*** Jessnek. Remélem, egy kicsit szebb lett ez a nap. <3 ***

Daechwita pagodatetői szinte izzottak a forróságban, remegett fölöttük a felhevült levegő.
De nem csak a levegő remegett ezen a szokatlanul meleg napon, hanem Daechwita nemesei is. Az életükért könyörögtek a trónterem padlóján térdepelve.

Ezen a napon történt ugyanis, hogy a szomszédos ország, Suchwita leigázta őket. Korábbi uralkodójuk az életével fizetett nemrég, és most egykori trónján Első Yoongi, Egyesült Suchwita-Daechwita uralkodója ült.
Kezét a trónszék szépen faragott, ében karfáján nyugtatta, számtalan gyűrűjén megcsillant a beszűrődő fény. De talán még az is félve szaladt végig azon az erektől duzzadó, kegyetlen kézfejen.
Különleges, szinte tejfehér haját arany koronácska tartotta össze a feje tetején, helyes kis kontyba szorítva tincseit. Nem volt csúnya ember, sőt. Finoman metszett vonásait még az az éktelen seb sem tudta elrondítani, ami a jobb szemöldökétől egészen az arccsontjáig húzódott. Csupán harcias természetét emelte ki.

Első Yoongi szórakozottan megigazította a fekete-arany hanbokját, és újra az előtte hajlongó férfira nézett. Örömmel fogadta a győzelméért kijáró hajbókolást.
- Királyom! - kezdett könyörgésbe Daechwita egykor büszke nemese. - Fogadd el tőlünk az ajándékainkat, és kegyelmezz a szegény fejünknek!
Első Yoongi szája kíméletlen mosolyra húzódott. Tetszett neki, ahogy félték a könyörtelenségét, igaz, ehhez elég sok vér kellett tapadjon a kezéhez. Talán az a momentum is közrejátszott a nemesek rettegésében, hogy nem sokkal korábban saját maga végezte ki Daechwita előző uralkodóját a palota udvarán.
- Hm... lássam, mitek van. Ha elégedett leszek, talán élhetitek tovább a nyomorult életeteket.
A nemes úr újra meghajolt, orrával érintette a padlót a királya előtt, majd visszaemelkedett a térdelő pozíciójába. Abból kimozdulni nem nagyon mert, félt, feldühíti az uralkodót. Csak éppen hátrafordult, és biccentett az ajtónál térdelő hivatalnoknak. Az sem állt fel, térden csúszva nyitotta ki a palota súlyosan díszített ajtószárnyait.

Először egy csapat zenész érkezett: a daegumöt és dansót fújók léptek be először, őket követte két ember, egyikük tartotta, a másikuk ritmusosan ütötte a bukot, a sort pedig a két hegümöt hosszú vonóval nyekeregtető zárta.
A terem falai visszaverték a hangokat, a dallamok körbeölelték Első Yoongit, és az előtte kucorgókat is.
A zeneszóra szolgák tucatjai hordták be Daechwita kincseit. Kisvártatva halomba állt az arany, a drágakő, a selyem, az egzotikus fűszerek, a fenséges kardok, a szebbnél szebb kézműves remekek a palota padlóján.
Első Yoongi unottan húzta el a száját. Hát csak ennyit tudnak? - merengett magában.

A kincsek garmadáját követően két táncos lépdelt kecsesen a hangszerek adta ritmusra. Testüket teljesen eltakarta a kaftán, a selyemcsuklya az arcukra hullott. Egyiken a korahajnalok által ihletett rózsaszín, másikon a naplementék sötét narancsa pompázott. Szinte semmi nem látszott belőlük, csak a körülöttük lebegő selyem anyag. Ekkor, mintha a ruhájuk alól rántották volna elő, mindkettőjük kezében megcsillant egy-egy kard.
Táncuk máris magára vonzotta a trónon ülő figyelmét. Érdeklődve ült feljebb, hogy jobban ráláthasson a fenséges mozdulatokkal egymás körül keringő alakokra. Mintha harcoltak volna, úgy vonaglott a testük egymás felé. Majd hirtelen megragadták a másik kaftánját, és húzták-vonták azt. Erőteljes ugrásokkal távolodtak el ismét egymástól, lenyűgöző és összehangolt mozdulatokkal forgatták a kardokat.

