Boldog születésnapot Fruuu94 ! 💜💜💜 Valahol még 28-a van 😊😅

*-* *-* *-*

A szél az arcába fújja a hópelyheket, hiába van rajta szemüveg és maszk, a kis tűszúrás élességű fagyott vízkristályok csak utat találnak a csupaszon maradt bőrfelületeihez. Apró smirglidarabokként dörzsölik, és okoznak neki kellemetlen perceket. Az égre felnézve sem lesz jobb kedve, a hófelhők is egyre vaskosabbá válnak Franciaország egén a feje felett. A Mont Blanc csúcsa még messze van tőle, és az időjárás változása sem abba az irányba halad, amibe szeretné. A tegnap megtett első akklimatizációs mászása remekül sikerült. De most még a Tête Rousse menedékház is elérhetetlen messzeségnek kezd tűnni. Talán vissza kéne fordulnia Chamonix-ba?

Előveszi a magasságmérőjét. Pár percig nekidőlve az erős szélnek vizsgálja a kis műszer által mutatott számokat. Végül úgy dönt, jobban jár, ha megpróbálkozik az 3167 méteren lévő menedékházzal - dönti el. Erőre sarkallja magát, de a vihar is hasonlóan tesz, Namjoonnak fizikai kihívást jelent megtenni a lépéseit az egyre gyarapodó hóban.
- Milyen hülye ötlet télen ide jönni - morogja magában.
Már a Sorbonne-i évei alatt is szerelmese lett a hegyekben való kirándulásnak, gyakran látogatták az Alpok kisebb-nagyobb csúcsait az iskolatársaival. Álma volt egyszer a Mont Blanc meghódítása egyedül is. Valahogy úgy képzelte, mint egy magassági El Caminót, hogy a mászás végén ott várja majd a lelki beteljesülés.

Nos, hát ezt most éppen a csikorgó szél repíti jó messzire tőle, valahová a örökfagyba meredt gleccserek felé. Pedig nem volt gyakorlatlan kiránduló, ma reggel mégsem hozott helyes döntést, amikor az időjárás előrejelzés megtekintés után mégis úgy döntött, nekiindul a hegynek. Úgy számolta, még a várható havazás előtt vissza fog érni Charmonix városába, vagy ha nem, hát meghúzza magát valamelyik menedékházban.
- Itt kellene lennie - motyogja maga elé, de már önmaga sem hallja a saját hangját, száját betömi a széllökések erőssége.

A menedékház körvonalaira vágyik, szeretné, ha felbukkannának, mielőtt hóemberré változik. De csak az egyre gyorsabban kavargó fehérséget látja, és a tűszúrások sokasodását érzi a ruhájából kikandikáló bőrfelületein. Aztán, mint a megváltó Messiás, mégis előtűnik a hóförgetegből egy ház körvonala. Namjoon meglepetten pislog, szempilláira is rárakódik az égi áldás, ennek ellenére egyre biztosabb benne, hogy megmenekül a vihar kegyetlenkedése elől. Igaz, ez nem ugyanaz a ház, ahová a minap ellátogatott, de most bármi megteszi. És ez a bármi éppen előtte van. Újra nekiveselkedik a szélnek, úgy húzza-vonja magát egyre közelebb. Kesztyűs kezével fog a kilincsre és nagyon reméli, hogy nyitva találja. Elvégre azért menedékház, hogy menedéket nyújtson, basszus! Kimondatlan kérésének enged az ajtó, és máris bent találja magát. Gyorsan rántja is vissza maga után, nehogy a vihar is betoluljon vele együtt. Pislogva porolgatja a ruháján otthont talált hópelyheket, majd leveszi a szemüvegét és a maszkját, letörli az arcára olvadó hólét.

- Nahát, nincs itt senki - jelenti ki Namjoon hangosan, elcsodálkozva, hogy a menedékház valóban üresen áll. - Persze, mert szar idő van. Épeszű ember nem indul ilyenkor hegyet mászni, az biztos! - teszi még hozzá gondolatban. Lassan kibújik a többréteg védőfelszerelésből, hogy kényelembe helyezze magát amennyire csak tudja. Amikor ez megtörténik, korgó gyomorral néz körbe. Az egy légterű faházban emeletes ágyak húzódnak az egyik oldalon, a másik falra egy konyhácskát rendeztek be, az ablak alatt étkezőasztal, néhány székkel, a tér közepén pedig egy kanapé kaptak helyet. Namjoon tűnődik magában, hogy hova vetette a sors, miközben a szekrényeket nyitogatja valami fogyasztható dolog után kutatva.

