*** A következő történet az Elégtétel c. novella folytatása***

Hegüm, mint az árnyék, úgy követi a kiszemeltjét Szöul utcáin.
Sosem gondolta volna, hogy képes lesz ide visszatérni. Hiába, a sértett férfiassága nem fért meg Hongkongban, a revans egyre inkább testet öltő gondolata végül áthajszolta a Sárga-tengeren.
- Park Jiminnnn - szuszogja maga elé, és szinte vicsorít, ahogy megnyomja a kimondott név végét.

Érdeklődve figyeli az utca túloldalát, ahol a szivárványhajú éppen elmélyült beszélgetést folytat egy tetovált, piercinges alakkal. Ráadásul Homo Hill egy kétes bordélya előtt.
- Mijjafasz? - dörmögi maga elé. Meglepettségének két oka is van. Az egyik az, hogy a srác, akivel a nyomozó épp beszélget, ismerősnek tűnik számára. Pedig már három éve nem koptatja a főváros flaszterjét. Akkor történt ugyanis az az eset, ami után sürgősen el kellett hagynia az országát. A másik, hogy vajon mi a fészkes fenét keresnek ezelőtt a hírhedt intézmény előtt. A nagy Jimin csak nem prostikra fanyalodik? - húzódik elégedett mosolyra Hegüm szája.

Kicsit közelebb settenkedik, hogy jobban lássa őket, esetleg halljon is belőlük valamit. Igazán kíváncsivá kezd válni a csevegés tárgyát illetően. Amint jobb rálátása keletkezik, meglepetten ismeri fel a srácot, akinek Park nyomozó most valamit a kezébe nyom.
- De hiszen ez a kicsi Tokki!
Hegüm emlékeiben vézna, félénk fiúcskaként él, most meg nem győz a szeme cikázni a megugró izomkötegeken. Jimin befejezi a mondandóját, Tokki kényszeredetten bólint, majd a nyomozó ruganyos léptekkel távozik a lefelé lejtő utcán. A nyári nap megcsillogtatja szivárvány tincseit a szőke hajában.

Hegüm nem tétovázik, nyílegyenesen a fiú felé veszi az irányt. Tokki észreveszi a felé közeledő alakot, majd amúgy is gomb alakú szemei még kerekebbé nyílnak.
- He-hegüm? - dadogja meglepetten. - Te Szöulban vagy?
- Amint látod - forgatja meg a szemeit a nevezett. Tokki leplezetlenül méri végig.
- Cuki ez a hullámos haj - vigyorog rá szemtelenül. Hegüm elhúzza a száját, és mordul egyet. Méghogy ő cuki!
- Tokki, neked az agyadra ment, hogy itt állsz a napsütésben a feketére festett fal előtt - jegyzi meg kedvesen. Majd hozzáteszi ottléte tényleges okát: - Mit akart ez a megveszekedett Park? Hm?

Tokki krákog egyet, majd néhány pislogás közepette félig előhúzza a zsebéből az összehajtott papírt.
- Csak infóért szokott nyaggatni, most is keres valakit. Aztán néha kiszúrom a szemét egy-két aprósággal, legalább nem zaklatnak annyit a fakabátok - von vállat. - Még nem vagyunk nyitva, de iszol valamit, Hegüm, ha már visszatértél közénk?
Tokki a mögötte lévő ajtóra bök. Hegüm bólint, és követi egykori haverja és bűntársa kiizmosodott alakját az épületbe.

- Nem tértem vissza, csak van egy elintézetlen ügyem Parkkal - magyarázza. - Hű, bassza meg, ez a hely százszor jobban néz ki, mint három éve.
- Igen, mert azóta az enyém lett - jegyzi meg a kicsi Tokki.
- Mi? Te viszed ezt a helyet? - lepődik meg Hegüm.
- Ahhha - húzza el a szót Tokki, miközben a krómacél italpult mögé sétál. A fényes felületeken le-föl cikáznak a bár megvilágítására szolgáló lila fénynyalábok. - Mit adhatok egy régi cimborának? - mosolyog a még mindig meglepett Hegümre.
- Soju, jó lesz. Üvegben, ne pazarold az időt a kitöltésével.

