***Mivel a dalos kihívásra készült "vájemsziéj" novella folytatása, ehhez is jár videó :D***

- Dojoon hyung! Nem szóltál neki, ugye? - teszem fel századszorra is a kérdést. Annyira izgatott vagyok, egyszerűen nem férek a bőrömbe.
- Dehogy. Ha nem hiszed, lefotózom neked a bánatos fejét, amivel ül a sminktükör előtt.
- Tényleg bánatos? - rebegem a kérdést.
- Mint mindig, mikor sokáig van távol. Az egész turnét végignyavalyogta.
Majdnem ráolvadok a telefonra, annyira meghat, hogy hiányzom neki.
- Jungkookah, itt vagy? - kérdezi Tae menedzsere.
- Igen, bocsánat, csak elkalandoztam...
- Na hát ti ketten tényleg megérdemlitek egymást - kuncog. - Melyik géppel jössz? Kiküldöm eléd a kocsit.
- Ne... Nem kell! Rá fog jönni, megyek inkább taxival!
- Jól van, ahogy akarod. Szólok a recepción, hogy átveheted a mágneskártyámat.
- Köszönöm, hyung! - búcsúzom el Dojoontól.

Rápillantok az órámra, lassan dél. Indulnom kell. Gyorsan ellenőrzöm az utazótáskám. Minden megvan, ami kell a húsvéti meglepetéshez.
A taxiból még írok Tae-nek. Minden fellépése előtt kap tőlem egy bátorító üzenetet, most sem maradhat el.
„Sok szerencsét a színpadon ❤️"
„Köszönöm, bébi.💕 Kiábrándító, hogy alig egy fél napnyira vagyok tőled, mégsem tudlak meglátogatni. 😭Túl szoros a program, fotózás, interjú... 🙄 Pedig szívesen beállnék veled a zuhany alá 😏😘"
Annyira furcsa, egyszerűen nem merem viszont bébinek hívni. Úgy érzem, hogy tönkretenném vele a csodát. Ha lebébizném, olyan lenne, mintha egy angyalt megfosztanék a szárnyától.
„Nekem is hiányzol 🥰"
„Írtam én ilyet? 🤓"
Elnevetem magam. Ez annyira ő. Amint észreveszi magát, hogy túlságosan érzelmessé válik, mindig tesz visszafelé egy lépést. A taxis kidob a terminálnál, én meg becsekkolok a chicagói géphez.

Öt óra elteltével Dojoon szobája előtt csippantom a mágneskártyát. Itt fogok átöltözni, hogy igazi húsvéti meglepetésben részesíthessem az én pop csillagomat. Örömmel állok a zuhany alá, és alaposan megtisztálkodom. Tae-t ismerve, jól fog jönni egy tisztességes mosdás. Közben figyelem a telefonomon az időt, és várom Dojoon üzenetét, hogy mikor indulnak el a chicagói kulturális központból. Összepakolok magam után, így is nagyon gáláns tett a hyungtól, hogy átengedte a territóriumát nekem. Alsóban és atlétában várakozom, sokkal több gönc nem kell a plüssjelmez alá. Közben a minibárból meglovasítok egy apró viszkisüveget, jót fog tenni az idegességem ellen.

Meglepetésként beszambázni egy popsztárhoz, nem teljesen kockázatmentes. Egy pillanatra meg is áll az üvegcse a kezemben, ahogy annak az eshetősége végigfut az agyamon, esetleg közben felszedett mást. Biztos szívesen állnának sorban egy jópáran a kegyeiért... ahogy tavaly én is tettem. Aggódásomat a Dojoon üzenete szakítja meg.
Ideje belebújnom a kölcsönruhába. Még egy pillantást vetek a tükörbe, a rózsaszín nyuszibunda remekül áll a mosolyomhoz, főleg amikor picit kivillannak a fogaim. Tae szereti a mosolyomat...

A szívem a torkomban dobog, még mindig, akárhányszor találkozunk. Talán képtelen vagyok elhinni, hogy ez a kibaszott valóság, és a szerelmem valóban egy idol. Az én idolom.
Kinyílik a szálloda luxuslakosztályának luxusajtaja, és ott áll az én gyönyörűségem, gyűrött pólóban, és egyszerű fekete Puma melegítőben. Mégis a legszebb a Földön számomra. Szebb, mint csuparanyban a színpadon, mert ilyenkor csak az enyém. Nem a sokmillió rajongójáé.
Morcos kis arca először meglepetést tükröz, ahogy végigméri a nyuszijelmezem. Majd gyorsan vigyorrá szélesedik korábbi döbbent mosolya.
- Jungkookahhh... - lihegi, és olyan gyors vehemenséggel kap a tarkómhoz, időm sincs felfogni, és máris csókol, és azon nyomban megérzem a nyelvét, ahogy türelmetlenül bejutásért könyörög a számba. Hogy is tudnék ellenállni ennek a hévnek, és hát neki, természetesen. Lecsukott pillákkal engedem, hogy ízleljen kedve szerint.

