert anélkül nem tudom leadni a security-s csávóknak"
„Ne baszd már! 😱 Ott dolgozol a SoFi Stadionban, vagy mi?"
„nem teljesen, de majdnem... mi az, nem hiszel nekem?"
„Hát nem! 🧐"
„mit veszíthetsz, amúgy?... ide azzal a névvel, egyébként meg szétvertelek 🏆 de élveztem a meccset veled 🙂"
Most figyelek megint a játékra. Annyira lekötötte az agyamat ez a back stage dolog, amivel kábít engem a csaj, hogy tényleg a kilenc inningből ötöt simán hozott.
„Direkt csináltad mi?" - dühöngök egy sort azon, hogy milyen mamlasz vagyok.
„nem 😅... na mi lesz, nem mered megmondani, hogy hogy hívnak?"
Végül is tényleg, mit veszíthetek? Hát jó, beadom a derekam a kamu csajnak, nem nagyon hiszek a sztorijának, de tényleg cuki, meg minden.
„Jungkook Jeon"
„koreai vagy?"
„Aha, de már pár éve itt élek L.A.-ben"
„akkor egy hét múlva, bye"
„Hé... várj! ..."
...a te neved mi? - teszem még hozzá, de már szóban, és mindhiába. Kilépett.
Pislogok az elvesztett játékra, és az üresen maradó chatablakra.

*

Elérkezik a koncert napja. Istenesen ki vagyok fenve. Hajamat hátrazselézem, kivillantva ezzel az oldalt felnyírt részt. Ez macsósabbá tesz, legalábbis tompít valamit a babyface fejemen. Fülbevalókat is újítottam erre a napra. Megigazítom a szájpirciengemet, meg a fekete bőrdzsekim. Olyan, mint amiben Tae van a falamon. A dzseki ujja úgy feszül a bicepszemen, majd szétpattan. Hetek óta gyúrok rá. Nem a dzsekire, az izmaimra.
Még egy flexelés a tükörben. Elvigyorodok a látványomon, nem is olyan rossz! Majd le is hullik az arcomról a nagy örömködés.
- Szánalmas... - mondom a tükörképemnek. Hetvenezer ember lesz a koncerten, nyilván ki fog szúrni a tömegből. Meg nagy eséllyel úgyis valami bigére lesz rágerjedve... szóval tök esélytelen. Vagyis, egy a hetvenezerhez! Kinevetem a gyenge valószínűségszámítást, és apró csalódással a lelkem mélyén fújok magamra egy kiló parfümöt.

Indulás van. Irány a Hollywood Park. A tömeg elképesztő, a várakozás hosszú, hiszen elég időben érkezem ahhoz, hogy ezt a jelenséget jó közelről láthassam. Eszembe jut az a Cutie csaj, vajon hol lehet a tömegben? Végigfuttatom a tekintetem az arcokon, van időm bőven. Közben a várakozós söröm kóstolgatom. Jó sok lány áll nyálcsorgatva, pasi alig, de az is nyálcsorgatva. Én sem vagyok jobb, már a gondolattól fizikai bizsergés kezd el szaladgálni rajtam, hogy nem csak nyomtatott formában, vagy monitoron csodálhatom meg az énekest végre.

Felvillannak a fények, megérkezik Tae a színpadra, egyszerűen csodálatos, a hangja borzongató, nyomja a számait, hatszor átöltözik, smúzol a közönséggel. Olvad mindenki.
Gyakorlatilag a sírás határán vagyok a gyönyörűségtől.
Tae meghajol még vagy százszor, kivillantja a vakitó fogsorát.
Majd mielőtt lemenne a színpadról, újra a mikrofonállvány elé áll. Mosolyog, és kezével csendre inti a hallgatóságát.
- Mostanában túl sokat kering a fejemben ez a dal, gondoltam énekeljük el együtt így, a végére, afféle kis bónuszként:
Young man, there's no need to feel down, I said
Young man, pick yourself off the ground, I said
Young man, 'cause you're in a new town
There's no need to be unhappy... - kezd bele, és a hangja, csak úgy acapella, aranyként folyik végig a rajongástól csöpögő embereken. Nem kell sok, hogy a tömeg vele együtt énekelje, feloldódva a saját eufóriájában.