Hegüm letelepszik az egyik bárszékre, és máris a megkapott italába kortyol.
- Azt hogy tettél szert erre a hodályra? Ha jól emlékszem, Kövér Dwaeji volt a tulaja anno.
- Na ja, Kövér Dwaeji, azóta halott Dwaeji. Vigyél majd egy szál virágot a sírjára - vigyorog Tokki, és a lila lámpák alatt szinte világítanak a hófehér nyuszi fogai. Tulajdonképpen ezzel meg is magyarázza a tulajdonváltás okát, így Hegüm csak egy horkanással nyugtázza azt.
- Park is jár ide? - néz vissza a nyuszifogúra.
- Ja, néha, ha épp nem infót akar kicsikarni belőlem, akkor benéz a hátsó szobák egyikébe.

Hegüm szája újból széles vigyorra szalad arra a gondolatra, hogy a nyomozó prostikhoz jár. Nem tudja pontosan még magának sem megmagyarázni, miért tölti el ez a tény elégedettséggel. De akárhogy is, rendkívül kellemes érzéseket kelt benne.
Majd ezt követően egy egész érdekes dolog ugrik az elméjébe. Talán még segíthet is neki ez a hely a bosszúja véghezvitelében.
- Nézd meg a próbát, Hegüm. A régi szép idők emlékére a vendégem vagy.

Tokki a pultra könyököl, úgy figyel a színpad felé, ahonnan nem hiányozhat a rúd sem.
A színpadra unott léptekkel slattyog ki egy karcsú, magas fiú. Hullámos sötét haja szinte a szemét is eltakarja, vékony testén fekete, flitteres crop-top feszül, alatta csak egy apró, szintén fekete nadrágocska. Mezítláb van, megáll a rúd előtt, és nyújtózik egyet. A top felcsúszik a testén, alóla majdnem kivillanak a mellbimbói is. Majd ráfog a mindkét kezével a rúdra, és várja a zene megszólalását. A feldübörgő ritmusokra nemsokára delejes énekhang szalad, a fiú pedig fellendíti magát. Hosszú lábait lehetetlen módokon tekeri, és a gravitáció szabályaira fittyet hányva forgatja magát a fém tánckelléken.

- Hú, baszd meg - hagyja el Hegüm száját egy őszinte reakció.
- Piu - jegyzi meg Tokki válaszként a rúdon éppen fejjel lefelé lógó fiú nevét. - Jó bőr, mi?
- Az - húz egy jókorát Hegüm a kezében tartott sojus üvegből.
- Park is szereti a társaságát...
- Valóban? - csillan fel Hegüm szeme. - És figyelj csak, ez a Piu megtenne nekem valamit?
- Húzz ki a zsebedből egy köteg vont, és bármit - kacsint Tokki.
- Nem olyasmire gondoltam - forgatja meg a szemét Hegüm.
- Miért nem? Bizton állíthatom, tehetséges a srác.
- Javíthatatlan vagy Tokki, annak idején sem tudtad a farkadat a gatyádban tartani.
- Talán ezért lettem bártulajdonos...
- Bordély - javítja ki Hegüm, de Tokki nem sértődik meg, csak ránt egyet a vállán, majd a színpad felé int.

- Piu! Valaki beszélni szeretne veled! - kiált oda Tokki. A srác egykedvűen kászálódik le a magaslatról, és nyugodt lépésekkel szeli át az üres nézőteret, majd letelepszik a Hegüm melletti bárszékre. Hosszú, majdnem csupasz lábait keresztbe rakja egymáson.
- Ki ez? - pislog a haja alól, és Hegümnek meg kell állapítania, valóban igen jól néz ki a vele éppen szembe forduló fiú. Tokki kérés nélkül tol Piu elé egy dobozos light kólát. Piu lassú mozdulatokkal veszi el, majd a lakkozott körmét beakasztja a nyitófülbe, és kipattintja az italát.
- Hegüm. Régebben elég ismert volt a neve a környéken - válaszol Tokki, majd Hegüm felé fordul egyfajta bocsánatkérésként. - Nézd el neki, pár éve jött csak fel a fővárosba. Még Kövér Dwaeji szedte össze egy degui piacon.