- Valószínűleg ez a régi menedékház lesz - dönti el. Igaz, nincs túl messze az új sem, ahol jobb ellátásban is lehetne része, mégsem viszi rá a lélek, hogy újra kilépjen a tomboló viharba. - Jó lesz ez itt - dönti el vigyorogva, a kezébe akadt csomag keksz és teafilterek máris jobb kedvre derítik. Elektromosság szerencsére még van, ezért gyorsan vizet forral, majd bögrébe dobja a filtert is. Nemsokára a tea gyümölcsös aromája tölti meg az orrát.
- Shibaaal - röpíti be a viharos szél a nyíló ajtón a két vödörnyi hópehellyel együtt. Majd megjelenik benne két sapkás fej. - Jiminah, ez is a te hibád! - morogja az első belépő. Namjoon meglepetten figyeli az érdekes eseményt. A két alak topog az előtérben, majd ők is nekilátnak kihámozni magukat a téli cuccokból. Elővillan egy mentazöld hajárnyalat, majd követi egy élénkpink frizura is.

Nem mondhatnánk, hogy Namjoon konzervatív lélek lenne, hiszen a világ egyik leghíresebb egyetemét elég fura szerzetek is látogatják olykor, hozzászokott az emberek változatos önkifejezéséhez, most mégis mintha kissé sok lenne számára ez a vizuális inger, amit a két színes hajkorona okoz. A mentazöld fiú beljebb lép, a pink lelkesen követi, amikor meglátják őt, megtorpannak.
- Elnézést, a vihar elől mi is meghúznánk magunkat itt. Én Yoongi vagyok, ez meg itt mögöttem Jimin - jelenti ki tört franciával, majd picit meghajtja magát.
- Namjoon vagyok - lép hozzájuk közelebb, és előzékenyen kezet nyújt.

- Cserediákok vagyunk itt, gondoltuk megnézzük a híres Mont Balnc-t, de úgy tűnik, hogy nem a legjobb napot választottuk erre - gagyogja a Jimin nevű.
- Nos, valóban nem - küld Namjoon egy bíztató mosolyt feléjük. - Gyertek beljebb, én magam is az időjárás elől húzódtam be ide. Épp teát készítettem, kértek?
A két fiú szinkronban bólogat a színes fejével. - Honnan jöttetek? - érdeklődik tovább Namjoon.
- Szöulból - válaszolják kórusban.
- Ó, akkor talán így könnyebb lesz - vált át koreaira, az anyanyelvére, amit az elmúlt években szintén nem nagyon használt. A két fiú szemmel láthatóan küzd az franciával, szóval ha már a sors meg a hóvihar* összehozta őket, mindenképp egyszerűbb lesz. (*meg az író, hehe)

- Ah, de jó hogy beszéled a bolygó nyelvét - sóhajt Yoongi, ahogy letelepszik az egyik székre és tovább bontogatja magán a sálat.
- Elvileg pont nyelvet gyakorolni érkeztünk - kuncog Jimin. - De be kell vallanom nagyon bonyolult ez a francia.
Namjoon elmosolyodik. Mustrálja az előtte állót, a szörnyű hajszíne ellenére helyes fiú, igazán szép vonásai vannak, és hát azok az ajkak - cuppan rá a tekintete Jimin puha, vastag szájára. Társára is rápillant, aki sötét szemeivel visszanéz rá. Tekintete is erőteljes, de Namjoonnak különösen a világos bőre tetszik.

Nem vizslatja tovább a frissen érkezőket, ehelyett még két bögrét vesz elő, majd az étkezőasztalra teszi.
- Köszönjük - nyúl lelkesen az egyik meleg italért Jimin.
- Várjatok! - szól Yoongi, és a ruhája mellényzsebébe kotor, ahonnan egy laposüveget vesz elő. - Stroh rum! Ez majd átmelegít.
A másik kettő lelkesen tartja a Yoongi elé a saját bögréit, amibe gyorsan kerül a lélekmelengető italból.
A fiúk lelkesen iszogatnak, és hozzá kekszet majszolnak, lévén, más teendőjük nem igazán akad. Néha reménykedve kinéznek az ablakon, de a kinti helyzet mit sem változik.