- Hogy mi? - mondom ki hangosan magam elé. Úgy érzem, menten elájulok. Visszanézek Tae-re, aki csak úgy ragyogja maga köré a szépséget, és zavartalanul énekel. Nem, az nem lehet. Ez csak valami véletlen. Tényleg remeg a lábam, és bizseregni kezd az agyamtól a szívemig minden. A refrénnél bőgve éneklem vele váhájemszihéj...
Tae puszikat dobál, majd tomboló ováció közepette távozik a színpadról. Nem tudom, hogy jutok ki a dühöngőtérről. Egy pillanatra megtorpanok. Majd határozott léptekkel indulok a back stage felé. Legfeljebb hülyét csinálok magamból. De a gyanúmnak mindenképp utána kell járnom!

Kétajtós szekrény állja utamat. Zavartan torokköszörülésbe kezdek.
- Elnézést, sir...
- Mit akar? - pillant le rám felhőkarcolónyi magasságból.
- Öm, Jungkook Jeon vagyok, és izé... elvileg várnak rám odabent - nyújtom ki a mutatóujjamat félénken a security-s csávó háta mögé. Az felhúzza bokornyi szemöldökét.
- Mit is mondott, hogy hívják?
Elismétlem a nevem. Kezdek ideges lenni, tutira át vagyok verve. Hát hogyne lennék, ilyen csak a mesében van, vagy egy szar novellában, legfeljebb. Cutie csaj csak bepalizott. Közben a figura valamit susmorog a fülesébe, míg nekem a zsibbadás kezdi elönteni a testem.

- Erre jöjjön, a művész úr már várja - nyögi ki, és abban a pillanatban úgy érzem, hogy az a bizonyos zsibbadás most pont az agyamnál tart, és azt blokkolja is rendesen, mert kajak nem értem. Azt látom, hogy tátog az ajka, de felfogni nem tudom. Hogy mit mondott?
Nincs időm ennél nagyobb pánikba esni, egyrészt már nem nagyon tudom fokozni, másrészt, mint valami programozott robot, úgy követem az előttem haladó fekete dzsekit a nagy, sárga „So-Fi Stadium Security" felirattal. Tényleg egy ajtóhoz vezet, melyen egy baszottnagy csillagban ott figyel az általam nagyon szeretett hárombetűs kombináció: TAE
Nagyot nyelek. Biztos nem álmodom? A csávó koppint az ajtón, majd kinyitja előttem. Még jó, mert úgy remegek, hogy a kilincset sem tudnám lenyomni. Belépek, nem, igazából belök az ember, majd mögöttem visszazárja az ajtót.

Az öltöző tükre előtt ott ül. Valami vattapamaccsal törölgeti a világszép arcát. Én meg nagy eséllyel csak tátogok, mint a partra vetett hal. Meglát a tükörben, és elmosolyodik. Leteszi a vackot a kezéből, majd megfordul a székkel.
- Helló Jungkook Jeon! Mégis hittél nekem?
- Én... - nyögöm ki, de abban is marad a mondatom. Mert Tae feláll. Mert felém jön. Mert megáll előttem. Ezt nem hiszem el... Majd elájulok az aurájában, annyira gyönyörű.
- Én... - pislogok rá elkerekedett szemekkel. Huncut mosolyra szalad a szája.
- Te? - kérdez vissza pimaszul. - Picivel vagányabb voltál játék közben...
- Te meg picivel lányosabb... - csúszik ki a számon, Tae értetlenül rántja fel a szépívű szemöldökét. - Azt hittem lány vagy. Valamiért a nevedből, meg hogy dobott a pasid... hú baszd meg! - kapom rá a tekintetem, és most már tényleg nem tudom, hogy élő vagyok, vagy holt.

