***
freeehugz -nak

saengil chukha hamnida 🎈
***

Hoseok

- És kész! - teszem vissza boldogan a felmosót a vedernyi vízbe, majd elégedetten nézek körül a szépen kitakarított táncteremben. A padló fényes, a tükrök makulátlanul csillannak a spotlámpák fényében. Hónapok kemény munkája van benne, de most már végre kijelenthetem, hogy teljesült az álmom.
- Hey, hyung! - hallom meg az ajtóból. Odakapom a fejem, Jimin az, a legjobb barátom. - Milyen érzés? Holnap lesz a nagy nap!
- Ah, Jiminah, úgy izgulok, majd meghalok. Kitakarítottam még egyszer, annyira feszült vagyok.
- Jaj, ez az állandó rendmániád! - vigyorog rám, és a holdsarlóvá szűkölő szemeitől máris jókedvem lesz.
- Annyira örülök, hogy eljössz holnap! - mondom ki az igazságnak megfelelően. - Mi van, ha senki nem lesz rám kíváncsi?
- Ugyan! Egy csomóan nézték meg a YouTube-on a tánc videóidat, no para, lesznek majd itt elegen. Na gyere, igyunk meg valamit, hogy jobban aludj. Hagyd már azt a felmosót, könyörgöm! - nyúl a karomért, és már nem is hagy helyet semmi további ellenvetésnek.

*

Sokkal jobban sikerül az ideglazító iszogatás Jiminnel, mint ahogy terveztem. Kicsit kapatosan érek haza, úgyhogy a legokosabb, ha minél előbb ágyba teszem magam, ha holnap száz százalékot akarok nyújtani. És tutira azt akarok a saját tánciskolám megnyitóján.
Épp szórok egy kis tápot az aranyhalaknak, akiket még a volt pasim hagyott a nyakamon, majd egy gyors zuhany után ágyba bújok. A telefonon beállítok három ébresztést is, nehogy elaludjak reggel.
Az izgalom mégsem hagy túl sokat pihenni, még a csipogás előtt kinyitom a szemem. Lendületesen pattanok ki az ágyból, és a lendület kitart egészen a kávéfőzőig. Nagy adag Americanót készítek, majd összeszedem a cuccom, és már indulok is.

Az úton a teremig belefutok a saját hirdető plakátomba, és ez újabb idegrohamot lök szét a testemben. Egészen más volt kitalálni, tervezgetni egy saját stúdiót, majd megvenni, felújítani a termet, és közben álmodozni. Végtelen mennyiségű könnyű álmot álmodni. Most itt állok a valóság kegyetlen kapujában, és lehet, hogy szembesülnöm kell a saját kudarcommal.
Már majdnem elbőgöm magam, amikor meglátom, hogy Jimin már ott szobroz az ajtó előtt, fázósan topogva a lábacskáin.
- Még csak alig köszöntött be az ősz, miért van ilyen rohadt hideg? - morogja, de máris felém nyújt egy becsomagolt sajtos tósztot. - Ez friss, és jó meleg, hyung!
- Kösz, Jiminah, igazán rendes vagy - húzom fintorra a szám. Nem igazán kívánja a gyomrom az ételt.
- Jung Hoseok! - pirít rám. - Csak nem akarod étlen fogadni a vendégeidet? Mennyire ciki lesz, ha korogni fog az elégedetlenkedő hasad!
Igazat adok neki, és végül legyűröm a reggelit.
A terem már elő van készítve, a projektort is bekapcsolom, amin a korábban a YouTube-ra is feltöltött videók mennek, melyeken az oktatott táncokat mutatom be. Néhány bannert is felállítunk a stúdió logójával, meg egy kis asztalon apró ajándékok várják ma az idelátogatókat. Kulcstartók, matricák, tollak, mind-mind a megnyíló iskola elérhetőségével ellátva.