De Hegümöt nem zavarja, hogy nem ismerik fel. Egy kicsit túlságosan is leköti Piu fizikai adottságainak mustrálása. Majd kiissza az üvegét, és a pultra teszi.
- Még egyre meghívhatsz, Tokki, ha már anno annyiszor mentettem meg a pelyhes hátsódat.
- Most nosztalgiáztok, vagy kibököd, mit akarsz tőlem - szólal meg Piu, és Hegümnek egészen megborzongatja a dobhártyáját a mély hangja.

- Izé... Úgy tudom, hogy Park Jimin néha igénybe veszi a társaságod...
- Park Jimin? - ismétli mag Piu a nevet enyhén éneklő, kérdő hangsúllyal. Majd Tokkira pillant, mintha onnan jönne a válasz. Vagy csak engedélyt kér beszélni.
- Tudod, az a szivárványhajú nyomozó - erősíti meg Tokki.
- Ja, aha - válaszol Piu, és a kólájába kortyol.
- Szóval megtennél nekem valamit? - Hegüm leteszi a pultra a sojus üvegét, majd egy pár bankót is leszámol mellé. Piu várakozóan néz az egymáson fekvő papírpénzre. Hallgat. Hegüm nagyon jól érti a célzást, még két tízezer vonost rásimít a többi tetejére.

Piu sóhajt egyet, és komótosan összehajtja a pénzköteget, majd az apró nadrágja korca mögé tömi.
- Mondd, egykor híres Hegüm, mit tehetek érted? - kicsit közelebb hajol a nemzetközi hírnévvel is ellátott bűnözőhöz, és megpöccinti hosszú ujjaival az állát. Teszi mindezt olyan delejes kecsességgel, hogy Hegüm valamiért ellenállhatatlan kényszert kezd érezni, újabb korty soju leengedésére a torkán.
- Khm... Ha felkeresne Park, szerezd meg nekem a lakása mágneskártyáját.

Piu szemei egy egészen vékony pillanatig Tokkira csúsznak, majd jól láthatóan bólint.
- Rendben. Addig is, szép fiú, nincs kedved kipróbálni, hogy a nagy Park Jimin miért jár hozzám? - meglóbálja végtelen hosszúságú lábait, közben széles vigyorra húzódik a szája, míg Tokki valamiért a saját nyálába akar fulladni. Erős köhögések közben tölt magának egy pohár vizet, és hirtelen le is húzza azt.
Hegüm egy egészen hosszú percig merd a látványra, majd zavartan lecuppantja tekintetét Piuról, aki közben beszippantotta az alsó ajkát, és még egy kacsintást is megengedett felé. Na ez volt az a pillanat, amikor Hegüm hörgőibe beszorult a levegő.
- Oké, sze-szerintem, nem lesz gond a feladattal - kap levegőért, majd a második üres sojus üveget is a pultra helyezi. - Kösz, Tokki. Most lépek, ha lenne valami fejlemény a Park-ügyben, szólj.

- Hol talállak meg?
- View Motel - veti oda Hegüm, és azzal el is indul Tokki bárjából kifelé.
A motel neve érdekes eufemizmus, mert semmi kilátás sem nyílik belőle sehova, maximum egy kopott téglafalra, ugyanis két épület közti szűk sikátorban található. De Hegümnek ez pont megfelel, most nem várostnézni érkezett Szöulba, neki itt fontos feladata van. Visszaszerezni megcsorbult becsületét Park Jimintől, és igazából egy jó kis revans sem lenne ellenére. Szív egyet az orrán kiérve az utcára, majd cigarettára gyújt. Félre rúg egy kövérre tömött szemeteszsákot és elindul arra, amerre korábban a nyomozót látta távozni.

*

A bárból a két fiú még egy ideig figyeli Hegüm távozó alakját, majd Tokki megkerüli a pultot, és szép táncos elé áll.
- Piu... kérsz még egy kólát? - simít végig Tokki a csupasz, hosszú combokon.
- Hm, nem, és te sem. Szerintem te valami mást kérsz - húzódik mosolyra a szép szája, és hullámos tincsei közül delejes tekintettel pillant a bár tulajdonosára. Majd ujjaival megcirógatja annak állát. Tokki nagyot nyel. Általában képtelen ellenállni Piu kisugárzásának, és úgy tűnik, most sem lesz ez másként.