Tae felnevet, és egészen elém lép. Majd, mint portékát a piacon, úgy kezdi vizslatni az arcom minden szegletét.
- Ha felmostad magad... - lélegzete eléri az arcom pihét, gyümölcsös cukorka illata az orromat, tekintete az íriszembe karcol, a farkam meg akkorát rándul a gatyámban, félek, cipzárt áttörve közénk esik a padlóra. - Szóval, ha felmostad magad - lép egy picit távolabb, kegyelmet gyakorolva rajtam, így talán nem most fogok instant szívrohamot kapni. - Szeretném megkérdezni, hogy van-e kedved velem vacsorázni. Ilyenkor rendszerint kicsit kirúgok a hámból, egy jó adag szénhidrát képében, amit mostanában mellőznöm kellett a fellépés miatt. Nincs kedvem egyedül enni - húzza el a száját.
Na jó, mégis most fog utolérni az a szívroham, nincs mese. De kezdi az agyam megszokni a dolgot, meg hát, ha mégis álmodom, akkor meg mi bajom tud lenni. Úgy döntök, hogy mindenben benne vagyok, amit csak ő akar.

Sűrű bólogatásba kezdek, majd a beléptem óta először képes vagyok egy mosolyra, nem csupán a hüledezésre. Tae megáll a mozdulatban, és a számra fókuszál.
- Aranyos a mosolyod... Na akkor mehetünk?
Még visszalép a tükörhöz, befejezi a smink leszedését. Semmivel sem lesz kevésbé szép, mégis kicsit karakánabb jellemet kölcsönöz neki a puritán karamell bőre, és a fekete keretes szemüvege, amit most biggyeszt az orrára. A Diesel melegítő fölé kanyarítja a Celine dzsekijét, majd határozott léptekkel elindul az ajtó felé. Kinyitja, és kiszól rajta
- Hyung, hozhatod a kocsit, megyünk vissza a szállodába. Ma vendégem lesz vacsorára, szólj a séfnek, kérlek. Na, mire vársz? - pislog vissza felém.
Megindítom a lábaim, haladok a valósággá vált jelenés felé.

Szívem újra a torkomban dobog, nem is akarja abbahagyni. Hát hogy is tudná, mikor itt ülök a világ legszebb férfija mellett, a bálványom, a testet öltött plátói szerelmem mellett a baszottnagy celeb Kiában.
Tae kényelmesen elhelyezkedik, felnyitja egy kis bárszekrény tetejét, pontosabban inkább olyan bárfiók félét. Pezsgőt szervíroz két karcsú pohárba, az egyiket felém nyújtja. Elégedett sóhajjal kortyol bele.
- A jutalmam - mosolyodik el, ahogy az alkohol lefolyik a torkán. - Egyébként hogy tetszett a koncert, nem volt túl szar?
- Micsoda? Hogy lett volna! Egyszerűen csak csodálatos voltál - nyelek nagyot és olyan áhítattal pislogok rá, még Tae is belepirul. Pedig nyilván hozzá van szokva a bókokhoz.

Csendben kortyoljuk tovább az italainkat, közben közénk telepszik valami bizsergető izgalom. A szálloda elé érve leteszi az italát és felém fordul.
- Jól nézek ki? - kérdi.
- Mint mindig - suttogom, mert nehezen viselem a szépség ilyen sűrített formáját. Apró italcseppet veszek észre a szív alakú szája szegletén. Odanyúlok, és a hüvelykujjammal finoman letörlöm. - Tökéletes.
Tae a hajába túr, megigazítja azt. Majd mintha picit zavarba jönne, elkapja rólam a tekintetét.
- Most parádéznom kell egy kicsit, te menj Dojoonnal a mélygarázsba. A lakosztályban találkozunk.
Az ajtó feltárul, a tömeg egyemberként sikít, ahogy kibukkan a csodás alakja a fekete Kiából. Az ajtó visszacsusszan a helyére, még látom, ahogy integet az őt éljenzőknek.

- Dojoon-nim... - Lehetséges, hogy tényleg nem álmodom?
A férfi csak néz rám a visszapillantóból.
- Szerintem nemsokára te magad is érezni fogod, Tae mennyire valóságos tud lenni.
Pukkaszt egyet a rágójával, miközben széles vigyorral húzza a száját, ahogy meglátja az elpiruló fejemet. Indít, megyünk egy kört a sűrű Los Angels-i forgalomban, majd legurulunk a mélygarázsba. Dojoon felkisér a lifttel, egyenesen a penthouse emeletére. Kinyitja a lakosztály ajtaját, ő meg várakozó állásba vágja magát a fal mellett.
- Helyezd magad nyugodtan kényelembe odabent, nem lehet tudni, meddig tart nála a bájolgás.