*
Minden várakozásomat felülmúlja a megnyitó napja, elég sokan látogatnak el hozzám, és szinte az összes táncórára jelentkeznek. Nem telik be ugyan a létszám mindenhol, de hát nem lehetünk telhetetlenek, végtére is ez csak az első nap.
Jimin vigyorogva osztogatja a kedvezménykuponokat, és beszél lukat a vendégek hasába.
- Csak az esküvősre nem jelentkeztek még - súgom neki oda, egy aprócska szünetben.
- Csodálkozol? Ki a bánat akar házasodni manapság - nevet ki Jimin.
- Aish, Jiminah, nem lehet mindenki olyan megrögzött agglegény mint te.
- Mit csináljak, ha nem találok egy értelmes embert se? Mondjuk a volt pasidért, azért szívesen elkárhoznék - bök oldalba, és megvonogatja a szemöldökét felém.
- Nyugodtan viheted, meg az aranyhalait is - válaszolom neki őszintén. - Ki az a hülye, aki úgy hívja a nyomorult jószágokat, hogy egyes, kettes, hármas?
- Szerintem kurva jó, nekem mindig röhögnöm kell rajta - vigyorog rám teliszájjal.
- Néha tényleg azt hiszem, hogy ti ketten...
- Elnézést - hallom meg magam mellett. Annyira elmerültünk Jiminnel a beszélgetésben, hogy fel sem tűnt a szórólapot a kezében szorongató fiú, aki tétován ácsorog az ajtónál.
- Bocsánat, miben segíthetek?
- Ez a Just Dance Stúdió? - emeli felém a színes ábrákkal telenyomtatott papírt.
- Igen, jó helyen jársz - mosolygok rá. Egy pillanatig csak némán pislog vissza, hatalmas gombszemei egész aranyos arcot kölcsönöznek neki. Pedig az oldalt felnyírt haj, a lámpafényben megcsillanó piercingek itt-ott a finom bőrébe fúródva, meg a motoros bőrdzseki inkább vagány srácra utal. Mégis, olyan elveszettnek tűnik, ahogy engem néz, és látszik rajta, hogy rettentő zavarban van.
- Én, hát izé... olvastam, hogy esküvős tánc tanítást is vállalsz - lobogtatja meg újfent a kezében tartott szórólapot.
- Így van.
- Szeretném meglepni a menyasszonyomat... - makogja, mint akinek nehezére esik kimondani.
Pici csalódással konstatálom, hogy a kilátásba helyezett esküvővel kapcsolatban a menyasszony az övé.

Hja, hiába, a jó pasik mind heterok! De igyekszem megnyugtatni a fiút, meg az esküvői tánctanítás jól fizet, úgyhogy széles mosolyra húzom az ajkaim
- Szerintem ez egy nagyszerű ötlet, biztosan örülni fog neki. A jövő heti időpont jó lehet nektek? - bökök a nyitott laptopom képernyőjére, ahová a foglalásokat írom. A fiú bólint, majd veszettül elkezdi rágcsálni az ajkát átfúró ezüstkarikáit.
- Milyen névre írhatom?
- Jungkook... Jeon Jungkook.
- Rendben, Jeon Jungkook, akkor nemsokára találkozunk veled, és a csodálatos aráddal.
- Köszönöm - bólogat, majd kihátrál az ajtón.
- Elolvadtunk, hyung? - kérdi meg vigyorogva Jimin.
- Csinos fiú, meg kell hagyni. De ez munka Jiminah, nem szűrhetem össze a levet a fizető vendégeimmel. Amúgy is, hallod, menyasszonya van.
- Azért az még mindig jobb, mintha tripperje lenne - kis kezét a szája elé teszi, úgy kuncog a saját poénján.