Majd a rózsaszín ruhás hirtelen elvágta a narancskaftán övét, az a rögzítéstől megszabadulva szétnyílt a szép testen. A következő pördülésnél a rózsaszín öv került ugyanerre a sorsra, a két kard pedig egyszerre beleállt a trónus két oldalán lévő oszlop fájába.
Első Yoongi szeme se rebbent, sőt, pimasz bátorságnak tekintette a mutatványt. Apró felhorkanása inkább ennek szólt, semmint meglepettségének.

De a figyelmét semmi nem tudta volna elterelni a két táncosról, akik egy forgás következtében összeakasztották a libbenő kaftánjukat, és így bújtak ki egyszerre a selyemanyagból.
A két férfi felsőteste meztelen volt. Finom izmaikat a tánc formálta művészire, egyébként csak a kaftánjuk színével megegyező nadrágot viseltek. Bőrük bronzosan csillogott a rákent olajtól, felkarjukra arany pántok és könnyű muszlin anyag tekeredett. Hajuk sötét, egy része szalaggal megkötött copfban libbent utánuk, ahogy forogtak. Az arcuk ekkor villant az uralkodó felé. Az egyikük vonásai fiatalabbnak tűntek, az ő haja már-már feketébe hajlott, és lágy hullámokban omlott a vállára. A másik haj- és bőrszíne is egy apró árnyalattal világosabb volt fiatalabb társa sötét tónusainál, egyenes, selymes haja szinte a széles háta közepét érte.

Első Yoongi be sem tudott telni a szépen metszett vonásokkal, a sötét íriszekben megcsillanó érzelmekkel, még ha azok most az előadott történet kedvéért megjátszottak is voltak.
A tánc egyre vadabbá kezdett válni, mintha már nem csak harcot, hanem egyéb testi vágyakat is szimbolizáltak volna a mozdulataik.
A uralkodó egyre izgatottabban figyelte őket, valójában még pislogni is elfelejtett, ahogy az egyre gyorsuló ütemre rángott a két karcsú test.
A rózsaszín nadrágos ekkor a padlóra zuhant, mögé a narancsnadrágos térdelt. Kezét az előtte lévő szemére simította, és immár félreérthetetlen üzekedő mozdulatokat imitált. Arcukat megjátszott kéj járta át.

A nézőközönség a kínos helyzete ellenére és visszatartotta a lélegzetét a produkció láttán.
Első Yoongi megnyalta a kiszáradó ajkait, úgy mustrálta az egymásba boruló szép férfitesteket. Olajos bőrükön izzadság csillant, ahogy pihegve befejezték az előadást.
Elengedték egymást, és félénken a trón felé pillantottak, legalább hadd lássák az országukat elfoglaló rettegett királyt.
Az uralkodó nem tűnt félelmetesnek, még a rajta éktelenkedő sebhely ellenére sem. A két táncos ráfigyelő, szépséges arca viszont túlságosan is tetszett Első Yoongi szemének.
A zenészek elhalkultak, a táncosok lassan felálltak. Maguk elé fogva levetett kaftánjukat, mélyen meghajoltak új uralkodójuk felé.

A király a trón karfájára könyökölt, és úgy szólt az előtte térdeplőhöz:
- Ez a kettő kell nekem - nyújtotta ki karját a két félmeztelen férfi felé.
- D-d-de felség... ők szabad emberek! Ahogy Daechwitában minden művész, táncos, zenész, iparos, kézműves. N-n-nem adhatom neked őket, uram! Nem rabszolgák!
Az uralkodó megvetően nézett végig az előtte remegőn.
- Most már azok. Az én rabszolgáim!
- A családjuk... az életük... legalább hadd búcsúzzanak el - esdekelt a nemes úr.
- Egy hét múlva legyenek a suchwittai váramban, vagy visszajövök értük, de akkor a te fejedet is magammal viszem.
Az előkelőség nyelt egy nagyot, elevenen látta maga előtt előző királya palotaudvarra spriccelő vérét. Ezért egy alig láthatót bólintott az új uralkodója felé.
Első Yoongi megelégelte friss gyarmata vendéglátását, a gyönyörű táncosok után már semmi sem szórakoztatta, így hát elődadás után nem sokkal visszatért otthonába.