Belépek a pazar luxusba, az agyam szinte felfogni sem tudja. Egy koszos toprongynak érzem magam ennyi kellem láttán, holott rendesen dolgoztam ma a kinézetemen. Tényleg mamlasz vagy Jeon Jungkook! - korholom magam. De nem csak azért mert nem hittem neki, hanem mert biztos voltam benne, hogy csaj. Hát mekkorát tévedtem! Leveszem a dzsekim, ledobom a fotelre. A tálalókocsin helyes fémkupolák takarják a vacsorát. Mellette vödörnyi jégben két pezsgő hűl. Nem bírok a kíváncsiságommal, felemelem az egyik fedőt. Alatta egy hamburger ücsörög. Jó adag, igényesnek tűnik. De mi ez a tetején? A zsömle arannyal bevont! Elképedek a látványon.

Ekkor hallom, hogy nyílik az ajtó mögöttem. Tae lép be rajta, hanyagul ledobja magáról a Celine-t. Fáradtan megropogtatja a nyakát. Az ujjatlan Diesel pólója jobban vonz, mint az aranytetejű hamburger.
- Ó, máris elkészítették - gyúl öröm a tekintetében. - Golden Boy a neve. Egy amszterdami koncertem után ettem először, azóta ez a luxusom egy-egy turné végén.
- Drágának tűnik - nyelek egyet. Tae felnevet.
- Nem akarod tudni, mennyire. De gyere, inkább kóstoljuk meg - kiveszi a fedőt a kezemből, amit eddig szorongattam. Lekapja a másikról is. Késsel szel egy szeletet, majd a tenyere fölött felém nyújtja - Na, próbáld ki.
Készségesen tátom a szám, ő meg belenyomja a csodaburger-falatot.
- Hmm, isteni - kerekednek ki a szemeim.
- Ugye? Akkor láss neki!

Maga a másikért nyúl, és cseppet sem elegáns módon, csak úgy állva, a tányér fölé hajolva harap bele. Az arcát elönti a gyönyör, a száján ott felejti magát egy csepp majonéz. Lenyalja a nyelvével, és a pezsgőért nyúl.
- Wagyu marha, királyrák, beluga kaviár - motyogja teli szájjal, majd az egyik poharat elém tolja, a másikba ő kortyol. - Mindezt Dom Pérignon-val öblítve. Ezekben a pillanatokban szeretek sztár lenni!
- Egyébként nem?
Visszatekint rám a gyönyörű, sötét szemével.
- Mindennek van előnye és hátránya. Ennek is. De most ünneplünk, szóval, hagyjuk az élet árnyas oldalát máskorra.
Újabb falatot harap, és elégedetten majszolja. Én értem, hogy a cucc kurva drága, meg finom is. De Tae-ről képtelen vagyok levenni a tekintetem, a lelkem éhesebb, mint a testem. Egyszerűen iszom magamba a csodát, hogy alig fél méterre tőlem falatozik.

Pillanatok alatt tűnteti el a kaját, és húzza le egyben a pohara tartalmát. Majd böffent egy férfiasat, de esküszöm, ő még ezt is sikkesen teszi.
- Bocsánat, csak huszonnégy órája nem ettem... Úgyhogy ez most nagyon jól esett.
Lerúgja a cipőit és a kanapéra heveredik. Majd a megszeppent fejemre néz, és megpaskolja maga mellett a vajszínű bőrhuzatot. - Csüccs.
Újratöltöm az szervízkocsin hagyott poharát, és mellé ülök.
- Köszönöm - fogadja el az udvariasságom. Fejét a támlára hajtja, hullámos tincsei szétterülnek. A lábát felrakja az asztalra, kényelmesen elnyújtózik. Szabad kezével a tetkóimat érinti, követi kacskaringózó vonalukat.