Lassan véget ér a megnyitó és a beiratkozós nap, holnaptól beáll a rend és kezdődhet a munka.
- Na, Jiminah asszem pakolhatunk, mindjárt nyolc óra. Aki akart, már jött szerintem.
- Hey! - hallom meg az ajtóból. - Csak nem elkéstem?
- Te, mindig - jegyzem meg, ahogy meglátom a volt pasimat belépni az ajtón. Mosolya téglalap, kisugárzása lehengerlő. Magabiztos, mint mindig. Kicsit sem zavartatja magát, hozzánk libben, mintha Párizs divatdeszkáin lejtene.
- Hello, Sunshine, hogy vannak a halaim? - kérdi, majd választ sem várva, Jiminhez fordul. - Hello, Chim, basszus, hogy csinálod, hogy te egyre szebb leszel? - pöccinti meg az állát, mire Jimin arca vörösbe vált.
- Ah, Tae! Mit akarsz? - szakítom félbe a flörtkirály intróját.
- Csak megnéztem a kedvenc expasimat, hogy mi újság vele. Talán baj? Nagy nap a mai, nemigaz, hyung? - vigyorog rám.
- Inkább vidd már el a cuccaidat a lakásomból! - morgolódok.
- Látod, ezt Chim? Hát így bánik velem... - forgatja meg a nagy szemeit teátrálisan. - Tyű, azt a mindenit, hyung, jól kikeráltad ezt a helyet! - néz körbe a teremben.
- Tőled ezt bóknak veszem...
- Annak is szántam. Gratulálok, remélem sikerre viszed. Ölelés - biggyeszti le a telt ajkait, majd széttárja a karját felém. Kelletlenül hagyom, hogy meglapogassa a vállaim. Majd Jimin felé fordul, őt is ölelésébe vonja, és a hátán kicsit tovább felejti rajta a nagy mancsait, mint ahogyan az indokolt lenne. - Na, nem is zavarok, lépnem kell! Viszlát - kacsint ránk, majd megfordul, és hosszú lépteivel elindul az ajtó felé. Még mindig olyan, mint egy forgószél. Jön, mindent összekavar, aztán elillan.
- Tae...Tae... vá-várj! - kiált utána Jimin, és olyan gyorsan igyekszik elindulni, majdnem felborul a székkel együtt, de ennek ellenére már csak az előtérben éri utol.
- Mit csinálsz a hétvégén? - hallom még meg Tae elhaló kérdését, ahogy kilépnek az épületből. Aish, ezek ketten...
Végignézek még egyszer a termen, és a szépen betelt foglalásokon. Összepakolom a cuccom, és elégedett lélekkel zárom be a stúdiót. Holnaptól kezdődhet a munka!

*

Eljön a következő péntek, és előttem áll a megszeppent Jungkook, és az egyáltalán nem megszeppent arája, Minhae, ahogy azt közben megtudtam.
- Ti vagytok a tánciskola első esküvős párja! - köszöntöm őket lelkesen. - Lássuk, miket is fogunk tanulni. Arra gondoltam, hogy először néhány sztenderd tánc alaplépéseit nézzük meg, aztán ha választotok zenét, kitaláljuk hozzá a koreót. Jó lesz így? - mosolygok Minhae-re.
- Gondolom - von vállat a lány egykedvűen.
- Remek! Akkor kezdjük az angol keringővel. Ez egy elegáns tánc, mely háromnegyedes ütemre épül. Forduljunk a tükör felé, így ni. Először bemutatom a lépést, utána próbáljátok ti is utánozni.
Mutatom, próbálják, fáradhatatlanul ismételjük újra és újra a mozdulatokat.
- Előre-oldalt-zár, hátra-oldalt-zár - kántálom a ritmust, amire a lábaikat ügyesen pakolgatják.
Az első néhány óránkat a keringő alapjainak az elsajátításával töltjük. Sajnos minden óra után meg kell állapítanom, hogy a vőlegény továbbra is lehengerlően jóképű. De profi oktatóként nagyon igyekszem a feladatra koncentrálni. Szemed a labdán, eszed a pályán - ahogy egy klasszikus focis mondás tartja.