Tokki tenyerei a csupasz combokról megadóan az apró nadrág takarta domborulatokra csúsznak, és közelebb húzza magához a táncos csinos testét. Piercinges ajka közül kibújik a nyelve, és óvatosan végignyal Piu szájfénytől ragyogó száján. Piu ránevet, és rögtön Tokki vállaira kulcsolja a karját.
- Mmm - morog bele Tokki a fiú illatos nyakába, finom csókokkal hinti a puha, karamell bőrét. - Miért incselkedtél Hegümmel?
- Mert ezt a szerepet szántad, nem? Park ribancának kellett kinéznem - néz bele Piu mosolyogva a másik szemébe, közben ujjai közt morzsolja annak kék-fekete tincseit.
- Már nem vagy senki ribanca, Piu...
- Csak a tiéd - válaszolja őszinte nyíltsággal.
- Nekem a... nekem nem az vagy, és ezt te is nagyon jól tudod - suttogja Tokki a szájfényes ajkakra, és érzi, menten szétpattan az agya a farkával együtt, ha nem ízlelheti tovább Piu érzéki testét.

Erős karjaival a feneke alá nyúl, és a csípőjére húzza. Piu készségesen kulcsolja át a lábaival Tokki derekát. A bártulaj megemeli a szépséges fiút, és elindult vele a raktáron át, az apró irodája sokat használt íróasztala felé.
- Mindjárt nyitnod kell, mit csinálsz?
- Éppen megőrülök érted - Tokki már sétája közben a puha ajkakat keresi, és mohón csippenti fogai közé az alsót. Piu halkan felnyög, neki sincs ellenére a pásztoróra. A sokat látott íróasztal megadóan reccsen Piu vékony teste és a ránehezedő Tokki súlya alatt. A kicsi nadrág gyorsan lekerül a formás fenékről, Hegüm bankói a földre szóródnak. Tokki nem vesződik további vetkőztetéssel, a flitteres top alá simít erős kezeivel, Piu érzékeny pontjait keresi. De nincs szükségük túl sok előjátékra, gyakorlatilag már egymás érintésétől szinte elcseppennek. Tokki zihálva nyomja a keménységét Piu szűk réséhez, és hagyja is magát elmerülni a szépséges testben. Gyors, és kielégülésért könyörgő a játékuk, de egyikük sem bánja a vehemenséget. Pár perc múlva gyönyörittas lihegéssel borulnak egymás nyakába.

*

Park Jimin visszatérve a Tokkinál tett kitérőjéből elégedetten keresztezi bőrnadrágos lábait, és az íróasztala sarkára támasztja azokat. A szöuli rendőrség patikatisztaságú hiper-modern épületében mondhatni, hogy ez a fajta lazaság nem divat, de tulajdonképpen soha senki sem szólt be Park nyomozónak ezért sem, no meg másért sem nagyon. Ezt a tiszteletet a sok év munkájával, és a sok lezárt, megoldott ügyével érte el. Meg a kiállhatatlan modorával. De ez persze nem szerepel semmilyen hivatalos iraton sem.
Egy, csak egy ügye lóg, aminek nem tud pontot tenni a végére, pedig tavaly Hongkongban már egészen közel jutott hozzá.

Monitorján egy kis zöld pöttyöcske villog a View Hotel előtti sikátorban.
Széles mosolyra szaladnak a nyomozó dús ajkai, és könnyedén beletúr a százszínű hajába. Lekattintja a nyomkövető GPS képét, és felnyitja Hegüm aktáját. Egy elég rosszul sikerült kép került csatolásra, és van már jó pár éves is, de a szépen metszett arcvonások még ezen is felismerhetőek. Hegüm jóval fiatalabb, és jóval rövidebb hajat visel, ami ráadásul borzasztó narancs színben tündököl. Jimin mégis merengve néz a képre, és visszautazik abba az időbe, amikor még ő is csak járőr volt. És amikor életében először meglátta Hegümöt Szöul utcáin. Ő és Tokki túlságosan is hamar ismertté váltak a rendőrök számára, de Hegüm cseles volt, Tokki pedig gyors, mint a nyúl, így hát elég nehéz volt kézre keríteni őket.