*

Az ott maradók ismét a palota termében gyűltek össze egy súlyos kérdést megvitatni. Éles hangzavar lett úrrá, ahogy egymás szavába vágva próbált mindenki a saját nézetének igazat adni.
- Mind meghalunk, nem értitek? - csattant a nemes úr, aki az új királyhoz legközelebb térdepelt, és akinek szó szerint a feje bánta volna, ha nem küldik el a táncosokat Suchwitába.
- És ha engedünk neki, mi lesz a következő? Elviszi a gyerekeinket? - replikázott egy őszes tanácsnok.

Csak a két fiú hallgatott, lehajtott fejjel tűrték a fölöttük zajló vitát.
- Elég! - kiáltott fel Jin, megunva, hogy nélkülük akarnak dönteni a saját sorukról. A zajongó társaság megszeppenve elhallgatott, majd lassan visszaereszkedtek törökülésbe, mintegy igazat adva a még el sem hangzott szavainak.
- Nincs mit tennünk - jegyezte meg a társa, Tae, a maga mély, megnyugtató hangján. - Gondolom, senki nem akar meghalni, igaz? - A hallgatósága sűrűn bólogatott.
- Akkor nincs más választásunk, egy hét múlva Suchwitába megyünk mindketten - mondta ki immár Jin a régóta a teremben lebegő súlyos döntést.
- De ti közkedvelt művészek vagytok, mégis elmentek rabszolgának ennek a barbárnak az udvarába? - kérdezték meg őket többen egymás után, mintha nem fogták volna már fel ők is a küldetésük kilátástalanságát.
- Nincs más választásunk - ismételte meg Tae. Majd Jin sötét szemeibe nézett, és ijedten nyelt egyet. Egyáltalán nem lehetett volna mondani, hogy nyugodt volt a rájuk kimért sorstól. Jin a kezéért nyúlt, és bátorítóan megszorította azt.
- Nem lesz semmi baj, ott leszünk egymásnak - suttogta oda a fiatalabb felé.

*

Egy hét elteltével Első Yoongi a saját várában, a hatalmas hálóterméből nyíló teraszon állt, és az udvart figyelte. Furcsa izgalom lett úrrá rajta, ahogy a megérkezők közt észrevette a két karcsú alakot. Picit kidugta a nyelvét a szája szegletébe, majd végighúzta a felső fogsorán. Elégedetten csettintett, és visszavonult a szobába. Letelepedett a selyem vánkosára, és egy iromány fölé hajolt. Semmiképp nem szerette volna kimutatni felfokozott idegállapotát az érkezőknek. A rideg és kegyetlen király szerepében akart tetszelegni.

Tae és Jin az uralkodó kérésének megfelelően a daechwitai előadáson viselt selyemkaftánjukban jelentek meg a hálóteremben.
Első Yoongi fekhelye egy kis dobogón helyezkedett el, körülötte mindenhol lámpások égtek már, pedig a szürkület még csak most kezdte felváltani a nappal világosságát.

A két jövevény mélyen meghajolt a király előtt.
- Itt vagyunk, felség, ahogy elrendelted - mondta Jin, amikor függőlegesbe emelkedett ismét.
A király egy ideig figyelemre sem méltatta szavait, úgy tett, mint aki nagyon el van merülve abban, amit csinál. Szája szegletén egy apró mosoly jelent meg csupán.
Súlyos csend ereszkedett közéjük, csak a lámpásokban sercegő lángok keltettek némi zajt. A két fiúban egyre nőtt a feszültség, mert nem tudták, hogy mi vár rájuk, és nem értették az uralkodó látszólagos érdektelenségét.

- Táncoljatok nekem - nézett rájuk végre Első Yoongi, és letette a kezéből az ecsetet. Majd tapsolt. Erre a terem egyik fala széthúzódott, egy díszes paraván mögül pedig zeneszó hangzott fel. A szobából nem látták a zenészeket, és a zenészek sem láttak be hozzájuk. A két fiú mutatványa immár csak Első Yoonginak szólt.
A táncosok előadták ugyanazt a produkciót, mint amit korábban az uralkodó megtekintett, csak most a kardok nem álltak bele semmilyen oszlopba.
Amikor a végzőpózt felvették, tehát a Jin háta mögé térdelő Tae eltakarta az idősebb szemét, a király újra tapsolt, a zene elhallgatott, az ajtó bezárult.