A következő hetekben egyre jobban belemélyülünk a tánc rejtelmeibe.
- Itt az ideje egy kicsit a koreográfiával foglalkozni - mondom az ifjú párnak. - Nézzünk meg egy mozdulatsort. Minhae, szabad? - kérem fel a leendő menyasszonyt, hogy megmutassam, mire is gondolok. - Akkor negyedfordulattal indulunk, és utána egy szép forgás fog következni.
Bemutatjuk, vezetem Minhaet, közben szüntelen magyarázok neki.
- Megpróbáljátok Jungkookkal? - kérdem.
Minhae lelkes, rögtön vőlegénye kezéért nyúl, és magához rántja őt. Majd elkezdik lelépni a bemutatott sort. Persze, hibáznak, hiszen először táncolják. Jungkook elvét egy lépést, jobb helyett a bal lábával kezd a forgás alatt.

- Opaaaa - hisztizik Minhae rajzfilmfigura hangon. Ettől még az én dobhártyám is odalesz, nemhogy szegény vőlegényéé. - Miért nem tudod megjegyezni már?
- Igyekszem, Jagiya, igyekszem - pislog nagyokat Jungkook.
Már most sajnálom szegény fiút, ahogy a tükörből nézem a pironkodását a határozott arájával szemben.
- Semmi baj! Minhae, ne legyél türelmetlen, még csak most kezdtük el ezt tanulni
- De nemsokára itt az esküvő, és még annyi minden van, amit meg kell addig csinálni, és a tánccal sem haladunk, és ott vannak még a meghívók, a csokrok, a család, a...
És darálja, darálja, hogy mennyi ügyes-bajos dolga van. Mi csak csendben bambulunk rá, és a performanszra, amit éppen előad a fényesre vikszelt padlómon. Ekkor megértem azt a kifejezést, hogy „menyaszörny", amit azokra a menyasszonyokra szoktak használni, akik teljesen kikelnek magukból az esküvő közeledtével.

Minhae monológja után megpróbáljuk újra a tánclépést, Jungkook megint elvéti, a lány újfent hisztibe fog.
- Gyere, Jungkookshi, átnézem veled külön a lépéseket - invitálom a fiút, mielőtt arája leharapja a fejét.
Kicsit félrevonulunk, Minhae addig szerez egy kólát az előtér automatájából, és elmerül a telefonjában.
- Nézd csak, ennél a fordulásnál a másik lábad van elől... - mutogatok és magyarázok neki, de valójában őt figyelem a tükörben. A csinos arcát, a szépen felépített testét.

Miért nem tudja ez a nő megbecsülni amije van? Olyan édes ez a fiú, és ez a kontraszt a jelleme és a külseje közt arra csábít, hogy az ember meg akarja ismerni a valódi énjét. Én is szeretném, csak veszélyes lenne, ha túlságosan közel kerülnék hozzá. Túl veszélyes. Hiszen nemsokára felesége lesz.
- Oppaaaaa! Mennünk kéne, előrébb tették a cipőpróbámat - nyekereg Minhae, miközben a telefonját piszkálgatja. - Ez egy Jimmy Choo - pislog ránk az ara, úgy, mintha azt sem tudnánk, hogy mennyi kétszer kettő.
A vőlegényre nézek, aki olyan kétségbeesetten figyeli a lányt, hogy magam is megsajnálom.
- Úgy látom, ez egy igen fontos program. Mi lenne, ha előre mennél? - mondom Minhae-nek valami hirtelen ötlettől vezérelve. - Addig átveszem Jungkookkal azt a fránya forgást megint, és akkor a következő órán biztosan jól fog menni.
Minhae először rutinból lebiggyeszti a száját, csak mert alapból neki semmi sem tetszik. Aztán mégis megcsillan az értelem tekintetében a hosszú műszempillái árnyékában.
- Jó! Haeri úgy is rámírt, hogy fussunk össze egy matcha lattéra, majd ő eljön velem megnézni a cipőt. Isteni ötlet, Hoseok oppa!
Hogy mióta vagyok én az oppája, a bánat sem tudja, de fizető vendégnek mindent.