Most hol van az a nagy eszed, cuki Hegüm? Talán elvakított a bosszúvágy? - kérdezi meg magában a nyomozó a monitorján rebegő képtől. Apró ujjait rányomja a pixelekre, és végighúzza Hegüm digitális száján. Jóleső sóhaj hagyja el a csinos ajkait, és egy picit meg is nyalintja azokat, ahogy visszaemlékezik arra a tavalyi kierőszakolt csókra. Tíz év és egy hongkongi út kellett, hogy végre meg merje tenni. Ennyi hatalmat kellett összegyűjtenie, hogy ügyesen a szőnyeg alá tudjon seperni néhány ügyet, és Hegümöt nem az igazságszolgáltatásnak, hanem saját magának megszerezni.

Hegüm gyűlölte és gyűlöli őt. Ezzel tisztában van. Egyértelműen nem állhatott elé azzal a kéréssel, hogy gyere velem randira, bébi, hiába bizsergett a lelke mélyén immár tíz éve valami apró lángocska a kétes hírű férfi irányába. Ezért, amikor tavaly fülest kapott Hegüm hongkongi tartózkodását illetően, megszületett szivárványszín hajkoronája alatt a zseniális ötlet Hegüm levadászására.
És most itt van, végre visszamerészkedett utána Szöulba. Igaz, ehhez be kellett küldenie egy jobbost Hegüm szépen fejlett önérzetébe, és meg kellett könnyítenie vagy százezer dollárral is.
Park Jimin elégedetten dől hátra a forgós bőrszékében, egyelőre úgy tűnik a jól kifundált terve működni képes. Tokki telefonhívása erre csak ráerősít, miszerint Hegüm járt a bárban, és megismerkedett Piuval is.

*

Kora este Park Jimin majdnem ugyanazon a széken ül Tokki krómacél bárpultja előtt, mint korábban Hegüm. Majdnem ugyanúgy esnek a lila fények is hanyatt a fényes felületen. Majdnem ugyanúgy tekeredik a rúdra Piu is, csak most erős sminket, és erősen kevés ruhát visel.
Jimin szívesen fogadja be a vizuális ingert, amit a táncos fiú jelent a megvilágított színpadon.
- Gyönyörű ez a fiú! Ma valahogy különösen forró a produkciója - jegyzi meg a rúdra tekeredő testet mustrálva. - Hány liter nyálat kell felmosnod a padlóról a fellépései után? - nevet a bárpult mögött állóra. Tokki csak horkant egyet, afféle válaszként, majd lelkesen a poharak törölgetésébe menekül. - Hívd ide a tánca végén, odaadom neki a kártyát.
- Hagyd csak itt nálam - mordulja Tokki, és szúrós tekintetet vet a kellemetlenkedő nyomozóra.
- Mi az, csak nem félted tőlem a babádat?
- Add ide azt a szart, Park, majd én továbbítom Hegümnek.
- Piu adja neki oda, azt kértem, Tokki. Ne önállóskodj!
Tokki megforgatja kerek szemeit, majd enged a nyomozó kérésének.
- Jól van, úgy lesz, de most lépj le, nyomozó! Csorbítod a kiérdemelt rossz hírét a báromnak.

*

Valamennyivel később, de még ugyanezen estén Park Jimin éppen sopánkodva kéri a századik bocsánatot a társasház gondnokától, amiért elhagyta a kulcskártyáját. Hiába elismert nyomozó, a társasházi rend alól ő sem kivétel. Miután a gondnok elégedett az udvarias meghajlások számával, nagy kegyet gyakorolva átnyújtja a pótkártyát.

Jimin a liftet könnyedén kihagyja az életéből, erős combizmai megerőltetés nélkül viszik fel emeletről emeletre. Magában mosolyogva baktat felfelé a lépcsőn, ezek szerint kicsi Tokki és Piu jól elvégezte a feladatát - gondolja a nyomozó. A lakása elé érve levakarja arcáról a vigyort, és jól megjátszott, bosszús káromkodások közepett kinyitja a kölcsön-mágneskártyával az ajtót.