Lihegve húzza ki magát a számból, és rögtön apró puszikkal ostromolja az arcom, nyakam minden szegletét. A jelmezem kapucnia megadóan csúszik le a fejemről
- Hoztam... cupp... csokit is... cupp... ahogy a húsvéti...cupp... nyuszik... ahhh - próbálok kommunikálni, de úgy olvadok el, mint az említett csokoládé, ha kint hagyják a tavaszi napsütésben. Ugyanis Tae a nyelvét, fogát is beveti a puszik özönébe. Vöröslő foltok ékesítik már a nyakam, ahogy próbál szinte magába szippantani.
- Jó... cupp... majd megeszem... cupp... rólad... cupp - képtelen leállni. Megérzem ölelését a derekamon, követelőző tenyerét a fenekemen. A nyuszi jelmez farkincáját ragadja meg, és belenevet a csókunkba. - Gyere már be, te húsvéti nyuszi!

Berángat, szó szerint a farkamnál fogva, és becsapja mögöttem az ajtót. Hátulról átölel, és az arcát a hajamba fúrja, majd elhelyez egy csókocskát a nyakamra. Minden idegszálam vigyázzba áll tőle, a finoman csiklandozó leheletétől. Úgy csimpaszkodik rajtam, míg beljebb lépdelek az apartmanban.
- Ettél már? - búgja a bőrömre.
- Igen, még a gépen.
- Akkor igyunk pezsgőt - odairányit a jegesvödörhöz, melyben a szokásos két palack Dom Perignon pihen.
- Így nem tudom kinyitni... - bökök a fejemmel az üvegek felé. Nem elég, hogy Tae is lóg rajtam, szinte teljesen leszorítja a két karom, még a húsvéti kosárkámat is a kezemben szorongatom.
- Majd én töltök - jelenti ki, és sóhajtva leválik rólam. Gyorsan pukkan a palack, és már gyöngyözik is a drága nedű a poharainkban.

- Na, nem kapom meg a csokikat? - kérdi, a kosárkát figyelve. Átnyújtom neki, ő pedig olyan lelkesedéssel kap utána, mint gyerekek az oviban. Érdeklődve túr bele, majd széles vigyor szalad az arcára, ahogy a csokihalom alól kihalász néhány négyzetes csomagocskát is.
- Reméltem, hogy nincs nálad - pirulok fülig.
- Ne aggódj, jó ideje nem hordok magammal ilyesmit... ha jól emlékszem a tavalyi Los Angeles-i koncertem óta - forgatja meg a nagy barna szemeit úgy, mintha nem tudnám hogy mi történt akkor. Majd közelebb hajol, és pezsgős puszit nyom a számra. - Megkóstolhatom előbb ezt? - emeli az orrom elé az egyik csomagot.
- Nem érdekelnek a csokik? - nyelek egy nagyot.
- Momentán ez jobban... - visszaejti az óvszert az asztalra, és a jelmezem zipzár húzókáját csippenti a hosszú ujjai közé. Gyorsan lazul rajtam a mű nyuszibunda, és máris kibújtatnak belőle Tae kíváncsi kezei. Nemsokára a bokámig esik a kölcsön ruházat, felfedve a testem.

Mivel a jelmez elég vaskos és meleg, ezért csak atléta és alsó figyel alatta. Tae szeme jobban felcsillan, mint a korábbi édesség láttán. Alsó ajkát beszippantja, és élvezettel simogatja végig a karom, majd az atléta alá is bekalandozik. Jólesően nyögök fel a rég hiányolt simogatást érezve. Szőketincses tarkójáért nyúlok, és vehemens csókra húzom magamhoz. Az egymás nélkül töltött hónap türelmetlenségre sarkall mindkettőnket. Tenyere az alsómba csúszik, és azonnal a fenekemre markol. Majd visszahúzza a derekamra, ölelésébe von, ujjai a hátamat cirógatják. Az én kezem is éhes, pólója szélét keresem. Gyorsan húzom le róla, melegítőnadrágja korcába nyomom az ujjaim, úgy tolom le az ágyékáig. Végigszántom a csípőcsontjára feszülő bőrt, majd a nadrágjába kutakodom. Érintésemre felnyög, és nyakam érzékeny bőrére harap. Megelégeli az atlétát rajtam, kibújtat belőle.

Majd rögtön elém térdel, és csókokkal halmozza el a hasam izmait.
- Mmmm... jobb mint a csokoládé - nyal végig nadrágtól köldökig.
- Kár volt hoznom, minden más jobban érdekel - incselkedek vele.
- Nem tehetek róla, hogy édesebb vagy a világ legnemesebb csokoládéinál is.
Szavait bizonyítva, ujjaival lepöccinti az alsóm, és rögtön a kibukó férfiasságom kezdi ízlelni. Nyelvének játéka, szája puha ölelése hamar elveszi az eszem, és maga a látvány, ahogy a világ egyik legnagyobb popsztárja előttem térdel, és úgy nyalogat, mint a húsvéti finomságokat szokás. A puha tincsei közé túrom a kezem, ő nagy tenyerével visszamarkol a fenekemre, és elégedett mormogással nyel tövig. Felsikkantok az agybomlasztó érzéstől, a mellettem lévő asztalra markolok, ujjaim már fehérednek a szorítástól.
- Tae, én mindjárt... - ki akarom húzni magam belőle, mert menten elsülök. De ő nem hagyja, erősen ellentart, és addig dolgozik rajtam, míg megadóan a szájába nem élvezek.