Minhae végre kiszambázik a próbateremből, és ahogy becsukódik mögötte az ajtó Jungkookból egy mély sóhaj szakad fel.
- Sosem fogom megtanulni - túr a sötét hajába.
- Ugyan már! Egyébként olyan ügyesen táncolsz, nem is értem miért fog ki rajtad ez az egy mozdulat - mosolygok rá bátorítóan. - Na lássuk, próbáld meg először csak a lépést. Elindítom a zenét... - huppanok le a laptop elé.
A fiú nekilát, ügyesen indul, és megint pont ott vét, ahol mindig.
- A másik lábaddal, Jungkookshi, a másikkal. Na várjál, segítek. Most én leszek Minhae - felpattanok a székemről, Jungkook elé állok, és újra elmutogatom neki, hogy melyik kezét hová tegye. - A bal kezedet a derekamra, mármint Minhae derekára, így, a jobboddal tartod a kezem. Úgy, szép egyenesen. Húzd ki a hátad! Remek! - mosolygok rá, de amit az arcán látok, attól rögtön zavarba is jövök. A csillogó, sötét szemei most egészen máshogy figyelnek rám. - Khm, izé... akkor próbáljuk meg.

Elindulunk, lépegetünk, forgunk, Jungkook mindent tökéletesen végrehajt. Nem is ezzel van a probléma. Egy véletlen mozdulatnál összeér az ágyékunk, nekem meg végigbizsereg a gerincem tőle. Nagyot nyelek, nem merek Jungkookra nézni. Ekkor megérzem, hogy a derekamat fogó keze szorosabban magához húz. Majd mire észbe kapnék, az ajkaink összeérnek. Forró és bizsergető a csókja, egészen bele tudnék merülni. De nem lehet.
- E-ez csak tánc, Jungkook... e-ezt én nem tehetem meg egy ve-vendéggel - válok el tőle teljes zavarban.
- Hyung... kérlek - nyúl utánam, kipirult arccal, könyörgő tekintettel, de lefejtem magamról a kezét.
- Nem lehet, ne viccelj! Milyen híre menne így a tánciskolámnak?
Jungkook lesüti a hosszú pilláit.
- Értem - motyogja, csalódottan elenged, majd sarkon fordul, és mire meg tudnék szólalni, már ki is megy a teremből.

*

Kissé szomorúan ücsörgök rákövetkező pénteken a laptop előtt, melynek képernyőjén az órafoglalások színes csíkjai figyelnek. Nem mondták le az órát, ki is van fizetve előre, mégsem érkezett meg a pár a mai foglalkozásra.
Szomorúság költözik a lelkembe, valami egészen zavar. De mi is pontosan? Hogy az édes Jungkook valaki máshoz tartozik? Vagy hogy balga mód nemet mondtam neki? Pedig annyira finom volt a csókja - hozzáérek a számhoz az ujjammal, szinte még mindig érzem az ízét azoknak a cseresznye ajkaknak.
- Aish - túrok bele a hajamba, és a fejemet az asztal szélére ejtem.

Ekkor hallom, hogy kinyílik az ajtó. Meglepetten kapom arra a tekintetem. Jungkook áll ott, és látom, ahogy lassan visszacsukja maga mögött az ajtót, majd lecövekel a küszöb innenső oldalán.
- Hoseok... hyung - süti le a szemét, és érdeklődve mustrálja a padló makulátlan tisztaságát.