Villanó tekintettel adta ki következő parancsát.
- Folytasd - szólt vágytól rekedt hangon a fiatalabbra.
Tae egy pillanatra megijedt, de aztán engedelmesen visszahúzta a kezét Jin szeméről és végigsimított az idősebb széles vállán, meztelen karjain. Majd a nyakához hajolt, és belecsókolt.
Első Yoongi kicsit sem kegyetlen uralkodó módjára egy halk nyögést hallatott.
- Még... - szuszogta.
Tae ajka tovább vándorolt Jin testén. Jobb karját felemelte és csuklóig csókolta. Majd Jin felé fordította a szép arcát, és szájukat finoman összeérintette.

Első Yoongi felállt a vánkosáról, és a csókolózó fiuk elé térdelt. Kezeivel belemarkolt a hosszú hajukba, és először a Tae-től elváló Jin ajkaira hajolt.
Vadul kezdte ízlelni, mint aki már régóta szomjazta azt. Majd a fiatalabb szépívű száját vette célba, és falta, ahogy csak tudta. Kipirulva engedte el őket. A két táncos felemelkedett a király magasságáig, és közelebb hajolt hozzá.
- Szabad, királyom? - kérdezte Jin mielőtt ajkai a felség bőrét érintették volna. Első Yoongi elpirulva bólintott. Jin és Tae két oldalról kezdett puszilgatásba a fehér bőrön.
Első Yoongi arcának mindkét felén puha csókocskák sorakoztak már, közben a fiúk keze összehangolt mozgással, ruhán keresztül simogatta az uralkodót, míg Yoongi türelmetlenül markolt mindkettejük selyemnadrágos fenekébe. Fejét hátravetette és aprókat nyögött, ahogy a nyakán is járt már a két nyelv. A kutakodó kezek is egyre lejjebb csúsztak a hanbokon, már-már a király felhevült ölét simogatták.

Ekkor a két fiú meglepetésére Első Yoongi felpattant, és a térdelők fölé magasodott. Arca szigort tükrözött. Jin és Tae meglepetéssel és félelemmel teli tekintete tapadt az uralkodó szép vonásaira.
- Uram... - bátorkodott az idősebb. - Valami rosszat tettünk?
Első Yoongi elégedetten figyelte a rászegeződő két sötét szempárt. Most is meg kellett állapítania, sosem látott még e kettő szépségéhez foghatót. Különös vágy öntötte el, látni akarta őket, ahogy feloldódnak a kéjben, úgy, ahogy az a megjátszott táncuk végén történt. De az uralkodó most valódi érzéseket akart.

Megfordult, és visszaült a vánkosára. Onnan nézte az elé táruló látványt, a két félmeztelen táncost.
- Kényeztessétek egymást - szólt delejes rekedtséggel a határozott utasítás.
Tae ijedten pillantott a táncpartnerére, de Jin nem mutatott semmilyen meglepettséget. Ujjait Tae hullámos, sötét tincseibe vezette, majd finoman megcsókolta. Két ember is felnyögött ebben a pillanatban. Tae Jin ajkának érintésétől, Első Yoongi a csodálatos látványtól, ami elé tárult.
Jin sejtette, hogy a frissen szerzett gazdájuk talán többet kíván tőlük, ezért Tae dereka után nyúlt, magához húzta, és elmélyítette a csókot. Tae szemei kipattantak a társa meglepő vehemensségétől, majd újra lecsukódtak, ahogy elmerült az idősebb kényeztetésében. Bátortalanul nyúlt Jin tarkója után, megcirógatta a szép, hosszú nyakat, majd ölelésébe vonta.
Jin közben a csípőjére fogott és az ágyékához rántotta. Tae önkéntelenül sóhajtott bele a mohó csókjukba, ahogy megérezte Jin keménységét a saját éledő farkához nyomódni. Jin keze a fiatalabb selyemnadrágos fenekére siklott, és erősen beléjük markolt.