- Tae, én... - szeretnék neki mondani valamit, hogy mennyire el vagyok ájulva ettől az egésztől. De félreérti a tétova mondatomat.
- Nem akarok rád erőszakolni semmit. Ne érezd kényszernek, hogy velem kell lenned, vagy ilyesmi... - kortyol az italába. - Az ajtó nyitva van, szóval, ha el akarsz menni, nyugodtan megteheted.
- Tae... Ne tréfálj már velem! A fél karomat odaadtam volna már azért is, ha csak rám nézel a színpadról - kerekedik ki a szemem már a feltételezésre is. Édes istenem, fogalma sincs ennek a fiúnak, hogy milyen gondolatok és vágyak szabadultak fel esténként a magányos lakásomban, az életnagyságú Tae poszter alatt! Somolygok egy sort magamban, ahogy arra gondolok, mit szólna, ha meglátná magát a falamon.

- Szóval... - elhagyja az ujja a tetkóim vonalát, és apró köröket kezd rajzolni a térdemen a nadrágomra. Közben beharapja a száját. - Tetszem neked? - fordítja a tekintetét rám, egyenesen bele a pupillámba.
- Mondhatni... - nyögök egy nagyot, már attól is, ahogy a gatyám textiljét basztatja. - Eléggé - teszem még hozzá, és megvillantom a legmenőbb mosolyomat felé.
- Egyszerűen ennivaló a szád Jeon Jungkook, főleg mikor elmosolyodik - húzódik közelebb, majd az ajkamra teszi hosszú mutatóujját. - Ezek a vékony, cseresznyepiros ajkak... muszáj... megízlelnem - oda-vissza húzogatja a manikűrözött ujját az említett ajkamon. Majd még közelebb hajol, és megnyalint a nyelvével. Kisebbfajta sokkot kapok, lélegezni is elfelejtek. A nadrágomat szépen kivitelezett erekció teszi érdekessé.

Tae jót kuncog rajtam.
- Ennyi is elég volt? - kérdi, és kíváncsi kezét a combomra vezeti.
- Viccelsz? A hangodra is el tudnék élvezni...
- Hm, feszes - fogdos meg. - Szeretem a feszes izmokat - mosolyog, és újra a számhoz közelít. A keze meg az ágyékomhoz kúszik egyre közelebb. Olyan mélyet szusszanok, egy pillanatra azt hiszem, a levegő már vissza sem tér a tüdőmből. - El ne ájulj nekem - suttogja.
Szája a számhoz ér, nyelve kutakodóan tolul ajkaim közé. Rámarkol a combom belsejére, felnyögök. Visszahúzza a nyelvét, és foga közé veszi az alsó ajkam, picit ráharap. Majd eltávolodik tőlem, vissza a korábbi pozíciójába. Vizsgálja a művét, ami én lennék, alaposan felkorbácsolt vágyakkal.

A poharáért nyúl. Ráfogok a csuklójára, nem ellenkezik. Visszaengedi a pezsgőt az asztalra. Az arcára simítok, élvezem, hogy érinthetem a valódi bőrének puhaságát, nem csak a poszter papírja feszül az ujjaim alá. Lassan közelítek, finoman helyezem a szám az ajkaira, derekáért nyúlok, és magamhoz húzom. Ahogy az ölelésünk mélyül, úgy engedjük bele magunkat a csókba. A felkaromra fog, végigtapogat. Mégis érdemes volt gyúrni rá - fut át rajtam a gondolat. Tae halkan morog a számba, tetszik neki amit fogdos.
- Mit szólnál, ha lezuhanyoznánk? Végül is egy elég izzasztó koncerten vagyunk túl mindketten.
Momentán szólni se nagyon tudok. Ki tudna, ebben a helyzetben?
Éjjeleken át a hiábavalóság biztos tudatában imádtad az idolodat. Majd itt ülsz egy kibaszott lakosztályban, és ő fürdeni invitál.

- Oké... - ennyire telik tőlem, ez is inkább suttogás.
Tae feláll a kanapéról, a csuklómért nyúl. Engedem, hogy húzzon maga után. A zuhanyzó nagyjából a lakásom mérete. Minden vakítóan fehér márvány, és még vakítóbb arany színben játszik.
Önkét és előzékenyen bújok ki a pólómból. Bizonyítandó, hogy egyáltalán nem érzem kényszernek a ma estét. Tae szeme szinte szó szerinte felcsillan, ahogy végignéz meztelenségemen. Beharapja az alsó ajkát. Majd a karomhoz hajol, és rácsókol a bicepszemre. Nem hagyja magányosan ajka finom érintését, továbbiakkal borítja a bőröm, és az alatta húzódó izomkötegeket.
A srácnak van egy kis muscle kink beakadva, de nem bánom, úgy élvezkedhet rajtam, ahogy csak akarja. Nekem meg jólfejlett Tae kinkem van, szóval, míg ő a szépségét a csupasz bőrömre ragyogja, addig én is a Diesel széléhez nyúlok.