Felállok az asztalom mellől, és kíváncsian lépek felé. Most is olyan, mint egy szárnyaszegett kismadár.
- Mi történt, Jungkookah?
- Igazából rettentő boldog vagyok, hogy rátaláltam a tánciskoládra... mert egy nagyon rég halogatott döntést tettél sokkal egyszerűbbé, hyung - néz fel rám, tekintete elszánt és határozott. Most nem látom benne sem a félénkséget, sem azt a sutaságot, amit Minhae mellett mindig éreztem vele kapcsolatban.
- É-én? - dadogom.
- Bizony, te - lépi át a köztünk lévő távolságot. - Belementem egy, a környezetem által elvárt játékba, mert azt hittem, ez a helyes út... de tévedtem. És te is tévedtél, hyung - egyre közelebb ér hozzám, önkéntelenül hátrálok néhány lépést, míg a hátam a tükörnek nem ütközik.

- Miben? - kérdem, és tényleg fogalmam sincs, hogy mire akar kilyukadni.
- Abban, hogy... ez köztünk, ez nem csak egy tánc... - egészen elém ér, rásimít ujjai begyével az állvonalamra. - Valójában te is így érzed, nemigaz?
- Jungkkhhm - fojtja belém a szót. Csodálatos cseresznyeajkai az enyémekre tapadnak, nem engedi szólásra nyitni azokat. Vágytól bódultan ragadom meg a karcsú derekát, és a lendülettől kicsit egyensúlyt vesztek, teljesen nekidőlök a mögöttem lévő tükörnek. Jungkook teste az enyémnek feszül, a megremegő lábaim kicsúsznak alólam, és a fenekemre huppanok. De közben Jungkook is követi összeeső testemet, és az ölemre ül. Kérdés nélkül kezdi falni a szám, mit kiéhezett vad a prédáját.
- Hetek óta... annyira kívánlak - sutyorogja csókjai közt.
- De Jungkookah, mi lesz az esküvővel? - nyögöm ki nagy nehezen.
- Milyen esküvő? - dörmögi, miközben a szám ízlelgetését nem hagyja abba. Közelebb húzódik, kerek fenekét az éledező farkamra nyomja, ujjaival a hajamba túr, majd nyelvét éhes követelőzéssel a számba fúrja. Felnyögök. Nem tudok neki ellenállni.
Ebben a pillanatban adja meg magát az összes elvem, és örökre eltűnnek a rám telepedő vágy ködében.

Végül is ő jött vissza. Végül is ő csókolt meg. Végül is ő mászott az ölembe. Akkor miért kéne már nem létező dolgokhoz ragaszkodnom?
- Már akkor megtetszettél, ahogy beléptem azon az ajtón... abban a pillanatban sejtettem, hogy életem legnagyobb baklövésére készülök, már ami az esküvőt illeti. De kellett idő, hogy bátorságot merítsek ehhez... - cirógatja meg az arcom, majd könnyű, édes puszit nyom az orromra.
- Én is nagyon helyesnek találtalak, és borzasztó mód sajnáltam, hogy vőlegény vagy és hetero.
Jungkook felnevet.
- Nos, mint kiderült, éppen egyik sem vagyok.
- Az egyik jobb hír, mint a másik.
- Hogy is tudhattam volna ellenállni a szépséges mosolyodnak, és ezeknek a gyönyörű, cakkos ajkaknak - rájuk vezeti a hüvelykujját, végigsimogatja a szám vonalát. Lecsukódó pillákkal élvezem az érintését.

Lágy csókban merülünk el, ahogy ajka az ajkamhoz ér. Ő a nyakamba fűzi a karjait, én csinos testére kulcsolok rá, egyre mélyebbre merülünk a vágy óceánjában. Kezem óvatosan a pólója alá kutat, élvezettel simogatom végig a bőre alatt megbúvó hátizmokat.

A hetek óta tartó stírölés, amit mindketten végeztünk titokban a tükör segítségével, könnyen fordul türelmetlenségbe. Máris fölsője szélét keresem, és ő sincs ezzel másként.
Pillanat alatt találkozik a meztelen felsőtestünk egymással. Jól esik a teste melege, fedetlen bőre finom érintése. Ujjaimmal végigszántom a csodás izomtónusait. Apró, sötét mellbimbóit morzsolgatom, kéjesen nyöszörög, élvezi, amit teszek vele. Nyakát csókolom, majd a kulcscsontját jelölöm meg halvány haematómákkal. Mellkasára térek, és ujjaim helyett nyelvemmel simogatom pici bimbóit.