Bent síri csönd honol, nagyjából úgy, ahogyan arra számított. Lerúgja a cipőit, és még mindig dohogva halad befelé.
- Hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy elhagyom a...
Ekkor felkattan a nappali sarkában a kis állólámpa, szórt fénnyel világítja meg az alatta ülő alakot.
- Végre hazaértél - szól Hegüm Park Jimin sarokban álló kényelmes bőrfoteljéből. - Rögvest ereszkedj is térdre, és a kezedet tedd ügyesen a tarkódra. Nem kell mondanom ugye, hogy csak semmi trükközés! - húzza ki a zsebéből a fegyverét, amit nyugodtan a kisasztalra helyez. Majd cigarettáért nyúl, és egy szálat a foga közé szorítva gyújt rá.

- Ez egy nem dohányzó lakás... - vet ellent Jimin, miközben lassan a térdeire engedi magát.
- Leszarom - Öngyújtó kattan, Hegüm mélyre szívja a füstöt, majd lassan, elégedetten engedi kigomolyogni eltátott ajkai közt. - Megaláztál, Park! Azt hiszed csak úgy el tudok menni emellett?
Jimin, arca minden izmával próbálja visszafojtani a rátörő mosolygást. Komor és ijedt képet vág. Legalábbis látszatra.

- És mégis, hogy menekültél meg a szorult helyzetedből? - kérdi a nyomozó, és igyekszik elhessegetni lelki szemei elől a csupaszon otthagyott formás gömböket. - Már ha szabad kérdezni?
- Nem szabad... - morcan Hegüm, Jimin érzi, fájó pont ez neki.
- Kit kellett megkérned, hogy húzza vissza a gatyádat a csupasz seggedre? - vigyorodik el mégis a nyomozó, immár egyre kevésbé tudja visszatartani a derűjét.
- Ne nevess, Park... egy ártatlan ember halt meg miattad! - jelenti ki nagyon komolyan a fotelban ülő.

Jimin beharapja az ajkát, nem akar kiesni a szerepéből, ha már végre sikerült Hegümöt visszacsábítani a fővárosba. Végigfut a tekintete a másik férfin, még mindig bájos, szépséges vonásai gyönyörködtetik a szemét, mint annak idején, a koszos szöuli utca másik felén. A már Hongkongban megismert hullámos fürtök szinte hívogatják tömpe ujjait, hogy jól megtépje azokat, miközben édes nyögéseket csikar ki Hegüm ajkai közül.

Jimin nagyot sóhajt a vágyképére, és igyekszik érdektelenséget mutatni.
- Akkor miért vagy itt?
- Revans, Park! Mégis mit gondolsz? - szalad vigyor immár Hegüm arcára is.
Park nyomozónak egyetlen egy dologban nem volt igaza, amikor a körmönfont tervét kieszelte és véghezvitte. Hegüm egyáltalán nem volt közömbös az irányában, ugyanis neki is volt szeme. Tökéletesen látta az ellenálhatatlanul csábító ajkakat, a karcsú alakot, amire anno a szarul szabott járőr egyenruha, és később, a szinte Park Jimin cégérré váló grafitszürke öltöny simult. És azt a hihetetlenül kerek feneket, azt is nagyon jól látta. Persze, ha Szöul négy égtája felé kifeszítenék, akkor sem vallaná be ezeket a gondolatit a világért sem, senki emberfiának.

Most csendben mustrálja egymást a két férfi a félhomályba burkolódzó lakásban, emlékeket, sértéseket, és lopott pillantásokat zakatol lelkükbe a nyugtalan szívük.
- Park... - köszörüli meg a torkát Hegüm. Hirtelen szétfoszlik a rájuk telepedett varázs, és újra ellenfelekként méregetik egymást.
Jimin négykézlábra ereszkedik, úgy pillant fel pillanatnyi fogvatartójára, egészen meglepve őt ezzel a mozdulatával.

- Talán ki tudnálak valahogy engesztelni, úgy emlékszem, azért volt, amit élveztél - nyal végig duzzadt felső ajkán, és hozzá kacéran felvonja a szemöldökét. Lassan mászik a fotel felé, közben ringatja a csípőjét. A szivárvány frizura jobb és bal oldalán ki- kibukkan a bőrnadrágba bújtatott kerek hátsója.
Hegüm torka kiszárad, és alig észrevehetően megremeg a fegyver a kezében. Jimin küldetése és sikere teljes tudatában mászik a nemzetközi hírnevű bűnöző széttárt combjai közé, és csak hogy egyértelművé tegye szándékát, ajkait rányomja a farmer megfelelő helyére.
- Na mit szólsz, cuk... izé, Hegüm, kezdhetem ezzel a kiengesztelést? - pillant fel, és olyan ártatlan arcot vág, mintha nem is egy éledező pénisz előtt térdelne.