Nem finnyáskodik, minden cseppet lenyal rólam, majd kipirult arccal felnéz rám.
- Fehércsoki... - vigyorog rám.
- Ne gusztustalankodj! - fedem meg, de még mindig lihegek az őrjítő orgazmustól, amiben részesített. Tae elég vehemens és határozott általában, de ma még önmagán is túltesz, tényleg kezdem azt érezni, hogy konkrétan fel fog falni. Feláll, és rögtön a számra tapad, szinte kinyalja belőlem a lelkemet is, úgy csókol. Nyöszörögve hagyom magam, és az előbbi élvezés ellenére keményedni kezdek. Tae nekem nyomja az ölét, és kőmerev szerszámát.
Ezek a tettei csak folyamatos nyögéseket szabadítanak fel bennem. Csókolózás közben lépdelünk a parapet fal mögötti ágyhoz, és dőlünk rá együtt. Magára húz, a csípőjére ültet, úgy cirógatja tovább minden porcikám. Egy pillanatra megállok, és elveszek rám szegezett tekintetében. Nem csak vágy csillog benne, mögötte bársonyos érzelmek húzódnak. A szívem ebben a pillanatban olvad el, muszáj csókot lopnom tőle. Ez most nem vehemens és követelőző, ő is érzi, mire vágyom, a lelke egy darabját leheli át a számba. Elködösült tekintetünk egymásba kapaszkodik, ahogy kipirult arccal elválunk.

Lassan kezdem magam mozgatni rajta, finoman dörzsölöm össze domborodó ölünket. Tae-ben felváltja az érzelmeket a vágy, és maga alá fordít. Most én segítek neki gyorsan megszabadulni minden textiltől, és a kupac tetején landol az alsógatyám is. Tae ujjai gyorsan és rutinosan hoznak ismét játékba, szinte már remegek, hogy érezhessem magamban.
Mindig figyelmesen hatol belém, most sem tesz másként, pedig látom az arcán, a rég ízlelet öröm utáni hajszoló vágyát.
- A nyulak... nem finomkodnak - mosolygok rá, engedélyt adva neki, hogy élje csak ki, ami hömpölyög benne.
- Te akartad - súgja a számra, majd belémdöfi a nyelvét és a kőkemény farkát is mélyebbre tolja. Sikoltok és nyögök az élvezettől, ahogy jár bennem, lent is, fent is. Körmöm a háta karamell bőrét szántja, míg Tae fogai térképészeti mintákat vájnak a nyakam puha bőrébe. Közben reszelős morgásával adja tudtomra az élvezetét. Zihálva, szűkölve élvezzük egymás testét, egy pillanatra bennem ragad a levegő, majd robbanásszerűen távozik a hörgőimből, és ugyanilyen robbanásszerű élvezetet spriccelek kettőnk hasa közé.

Tae arcán játszik a kéj, magához szorítja pihegő testem, és nyögve, verejtékezve pumpálja belém öröme minden cseppjét. Izzadtan dől rám, és apró puszikkal kényeztet. Viszonzásul finom simogatással engesztelem ki végigkarmolt bőrét.
- Köszönöm - suttogja a vállamba fúrva az arcát.
- Micsodát? A húsvéti szexet?
- Nem, mármint nem csak azt. Köszönöm, hogy kitartasz mellettem. Tudom, nem lehet könnyű - emeli rám csillogó tekintetét. - Állandóan úton vagyok, a pletykalapok folyton cikkeznek rólam, ha balra nézek azért, ha felfelé azért. Összeboronálnak mindenkivel, akivel valaha találkoztam. Szóval, tudom, hogy... - felé fordulok, és rányomom a számat az övére belefojtva ezzel a sopánkodását.
- Nem mindig könnyű... így van. Legszívesebben a homlokomon "én vagyok a nagy Tae babája" felirattal közlekednék, de megértem, hogy ez miért nem lehet így. De te vagy az én gyönyörűségem, és ha a világgal szembe kell állnom érted, egyetlen megveszekedett közösen töltött percért is megtenném.

Megcirógatom az állvonalát, és majdnem elsírom magam, hogy ezt a világszép férfit a magaménak nevezhetem.
- Mondd még egyszer... - suttogja.
- Mit szeretnél hallani?
- Mondd még egyszer, hogy hívtál? - pislog rám a hatalmas, barna szemeivel.
- Gyönyörűségem... - lehelem az ajkaira, és hagyom, hogy újra elragadjanak az érzelmek kusza hullámai a popsztárom karjaiban.

Nyuszi és csokoládé megvolt, locsolás megvolt, szóval Happy Easter Everyone!