A vihar ereje egyáltalán nem akar alább hagyni, egész délután tombolt, és most az este közeledtével sem nyugszik.
- Valószínűleg itt kell éjszakáznunk - jelenti ki Namjoon a kanapén ücsörögve. - Már szürkül odakint, és nem a legjobb ötlet éjszaka a hegyen mászkálni.
- Ühüm - ért egyet Yoongi. - Itt biztonságban vagyunk, kivárjuk a reggelt, az lesz a legjobb. Ágyak is vannak, hálózsák meg van nálam - nézi közben bizalmatlanul a pár darab egymásra hajtogatott takarót. Tovább indul a házban feltérképezi azt. - Fűtőtestek, ezek elektromosak?
- Gondolom - von vállat Namjoon. - Be tudod kapcsolni? Azért éjszakára nem ártana.
- Megpróbálom - mondja Yoongi, majd elkezd matatni a fűtőpaneleken lévő gombok közt.

- Hyung! - szól Jimin a procelánbőrűnek.
Namjoon meglepetten pislog, őt ezer éve nem szólították így, egészen pontosan, mióta Franciaországban élt. Se hyungnak, se oppának. Elragadottan nézi Jimint, valahogy el tudná képzelni, hogy dús ajkai közül kibuggyan az oppa szó is. Micsoda furcsán perverz ötlet, Namjoon agya mégis megbizsereg a gondolatra.

- Mi az, Jiminah? - kérdi Yoongi, de nem hagyja abba a fűtőszerkezet piszkálását.
- Nagyon kell pisilni - nyafogja.
- Hát, van egy budi a ház mellett, de nem javaslom hogy most kimenj oda - kapcsolódik bele a beszélgetésbe Namjoon. - Kénytelen leszel megoldani máshogy - majd egy üres Ice Tea-s flakont nyújt át a megszeppent fiúnak. - Gondolom, belefér - kacsint rá.
Jimin pironkodva veszi át a palackot, majd elvonul az egyik sarokba elvégezni a dolgát.

- Na, ez kész! - csapja össze a tenyereit Yoongi büszkén. - Ma már nem fogunk megfagyni.
- Szuper, ügyes vagy - dicséri meg Namjoon, miközben szélesen rámosolyog, amire a másik fiú, maga sem érti miért, zavarba jön. Talán mert Namjoon annyira okosnak tűnik, és hát az a jó kiállás és széles vállak sem segítenek a helyzetén. És a szája szegletében megjelenő gödröcskék egyenesen gombócérzetet szúrnak Yoongi torkába, amitől sürgősen nyelnie kell.

Yoongi caplat még egy sort a konyhában, szerez magának egy instant kávét, amit nagy örömmel készít el, majd egy takarót magához véve levackol a kanapéra Namjoon mellé.
- Ti együtt vagytok? - vigyorog Namjoon a mellé telepedőre, kíváncsiságának teret adva, mivel Jimin épp hallótávolságon kívülre került.
- Mi? Nem dehogy - jelenti ki Yoongi.
- Hm, azt hittem, úgy tűnik, odavan érted.
Yoongi porcelán bőre pírba fordul, de nem szól semmit.
- Édes teremtésnek tűnik - jegyzi még meg Namjoon elgondolkodva.
Yoongi zavartan hümmög, amit lehet egyetértésnek is venni.

- Miről beszélgettek? - érkezik vissza a kis kitérőjéről Jimin, miután a konyhai csapnál kezet mosott, az üvegcséjét meg eltüntette valahova. A fiúk elé lép a szoba közepére, míg érdeklődve várja a választ.
- Rólad - vigyorog rá Namjoon, majd ekkor hirtelen minden elsötétül.
Jimin sikkant egyet meglepetésében. A feketeség belepi a házat, egyikük sem lát még az orráig sem. Csak a kinti szél süvít a háztető zugaiban, és a vihar ereje verdesi a kis ablakokat.
- Oda lett a villany, meg a fűtés is - jegyzi meg Namjoon lemondóan.
- A francba - fejezi ki Yoongi az érzelmeit. - Gyere ide - szól utána Jiminhez, mert nem akarja hogy féljen.