Kibontja ujjait hajam kusza szövetéből, a vállamra futtatja azokat, majd hasamon át a nadrágom korca alá találnak be a kezei. Nem kell sok inger, hogy belekeményedjek a rajtam dolgozó tenyerébe. Érdekes félmosolyt kapok érte cserébe, majd hirtelen felpattan rólam.
Lehúzza magáról a nadrágját, meg az alsóját is, majd visszamászik az ölembe. Gyönyörű testét hintáztatja rajtam, az agyamat eltelíti az elém táruló látvány. Izmos combjaira simítok, míg ő a mellkasomra támaszkodik. Ágaskodó szerszámom a gömbjei közé csúszik, Jungkook megmozgatja magát rajtam, én kontrollálatlanul nyögök.
Tenyerem a fenekére vezetem, simogatom, néha a saját farkam is a kezembe akad. Kívánatos rését keresem, ujjammal tapogatom, finoman megnyomkodom, stimulálom az idegvégződéseit. Farkamból gyöngyöző váladékom hozzákenem, majd óvatosan beleengedem teste szűkösségébe az ujjaim. Jungkook halkan nyöszörög, köztünk lévő farka megremeg, akárhányszor megtalálom a vágykeltő pontját.
- Nagyon kívánlak... - lihegi.
- Nem kevésbé...
Csuklómhoz nyúl, elhúzza a kezem a testétől, majd rámarkol a farkamra, és feljebb pozícionálja magát.

Lassan enged a testébe, izmai szorítása apró tűszúrások millióit küldik szét a testemben, melyek egyetlen, lüktető bizsergéssé állnak össze. Hagyom, hogy saját ritmusát követhesse, óvatosan, élvezetes mormogással kezd mozogni. Fejemet a tükörre ejtem, félig lehunyt pilláim alól figyelem szoborszerű szépségét. Köztünk meredő férfiasságára fogok, cirógatással ingerlem. A stimulációm hatásos, ütemet vált, morgásai nyögésekké fejlődnek.
- Ah-ah - lihegi eltátott cseresznyeajkain át. Imádattal nézem az élvezetében elmélyülő fiú szépséges arcát. A látványa szinte afrodiziákum, édes többletet ad a rajtam vonagló testéhez. A bizsergés bennem kirobbanni készülő góccá sűrűsödik, minden idegszálammal Jungkookra figyelek, ahogy mozgása egyre mélyebbé és gyorsabbá válik, ahogy hajszolja a kielégülést.
- Ahrgh - robban a tenyerembe, csinos arcán szétterül a megbékélés, megérkezett oda, ahová vágyott.
Nemsokára követem, élvezetem minden cseppjét rajtam pulzáló szépséges testébe lövellem.

Lassú ölelkezéssel vezetjük le eufóriába tartó utunk fáradalmait, egymás feromondús illatában megpihenve.
Kihúzódom belőle, majd hevenyészett tisztálkodás után néhány ruhadarabot visszakanyarítunk magunkra.
Az ölembe kuckózik, úgy nézzük, ahogy a közelgő est félhomálya lassan belepi a termet.
- Tudtad, hogy a táncot függőleges szeretkezésnek is nevezik? - kérdem, közben könnyű puszikat helyezek el a nyaka finom bőrére.
- Hm, vagy a szeretkezés a vízszintes tánc - kuncog. - Akkor mégiscsak igazad lehet... valójában mindez csak tánc - majd felém fordítja finom ajkait, melyek kóstolgatásába élvezettel merülök el újra.
Azt hiszem életem legjobb döntése volt a tánciskola megnyitása.