Első Yoongi nyáltermelése a két csókolózó gyönyörű fiú látványától eddig ismeretlen méreteket öltött. Hármat kellett nyelnie, hogy meg tudjon szólalni.
- Ne így! Ahogy táncoltatok, úgy akarom! - közben eres keze a saját öléhez vándorolt, és rásimított türelmetlen farkára. Élvezettel fogyasztotta az erotikus látványt, és már maga elé képzelte azt a pillanatot, amikor megmártja magát az egyikük gömbölyű fenekében. Vagy mindkettőjükében.

Jin a kérésnek megfelelően megtámasztotta magát a tenyerén, hátsóját készségesen Tae felé fordította. A fiatalabb, a korábban előadott koreográfiának megfelelően mögé térdelt. Lassan lehúzta a rózsaszín selymet Jin kerekségéről. Minden gerinccsigolyájára egy-egy puszit helyezett, közben két ujját Jin puha ajaki közé vezette.
- Nem baj, hyung? - suttogta Jin bőrére.
- Csak csináld - motyogta az, Tae ujjaival a szájában.
Tae beleborzongott a nedves nyelv cirógatásába, ami átjárta az ujjbegyeit. Kihúzta a kezét, vékony nyállánc csillant a lámpások remegő fényében, közte és Jin eltátott ajkai közt.

Tae lassan, a lehető legfinomabb mozdulatokkal célozta be Jin fenekét, és a szűk nyílását. Lassan, ujjpercről ujjpercre csúszott egyre mélyebbre az idősebb társa izgató testében, agyát szinte beborította az eufória, halkan lihegett Jin hátára, Jin izmainak szorításától.
Jin felnyögött, ahogy Tae ujjai súrolták vágykeltő pontját.

- Gyertek ide, mindketten - lihegte Első Yoongi, és hanbokján egyértelműen látszott az igen erős gerjedelme.
Tae felfogni sem tudta, hogy hyungja teste lehúzódott az ujjairól, ködös tekintettel nézett Jin sötét íriszébe.
- Gyere már - mordult az rá, mire Tae magára eszmélt, és tétován, mint egy részeg, úgy lépdelt a táncos társa nyomában a király vánkosa felé.

Jin rögtön az uralkodó mellé helyezkedett a csupasz testével, míg Tae csak a vánkos előtti deszkákra térdelt.
Első Yoonginak nagyon tetszett az a földön túli kéj, ami a fiatalabb arcán úszott, ahogy tekintetét elhomályosította a még mindig fel nem fogott gyönyör, hogy idősebb társát érinthette. Az uralkodó annyira kívánatosnak tartotta ezt a csodás arckifejezést, hogy csókra húzta magához Tae ajkait.

Jin közben rutinos mozdulatokkal kötötte ki a királyi hanbok masniját, és húzta egyre lejjebb Első Yoongi testén. Az uralkodó kicsit sem ellenkezett, hagyta, hogy a szépséges fiúk levetkőztessék. Utoljára Jin Tae narancsnadrágja után mart, és türelmetlenül szabadította meg őt az utolsó takaró anyagtól is.
Első Yoongi lassan lélegezni sem tudott, ahogy a gyönyörű testeket egyre kevesebb anyag takarta. Egyetlen problémája az volt, nem tudott választani közöttük.
Hátravetette a fejét a vánkos guriga alakú párnáira.
- Mindketten... mindkettőtök száját akarom - nyöszörögte a felhorgadó vágyától, mire Jin és Tae nyelve újra táncot lejtett a márvány fehérségű bőrön. Immár intim és érzékeny részeket is érintve.

Első Yoongi mélyeket szuszogott, majd megragadta Jin csuklóját. Felhúzta a mellkasára, másik kezével a csípője után kutatott. Jin értette, hogy mit kíván uralkodója, és készségesen a merevedő királyi hímvesszőre helyezkedett. Első Yoongi Tae felé nézett, és utasította, hogy készítse elő Jin fenekét, míg ő maga Jin szépséges arcát húzta közelebb, és a csábosan dús ajkakat kezdte ízlelni.