Engedelmesen emeli a karját, kibújtatom belőle. Sok időm nincs nézelődni, Tae-ben horgad a vágy, gyorsan nyúl a sliccemhez, szinte letépi rólam a nadrágot. Már nyúlna a sajátjáért, mikor megakadályozom benne.
- Had én... - kérem.
Elé térdelek, és komótosan húzom lefelé a pamutot róla. Felsóhajt türelmetlenségében, de most az egyszer nem engedek neki. Ezt a pillanatot ki kell élveznem, el kell raktároznom az agyamba, bele kell vésnem a koponyám belsejébe, hogy még vénkoromban is erre verhessem ki a szeretetotthonban.

A két mutatóujjamat bedugom a gumírozás mögé, és lassan letolom a csípőjéről a nadrágot. Kibukkan a Gucci felirat, és a merevedő farka is. Utóbbi jobban érdekel, bár sejtem, hogy a textil, ami most éppen kellemesen foltosodni kezd, ér vagy ötszáz dollárt alsó hangon. Bokájáig tolom a nadrágját, és figyelmemet újra az alsójának szentelem. Rányomom a szám a domborulatára. Csak úgy textilen keresztül. Tae felnyög, és a hajamba túr.
- Izzadt vagyok... - motyogja, de hát engem hol érdekel. Kezemet végighúzom a combján, megdörzsölöm a merevedését, majd a csókjaimmal felfelé haladok, egészen a pici pocakjáig, az alsója korca fölött. Élvezettel ízlelem, minden csepp verejtékét le tudnám róla nyalni.

- Gyere - nyúl a felkaromhoz, és felhúz magával szembe. Éhesen tapad rám, gyakorlatilag az ajakink el sem hagyják egymást, míg a zuhanyfülkébe nem tuszkol. Végül maga veszi le a Guccit, és dobja ki a márványra.
Megengedi a vizet, én meg elveszek a karamell bőrén végigfutó cseppek látványában.
Hosszú ujjai gyorsan találják meg a farkam, és ölelik körbe. Hevesen masszírozza, húzkodja rajta a markát. Mélyeket nyögök a csókunkba. Én is érintem, óvatosan, simogatom. Liheg minden mozdulatomtól. A nyakamba csókol, megharap, beszívja foga közé a bőröm. Édes istenem, remélem, soha nem múlik el a flekk, amit Tae maga rajzol rám! Tovább halad, ismét az izmaimat célozza be, ezúttal a karomra csak rámarkol, a szája a mellkasomra vándorol. Kedvére ízlel, puszilgatja az izomtónusaim.

Majd az érzékeny mellbimbóim következnek. Fürge nyelve hamar csikar ki belőlem újabb nyögéseket. Tetszik neki a vágyam, a saját farkára fog, és könnyedén húz rajta. Már nyúlnék neki segíteni.
- Fordulj meg - akadályoz meg a tervemben a reszelősen mély hangja. Úgy teszek, ahogy kéri. - A kurvaéletbe... - sutyorogja, két nagy tenyere meg rögtön rászorul a fenekemre. Ajkát a nyakamon érzem, oda liheg. Hosszú ujjai gyorsan siklanak a lábam közé, keresnek nyögések kiváltására alkalmas érzékeny pontokat. Mikor elégedett a belőlem kiszökő hangok sűrűségével, megérzem az ujját a lyuk szélén.
- Mehet? - kér engedélyt.
- Oh, igen, sőt, kérlek...
Bal mutatója belém nyomul, másik kezével a farkamra fog. Tetőtől-talpig hullámzik rajtam a gyönyör.
- Mehet a következő... - megy is, a hátamra borulva élvezi a nyöszörgésem, amit kicsikar belőlem.