- Nem látlak, hyung...
- Gyere a hangom irányába. Vagy várjál, hol a telefonom?
Közben Jimin elindul, amerre sejteni véli a hyungját, de valamiben megbotlik és Namjoon ölében landol.
- Ó, bocsánat.
- Semmi gond - tartja meg a combjára érkező Jimin hátát, erős kezeivel megtámasztja, mielőtt még innen is leesik.
- Ebben a sötétben nem találok semmit. Jól vagy, Jimiah? - érdeklődik Yoongi társa hogyléte felől.
- Jól, hyung. Erős combokon landoltam - kuncog fel.
- Várjál, itt vagy? - simít Yoongi rá valamire, ami a keze ügyébe akad.
- Hm, az szerintem én vagyok - mondja Namjoon.
- Jaj, ne haragudj.
- Nem haragszom - közben valahogy az ő keze is elindul Jimin hátán, szigorúan biztonsági okokból. A pinkhajú - amely tulajdonsága most egyáltalán nem látszik -, meg átöleli a nyakát, ő is szigorúan csak biztonsági okokból.

- Yoongi, kérlek, ne simogass ott tovább, mert bajok lesznek - vigyorog bele a sötétbe Namjoon.
- Hm, milyen bajok? - kérdi Jimin incselkedően. - Azt te is beláthatod, hogy nehéz tájékozódni, ha az ember nem lát semmit. Csak a tapintás marad, nem gondolod? - Namjoon megérzi a puha ajkait az arca bőrén, ahogy Jimin éppen őt tapintja. Közben Yoongi keze rátalál Jiminre is, és közelebb húzódik a két fiúhoz.
- Mivel fűtésünk nem lesz, össze kéne bújnunk - indítványozza, és talán nincs is benne hátsó szándék.
- Még ennél is jobban? - kérdi Jimin és fészkelődni kezd Namjoon ölében, hogy a hyungjához is közelebb kerülhessen.
- Ha szeretnéd... - búgja Yoongi.
- Már nagyon régóta szeretném, hyung - apró kezeivel tapogat a sötétben, Yoongi arcát keresi. Amikor megtalálja, Jimin tenyere rásimul, majd megpróbálja becélozni a mentahajú finom kis ajkait. Cuppanások hangzanak fel.

- Ti csókolóztok? - nyög fel Namjoon. - És engem kihagytok?
Yoongi zavarba jön a kérdéstől, mégis közelebb húzódik azokhoz a széles vállakhoz. Arcát közelebb tolja oda, ahonnan a halk szuszogásokat hallja. Egy ajkat ízlel, aztán egy másikat, érdekesen izgató ez a vaksötétben játszott társasjáték. Jobbjával Namjoon hajába túr, balja Jimin kerek fenekét találja meg, Közben egy erős kéz az övére markol, amitől halk nyikkanás hagyja el az ajkait. Majd fürge ujjak cirógatják combja belsejét, és a horgadó vágyakozását, ami a nadrágjában már kellemetlenül kezd szorítani. Úgy tűnik, nem csak neki vannak hasonló gondjai, Namjoon is egyre mélyebbre húzza a levegőt.

Jimin arrébb mászik a férfi öléből, Yoongi is helyezkedni próbál a jobb hozzáférés reményében. Hogy mihez sikerül majd ez a hozzáférnie, azt még maga sem tudja, de pont ettől válik vérpezsdítővé ez a faramuci helyzet.
Namjoon kezeket érez magán, két ujj lehúzza a sliccét, egy kéz a pulóvere alá kalandozik. Az ő érintése is cikázik a két fiún, örömmel fogdos meg mindent, ami a keze ügyébe kerül.
- Vegyük ezt le - kéri a kutató kezek gazdája és Namjoon maga szabadítja ki a felsőtestét. Kutakodó ajkak csókokkal borítják a feltárulkozó meztelenségét. A cuppanó puszik egyre lejjebb haladnak, mellkasáról a hasára, és tovább. Ujjak simulnak a lüktető farkára, majd szorgos nyelvcsapások kezdik kényeztetni.

Nem pontosan tudja, hogy kinek a szája dolgozik rajta, de igazából teljesen lényegtelen információnak tűnik ez most.
- Ni-hincs semmi baj a franciátokkal, fiúk - nyöszörgi.
- Jó tanárral, könnyebben megy - jegyzi meg Yoongi. Akkor valószínűleg Jimin dús ajkai kényeztetik, egészen élvezi ennek a gondolatát. A hang irányába nyúl, és megpróbálja egy csókra magához húzni Yoongit. Tetszik neki ez a fiú, most sajnálja, hogy nem láthatja azokat a szép vonásait.