Tae immár saját nyálával síkosított ujjait ismét visszanyomta hyungja testébe, és készségesen masszírozta ott, ahol hallotta, hogy a csókolózásba apró morgások is vegyülnek. Néhány kövér perc múlva Első Yoongi keze elcsapta Tae ujjait az előkészített domborulatoktól, és követelőzőn mart Jin izmaiba.
Jin magába engedte az uralkodó kőkemény szerszámát, majd lassú ütemben kezdett rajta mozogni. Mindketten szaggatottan sóhajtottak, míg Tae megbabonázva nézte az előtte kibontakozó jelenetet. Engedélyt nem kért, de saját vágyától vezérelve nyúlt Jin férfiassága felé, majd kezdett könnyed húzogatásba. Jin felnyögött a finom érintéstől és a testét feszítő kéjes érzéstől.

Első Yoongi ujjai erősebben nyomódtak a hibátlan bőrbe, és fellökte a csípőjét, gyorsabb ütemre sarkallva a rajta vonagló fiút. Tae ügyes mozdulatai ellenére sem Jin volt az, aki először elért a csúcsok csúcsára, az uralkodó túlságosan is felstimulált állapotban volt, így magára szorította a karcsú testet, és nyögve telepumpálta azt.

Lihegve tolta el magától Jint, majd lenézett annak élénk férfiasságára, és Tae mámorban úszó arcára. Első Yoongi elvigyorodott.
- Fejezd be vele - intett a fiatal fiú felé.
Jin Tae mellé helyezkedett, és csókokkal, simogatással kezdte hangulatba hozni, majd bal kezét Tae félkemény farkára vezette. Tae felnyögött az élvezettől. Hátravetette a fejét, és beharapta a száját.
Első Yoongi elbűvölőnek találta, ahogy a szép fiú kendőzetlenül élvezte társa kényeztetését. Hiába, hogy nemrég ürítette magjait Jin testébe, Tae látványától újra bizsergés fogta el. Hallani akarta azt a mély hangot, ahogy nyög.
- Legyél vele keményebb! Incselkedő kis lotyó ez - mordult Első Yoongi, de csupa csöpögő szenvedély volt minden egyes szava, ahogy Tae sötét tincsei közé markolt, és maga felé fordította egy csókra.

Jin a kiadott utasításnak megfelelően, rögtön két ujját vezette Tae szűkösségébe, aki ebből kifolyólag beleszisszent Első Yoongi szájába, a végtelenségig fokozva annak vágyát, amiért még mohóbban tapadt a szép vonalú szájra.
Tae fájdalmas nyögései morgássá szelídültek a szorosan rátapadó ajkak miatt, és Jin gyakorlott mozdulatainak is köszönhetően.

- Tedd be neki - szólt Jinre az uralkodó, miközben tenyerébe vette Tae arcát. Jin a körülményekhez képest igyekezett annyira finom lenni, amennyire csak tudott. Tae mégis felszisszent, ahogy izmai ráfeszültek Jin kemény férfiasságára.
Első Yoongi elbűvölve nézte Tae arcának játékát, ahogy a fintorokat lassan felváltotta a kéj. Jin simogatta a Tae hátán feszülő karamell bőrt, a csinos dombokra fogott, míg élvezettel figyelte, ahogy az uralkodó szűnni nem akaró mohósággal csókolja Tae kéjben úszó arcát.

Izgató látvány volt, érezte is a belsejében gomolygó és sűrűsödő gyönyört, majd felnyögött, és ezzel együtt beleélvezett társa fiatal testébe. Első Yoongi észrevette, hogy Jin befejezte a tevékenységét. Kezét Tae férfiasságára vezette, hogy ellenőrizze az állapotát. Az érintésre Tae felnyögött.
- Uram... kérlek - lihegte a király ajkaira, melyek annyira megtetszettek neki a korábbi végtelen csókjaik alkalmával. Jin munkája túlságosan is felizgatta, most könyörögni tudott volna, hogy valaki adja meg neki is az élvezetet.

Első Yoongi elmosolyodott, tetszett neki a fiú sóvárgása. Tae csípőjéért nyúlt, és maga felé fordította. Picit megtörölte az arany-fekete hanbokjával a ragacsos bőrt, majd bepozícionálta magát, és egyből benyomta az egész hosszát Tae rendesen előkészített résébe. Tae felnyögött, ahogy a Jin által alaposan felizgatott pontját érte Első Yoongi keménysége, lihegve tologatta magát az uralkodó ölére, annyira vágyta a feloldó gyönyört. Első Yoongi rendkívül élvezte Tae nyöszörgését, ahogy egyre mélyebben kívánta magában érezni a királyi falloszt.