Hegüm nyel egy nagyot, majd aprót bólint. Jimin széles vigyorral az arcán kezd a slicc kinyitásához, amikor megérzi a fegyver csövét a halántékának nyomódni. Mármint egy valódi fegyver csövét.
- Semmi aljas próbálkozás, Park!
- Ugyan már, hát úgy nézek én ki?
- Te mindig úgy nézel ki. Na, láss neki, ha már felajánlottad - mocorog meg Hegüm a kutakodó ujjak alatt, és egy kicsit jobban hozzápréseli a hideg fémet Jimin bőréhez. Jimin a kibukkanó férfiasságra kulcsol, és lassan végignyal Hegüm hosszán. Hegüm sóhajt, majd meg is mordul, ahogy eltűnik a farka a dús ajakak közt.

Nagyon gyorsan költözik Hegüm minden értelmes gondolata Park Jimin kényeztető ajkai közé, nagyjából azt is kezdi elfelejteni, hogy gyakorlatilag ő most éppen bosszút akar állni. Kicsúszik minden érzelem belőle, csak egyetlen egy marad. A bizsergés a farkában, ami Jimin szorgos munkájának köszönhetőn egyre követelőzőbb hullámokban kezdi elborítani Hegüm amúgy eléggé kiürült agyát.

Jimin nem akarja itt befejezni, készségesen meg akarja adni a cuki Hegümjének a revans illúzióját. Ezért elengedi dús ajkai szorítását, és a feláll a térdelő pózból. Hegüm elködösült tekintetébe néz.
- Talán... - forgatja meg a szemeit. - Meg kéne szabadulnom ettől. Mit gondolsz? - mutat a bőrnadrágjára, és egy kicsit a fenekét is a fotel felé fordítja.
Hegüm csak bólint egyet hangtalanul, ugyanis nehezen tudja befogadni a látványt és a történéseket egyaránt. Nyomát sem látja annak a domináns Park Jiminnek, aki Hongkongban szétrúgta a lábait, és kérdés nélkül magáévá tette. Még mindig kicsit zavarba jön az emléktől. De tagadhatatlanul kívánatosnak tartja egykori üldözőjét, és most kifejezetten izgatónak azt, amit csinál vele.

Közben Jimin kínzó lassúsággal tolja le gömbölyű fenekéről a nadrágot, majd egy kecses rúgással a kanapé alá száműzi a feleslegessé vált ruhaneműt. Alatta csupán egy fekete férfi tangát visel, melynek derékpántján a hatszínű szivárvány szalad körbe. Hegüm elkerekedett szemekkel vizsgálja a pezsdítő látványt.
- Te tangát viselsz? - teszi fel a nyilvánvalóan felesleges kérdést.
- Bőrnaci alatt? Hát hogy a viharba ne! A többinek átlátszik a vonala a rám feszülő anyagon! - méltatlankodik Jimin. - Talán nem tetszik? - fordul körbe, remek rálátást engedve minden csinos porcikájára. Hegüm szinte ráfagy a látványra. - Na fixírozol még, vagy ki is tudsz nyögni egy választ?
Nyögni, igen, leginkább azt szeretne Hegüm, ahogy a helyzet egyre forróbbá kezd válni.

Jimin áthúzza a fején a szolgálatra rendszeresített fehér inget, és egy szál tangájában Hegüm ölébe mászik. Végre beletúr a sötét, hullámos tincsekbe, Hegüm kívánatos ajkaihoz hajol, a kereszt alakú fülbevaló vidáman lóg az arcára. Lassan érinti össze a szájuk vékony felületét. Hegüm megremeg alatta és készséges rutinnal tátja szét ajkait Park Jimin nyelve előtt. A nyomozó közben a fegyverért nyúl, és visszateszi a kisasztalra. Erre ma már nem sok szükség lesz ma este, úgy érzi.