Ekkor mintegy varázsütésre újra visszatér a civilizáció a faházba, megajándékozza a benttartózkodókat az elektromosság csodájával, és fényárba borítja a szobát. Meglepett tekintetek találnak egymásra. Namjoon pontosan Yoongi szemébe néz, míg odalent Jimin kényezteti kuncogva. Lepillant, és szinte könnyet csal a szemébe a látvány, ahogy a dús ajkak közt jár a farka.
- Ha már eddig eljutottunk, ne hagyjuk abba - mondja, és befejezi ő is, amit elkezdett, száját Yoongi ajkaira nyomja. Halk nyögés a jutalma.
Nyelve éhesen simul a másik szájába, keze a fölsője szélét keresi. Yoongi érti a célzást, maga bújik ki a ruhájából, majd visszahajol Namjoonhoz, folytatni nyelvük játékát, aki pedig örömmel simít a feltárulkozó finom bőrre.

Jimin kiengedi magából a már merev falloszt, és feltérdel a kanapéra. Yoongi Namjoontól elváló ajkaira csókol, míg Namjoon két kezével a két fiú ágyékára simít. Szinkronban nyögnek egymás szájába. Mindhármuk türelme fogytán van, a maradék ruhákat gyorsan távolítják el magukról, hogy mihamarabb érezhessék egymás puritán érintését. Yoongi ajkait Jimin farkára vezeti, míg az övét Nam erős marka veszi kezelésbe. Namjoon másik keze két ujját a saját szájába veszi, majd Jimin gömbjei közé kutat. Nyálas ujjaival finom tapintja Jimin vágykelő rését, lassan mártja belé, szinte ujjpercről ujjpercre.

Jimin hangosan nyögdécsel. Csodálatos a látvány, ami Namjoon szeme elé tárul, kevés annál szebb van, mint a mikor két csinos fiú kényezteti egymást. Jimin elválik Yoongi szájától, és a benne járó ujjaktól is, majd Nam ölére ül.
Ujjaival megcirógatja, szétkeni az előváladékot a makkja tetején, majd óvatosan ráengedi magát. Namjoon felnyög az izmok szorításától, kezével Yoongi formás gömbjei után kap.
- Gyere ide, szépségem - kéri, majd szájába engedi Yoongi vágyakozó férfiasságát, míg kezét kíváncsian a völgyébe vezeti. Yoongi nem tiltakozik, sőt kéjesen élvezi a kényeztetést, amit kap.
Namjoon úgy érzi, menten szétpattan az agya, ahogy arra gondol, hogy a gyönyörű Jimin után ennek a szépségnek a testében is megmártózhat. Már egészen közel a csúcs, amit a rajta egyre ütemesebben lovagló fiú mozdulatai okoznak benne.

Hangos tülkölést hall és valaki megböki a vállát.
- Hé, seonsaengnim, zöldre váltott a lámpa!
Namjoon villámsebességgel repül vissza a Mont Blanc menedékházából a szöuli csúcsforgalomba. Szinte érzi a lendületét a „becsapódásának", ahogy az álmodozásából a valóság kegyetlenül visszarántja.
- Elnézést - makogja, majd rálép a gázpedálra, hogy még elcsípje a zöld utolsó perceit. A visszapillantó tükörbe néz, a két utasát figyeli. Azt a mentazöld és azt a pink hajkoronát, alatta a két fiú szép arcvonásait. Nem tudja, hogy valóban Yoonginak és Jiminnek hívják-e őket, vagy mindez csak az ő képzeletében született meg így. De egy biztos, az a szép porcelán bőr, és azok a dús ajkak igencsak valóságosak.

Megrázza a fejét, és elmosolyogja magát a saját kínján. Majd jobban összeszorítja a combjait, hogy a csúcsforgalom unalmában előbukkanó álmodozása által okozott hegyvonulatot a nadrágjában valahogy eltakarja.
Hiába - sóhajt magában. - Ilyen ez a csúcshatás!

* Csúcshatás a fizikában: amikor a töltött testek 🤭 erősen görbült részein, csúcsain igen nagy a töltéssűrűség, s az elektromosság a csúcson át gyakran kisül. 😏😂

*-* *-* *-*

A fejlécben Chamonix városka, a Mont Blanc-nal a háttérben. ☝️ Itt pedig a régi Tete Rousse menedékház.

*-* *-* *-*