Jin csókjaival a király ajkait kereste, simogatásával Tae felhevült testét ingerelte, lüktető farkát simogatta.
Tae szinte eszét vesztve vonaglott a király előtt, aki szintén a gyönyörök mélységes kútjába kezdett zuhanni. Első Yoongi baljával a fiatalabb csípőjét szorította magához, míg jobbját Jin barna tincsei közé vezette.
Tae felkiáltott, ahogy testét elöntötte a kéj, és örömét hyungja markába spriccelte. Az uralkodó sem tudta tovább türtőztetni magát, a rajta lüktető izmok gyorsan átsegítették a gyönyör kapuján, és Tae, még orgazmustól remegő testébe élvezett.

Mindhárman lihegve borultak egymásra, csókolták, kóstolgatták egymás kielégüléstől Ízletes bőrfelületeit.
Első Yoongi szinte aléltan húzódott ki a táncosból, és csak úgy, a meztelen, izzadt testével elterül a selyem vánkoson. A két vállára húzta a két fiút, és karjaival átölelte őket.
Első Yoongi Egyesült Suchwita-Daechwita uralkodója úgy érezte, hogy élete legszebb perceit élte át éppen. Gyengéden megcirógatta az ujjai alatt pihegő testeket, majd megadta magát az álom könnyedségének.

Tae jó ideig csak forgatta a szemeit a palota hálótermében. Ilyen végkifejletre bizton nem számított, hogy fiatal léte eddigi legszenzációsabb orgazmusát fogja átélni szeretett hyungjával, és a leigázó furcsa, de a maga módján rendkívül vonzó uralkodóval. Elgondolkodva figyelte a felette húzódó díszes gerendázatot, majd szép lassan ő is engedett az álom ragacsos vonzásának. Hallotta a másik kettő ritmusos szuszogását, lecsukta a szemeit, és elaludt Jin és Első Yoongi karjaiban.

*

Tae álomittas agyába bekúszott a madárcsicsergés a nyitott ablakon át, és a nyári hajnalok még friss levegője birizgálta a csupasz bőrét. Lassan ébredt. Pislogott néhányat, hogy a látképe kiélesedjen. Majd meglepődve vette tudomásul, hogy nem Suchwita királyi hálótermében van, nem az elalváskor eufóriában figyelt mennyezet húzódik felette.

Tae ismerte ezt a plafont is, méghozzá igen jól. Ez a saját házuk volt, a táncosok háza, Dechwitában. Hirtelen felült, és értetlenül nézett körbe. Jin halkan hortyogott nem messze tőle.
Tae nagyot nyelt hyungja kívánatos testét figyelve, és az álmára gondolt. Mert ezek szerint csupán álom volt a szeretkezésük. Pedig annyira valószerűnek tűnt az egész, mintha tényleg átélte volna.

Hyungjának még sosem vallott az érzéseiről, amik az évek alatt szépen, lassan szöktek szárba a lelke virágoskertjében.
Azt még értette, hogy Jin hogy került vággyal átitatott álmába, de hogy a szomszéd királyság uralkodóját miért szőtte bele, arról fogalma sem volt.

Nyújtózott egyet, majd felkászálódott a fekhelyéről. A nyitott ablakhoz sétál. Egy hatalmasat ásított Daechwita városára, a hajnal pírja épp akkor festett rózsaszín csíkokat a pagodatetőkre. Megvakargatta az oldalát, és már épp készülődni indult volna, amikor lovasok bukkantak fel a házak között. Hallotta a lovak patáinak dobbanását, és a lovasok kiabálását. Mindenhol emberfejek bukkantak elő, ajtókban, ablakokban, és a csendes hajnal egyhamar őrült pánikba fordult.

Csak akkor értette meg, mit kiabálnak a lovasok, amikor az ő ablakuk alá értek:
- Meneküljetek, megtámadtak bennünket a suchwitai barbárok!
Tae hátra fordult, Jin sötét tekintetével találta magát szemben. Ijedtség csillant bennük.
- Nem lesz semmi baj, itt vagyunk egymásnak - fogta meg a kezét Tae, s ha már a városkapukat döngették a barbár leigázók, nem volt mit vesztenie, ezért finoman hozzányomta a száját Jin ajkaihoz.

*-*