- Ha a korábbi nem volt elég, ezzel talán ki tudlak engesztelni? - Hegüm tenyerét a félcsupasz fenekére húzza, és hagyja, hogy azok finoman megszorongassák. - Való igaz, a múltkor kicsit önző voltam - pöccinti meg a bűnöző orrát, majd finom kis puszit lehel rá. - Ma adakozó kedvemben vagyok Hegüm, vedd el a revansod!
Hegüm felnyög, és kutakodó ujjai máris a tangácska pántjai alá tévednek, míg nyelve Jimin felső testét veszi célba. Úgy ízlelve a bőrét, mint valami édes nyalánkságot. Ajka Jimin mellbimbójára téved, azt stimulálja sűrű csókokkal. Jimin felnyög, és mindkét kezével Hegüm hajába mar. Hátrahúzza a fejét, ezzel lecuppantva meztelen testéről azt a szájat, amire gyorsan, és vehemensen tapad vissza.

Ez most már nem csókocska, Hegüm úgy érzi, szinte a lelket is kinyalják belőle. Elég gyorsan adja meg magát ismét Jimin követelőző mozdulatainak. Újult erővel tör a tanga szövete alá, és máris a mutatóujja becsúszik az izmok szorításába.
Jimin a szájába morogva élvezi a benne játszó feszülést, ahogy Hegüm egymás mellé csúsztatja a testébe az ujjait. Már nem sokat vesződnek a bűnöző ruhatárával, Jimin erőset köp a tenyerébe, amit izgató mozdulatokkal ken végig Hegüm még mindig a nadrágból kikandikáló merevedésén, majd ugyanezen keze ujjait megforgatja Hegüm szájában.

Saját fenekéhez nyúl, és nyáltól síkos ujjait a benne járó Hegüm ujjai mellé tolja. Felszisszen a saját vehemensségén, de nem bánja, úgy kívánja az alatta vonagló férfit, mint még senkit ezen a Földön. Most biztos nem fog lemászni a felforrósodott öléből valami szar síkosító után kutatni.
Hegüm kihúzza a kezét, és a csinos csípőre markol, de hagyja, hogy Jimin a saját tempójában haladhasson, ahogy magába engedi a kőkemény szerszámát.
- Ppppparkkk - morogja, ahogy Jimin izmai rászorulnak a lüktető farkára. Fejét hátraejti a fotel támlájára, a nyomozó örömmel hajol a nyaka vékony bőrére. Hegüm marka Jimin feszülő férfiasságára csúszik, és a mozgásukkal ritmusban húzogatni kezdi rajta. Jimin a nyakába liheg, ezzel csiklandós bizsergést indít útra Hegüm pihéi közt.
Hegüm a dús ajkakat kéri, és nyögdécselő csókolózásba forrnak össze ismét. Zihálásuk egyre mélyül, míg először Jimin, majd a rajta a pulzáló gyönyörű testtől Hegüm is az orgazmus émelyítő ködébe veszik.

*

Másnap, délben köszönt rá az ébredés a Park Jimin hálószobájában szuszogó két alakra.
- Tegnap megkaptad a revansod, Hegüm, de ne gondold, hogy ez mindig így lesz - suttogja Jimin az előtte fekvő meztelen test nyakára, és élvezettel fúrja bele az arcát a hullámos, sötét tincsekbe. Hegüm nyögve enged a nyomozó követelésének, és engedelmesen fordítja Jimin öle felé a fenekét.
- Mi tartott ilyen sokáig, Park? - motyogja, és közben megremeg a hangja, ahogy Jimin ujjai a jussukat követelik.
- Hogy érted?
- Miért tartott tíz évbe, hogy levadássz engem?

Jimin értetlenül kapja vissza a fejét az illatos tincsek sűrűjéből.
- Mi?
Hegüm hátranyúl, és keze a szivárványos tarkóra fog, majd fejét a dús ajkak irányába fordítja, és a saját szájára húzza azokat. Közben altestét finoman Jimin kezére tolja.
Revans ide, vagy oda, ő most kimondhatatlanul elégedett.
- Mindig is tetszettél, nyomozó... - suttogja Jimin szájába, és most cseppet sem bánja, hogy a tömpe ujjak a testébe járnak, és immár örömmel adja meg magát a tavaly Hongkongban megismert, domináns Park Jiminnek.