Hátranyúlok, és a csuklójára fogok. Érzem, rövid úton végem lesz, ha még kezelget egy kicsit. Vágyittas értetlen a szeme, ahogy visszafordulok felé. Nem adok sok magyarázatot, a vizes márványra térdelek, és tövig nyelem ágaskodó szerszámát. Öblöset hörög, élvezi ajkaim szorítását, torkom nedves melegét. Amit teszek vele, nekem is gyönyör, minden mozdulata bennem a kőkemény farkamig lüktet.
- Menjünk... az ágyra - elszakad tőlem, törülközőt és köntöst ad. Követem. Kikapja a jégből a másik pezsgőt. Pukkanás után, csak úgy, az üvegből kortyol. Puritán módra fogyasztja a Dom Pérignon-t. Felém nyújtja, én is iszok, utána pezsgőízű csókokat váltunk. A köpenye csak a hátára van vetve, elől nyitott, hagyja, hogy csodálhassam a meztelen testét.

A hálóba sétál. Óriási, hófehér ágyneműs franciaágy vár ránk. Az éjjeliszekrényre teszi az üveget, a Chanell piperetáska mellé, majd bele nyúl abba, óvszercsomagokat szór a takaróra, a sikosító flakont a kezében fogja. Felrántja a szemöldökét, és beharapja az alsó ajkát. Nézem a kis tasakok számát a fehér ágyneműn.
- Ezt mind? - kérdem incselkedve. Felnevet, és az ágyra térdel.
- Ha akarod. Na, gyere, kezdjünk akkor bele.
Elhasalok mellette az ágyon, én a köntösöm már fel sem vettem a zuhany után. Sejtettem, hogy fölösleges lesz. Tae mellém fekszik, csókot kér. A fülemet nyalogatja, majd a nyakam érzékenységébe harap. Keze csípőmre fog, és öle felé fordítja a fenekem. Újra felfedezi a völgyem, immár zselésített ujjait mártja egymás után belém.

Fogával tépi fel az óvszer csomagját, majd megérzem keménységét a bejáratomnál. Lassan hatol belém, türelmesen vár. Közben csókol és simogat. Tenyere a hasamra csúszik, úgy tart meg, míg egyre jobban a testembe merül.
- Mmmm - nyilvánítja ki a tetszését, én magam már az általa okozott feszüléstől is majd eszemet vesztem. Nem hiszem el, hogy a bálványom egy luxuslakosztályban épp magáévá tesz!
Mozogni kezd, érinti a már felhevített prosztatám, kéjesen nyögök a karjaiban. A hangom élénkebb mozgásra sarkallja, már szinte sikítok a folyamatos ostromától. Elengedi a csípőm, és a farkamat veszi kezelésbe, közben mélyeket lök. A bizsergés szétfeszíti a gerincemet, és felrobbantja az agyam.
- Ahhh... - kiáltok fel, épp elkapom a hattyúalakra hajtogatott szállodai törülközőt, és az ölemre szorítva telepumpálom azt. Tae visszamarkol, a csípőmre, a vállamba harap, és úgy adja meg magának azt a pár mozdulatot, ami az orgazmusba taszítja őt is.

Kihúzódik belőlem, és maga felé fordítja az arcom. Megcsókol.
- Egy... - suttogja a még mindig lihegő számra.
- Mi egy?
- Egy óvszer oda. Van még pár... ha lenne kedved még maradni. Játszhatnánk tovább...
- Te most erre gondolsz, vagy a baseballra?
- Mindkettőre. Itt is, ott is tudok neked home runt ütni. Nem? Énekeljem a vájemsziéjt is hozzá?
- Ha nagyon akarod... - motyogom. Teljesen felé fordulok, térdem átvetem a csípőjén. Ő a combom izmait kezdi simogatni. Én azt a gyönyörű arcát, aminek a látványával képtelen vagyok betelni, majd a kecses testére vezetem az ujjaim, és ott cirógatom a finom karamell bőrét.
- Tetszel nekem Jeon Jungkook... - mosolyodik el. Kezem felvezetem a hátán, bele a puha tincseibe, tekintetem a sötét íriszébe, a számat meg visszanyomom az övére.
Végül is, kezdem egészen megkedvelni ezt a dalt...

*-*
A novella megjelent
Mamzi75
dalos kihívásában is.
*-*