*** Pinky kívánsága volt egy benga Taekook a saját valóságukban, a csodásan kigyurmázott izmaikkal, például egy eltáv alkalmával...  ***

pinkylightgirl

💜

*

2024. november, Incheon Nemzetközi Repülőtér

Idegességemben a számat rágcsálom, mindig feszült vagyok, mikor várok rá. Hiányzik a piercingem, hogy azt basztathassam. De teljesen fölösleges ki-be teszegetnem, már amúgy is szinte beforrtak a lukak az alsó ajkam sarkában. Majd újralövetem, ha leszerelek végre. Vagy csináltatok máshova. Talán a nyelvembe, annak Tae biztosan örülne, amikor...

A gondolataimat a várakozó tömeg felől felhangzó sikítás szakítja meg, ezek szerint megérkezett.
– Úgy hallom, itt van – jegyzem meg Sanghyunnak, aki előttem ül a Kiában és a hangomra felpillant a telefonjából.
– Aha – jegyzi meg, ahogy kinéz az anyósülés melletti ablakon a terminál felé. – Húzódj beljebb, ha kinyitom neki az ajtót. Még csak az kell, hogy valami szemfüles rajongó lefotózzon abban a kocsiban, ami éppen a hazatérő Taehyungra vár – adja utasításba, de hát tudom magamtól is.

Amúgy meg Tae pont szarik rá, Yoongi koncertjére is együtt mentük, azt akkor mi van? Aztén Seojoon hyung Dream premierjéről ne is beszéljünk. Olyan zavarba voltam, majdnem meggyulladtam. De az én gyönyörű Tae-met nem lehet eltántorítani, főleg, ha Sihyuk orra alá akarja dörgölni a kapcsolatunkat. Már akkor tudtam, hogy forgat valamit a csinos fejében, amikor elkezdte mutogatni a neten azt az idézetes dzsekit.

– Tae, tudod, hogy mi van erre írva? – néztem rá kérdőn, ahogy ráközelítettem a ruhabolt oldalán a képre.
– Persze, hogy tudom, bébi – huppant le a kanapéjára, nem törődött a tonnányi plüssel, ami rá volt halmozva, egyszerűen befurakodott közéjük a kezében tartott Baskin-Robbinsos dobozkával együtt.
– És így akarsz menni? Csak velem?

– Ühüm – nyalintotta le a kanaláról a pink színű gyümölcsfagyit. – Az van a meghívón, hogy Kim Taehyung, plusz egy fő, az meg te leszel – vigyorgott rám. Már akkor felkúszott az ideg a torkomig. Egyébként nincs bajom semmilyen fellépéssel, vagy hivatalos megjelenéssel, de ez nagyon nem tűnt hivatalosnak, basszameg. Ez az egész olyan volt, mintha a nagy Kim Taehyung elvitte volna a csaját randira.

– Vigyük Jimint is... akkor nem tűnne annyira... párosnak – nyeltem nagyot
– A faszt – jelentette ki tömören, és én tudtam, hogy az el nem kezdett harcokat is elvesztettem vele szemben. – Ketten megyünk, te meg én, bébi. Ideje az embereknek csámcsognivalót adni.

Tae mindig szondázza a világot, hogy az mit szólna, ha együtt látna minket, amivel Sihyukot rendszerint az idegbe küldi. Úgyis összeshippelnek mindenkit mindenkivel a bandán belül, honnan tudják, hogy valójában mi igaz, és mi nem? Faszság az egész – horkantok egyet a nagy méltatlankodásomra.

Azért úgy teszek ahogy Sanghyun kérte, nekem nincs kedvem veszekedni se vele, se az ügynökséggel. Amiatt a video miatt is kiborultak, amit a hotel medencéjénél csináltunk, persze, azt is Tae akarta kitenni. Fél napot mászkáltam Sihyuk után, és könyörögtem neki, hogy a mi Run BTS challenge-ünk is kikerüljön az oldalra, vagy Tae soha többet nem áll velem szóba. Holott Jiminék is megcsinálták, azon nem hisztizett senki. Persze, ekkor meg jött azzal Sihyuk, hogy de ők a stúdióban vették fel, mi meg egy szálloda teraszán naplementében, teljesen egyértelművé téve, hogy együtt töltöttük az éjszakát. Na jó, ő nem ilyen szofisztikáltan fogalmazott, de ezt most hagyjuk.

Kicsit hátratolom az ülést és a sarokba húzom a lábaimat is, ami a böhöm cipőimmel nem is olyan könnyű. A menedzserem kiszáll, megkerüli az autó elejét, majd az elhúzható ajtó mellé áll, úgy várja, hogy Tae kisétáljon a reptér fotocellás ajtaján. A hangzavar erősödik, és már az újságírók vakuit is látom felvillanni a sötétített üvegen át. Többször hallom, ahogy a nevét kiáltják, és utána nem sokkal egy kattanással elhúzódik az ajtó. Tae behuppan mellém, arcáról leesik a rajongóknak szóló mosoly, kimerülten szusszan egyet. 

Az orromat eltelíti az orchidea illata, ami annyira jellemzi a kedvenc parfümjét, mögötte ott húzódik az utazástól felerősödött feromndús testszaga, ami azonnal hatással van az idegszálaimra.
Sanghyun visszahuppan a vezetőülésbe, mellé pedig a másik menedzser ül, aki elkísérte Tae-t Párizsba a Celine eseményére.
– Üdv, Jeongguk– hallom elölről.
– Hobeom hyung – biccentek Tae menedzsere felé.
– Hello, bébi – szólal meg ekkor a bársonyos, mély hang mellettem, azonnal felé fordulok.

Taehyung arcán a kedvemért megjelenik egy apró mosoly, de ez most egészen más, mint amit a nagyközönségnek mutat.
Habár katonásan rövid a haja, és egy kicsit ki is van kerekedve az az édes arca, mégsem lett kevésbé szép. Még mindig elámulok minden egyes alkalommal rajta, hogy mennyire jóképű. Mire magamhoz térnék a bámulásából, máris megérzem a puha ajkait, ahogy egy gyors üdvözlő csókot nyom a számra.
– Taeh... – nyögöm, mert hát ellenállni neki képtelenség.
Annyira a bűvkörébe von, egy pillanatra el is felejtem, hogy éppen haragszom rá. Majd észbe kapok és durcás fejet vágok. 

Tae rögtön látja rajtam, hiszen nyitott könyv vagyok neki majd' tizenhárom éve.
– Mi a baj? – vonja fel az egyik szépívű szemöldökét.
– Tudod, hogy van TikTokom.... még ha nem is hivatalos – morgom.
– Aha, és?
– Azt is tudod, hogy minden felkerül rá pikkpakk?
– Jeongguga.... elmondod végre, hogy mi bajod van? Tizenkét órát repültem, nincs kedvem barkochbázni – nyomkodja meg fáradtan az orrnyergét.
– Bogum – morzsolom ki a fogaim közt, hiányzik a piercingem, így ismét csak a saját ajkamat rágcsálom. 

Tae rámnéz a nagy szemeivel, majd egyszerűen csak felnevet.
– Jaj, édesem... hihetetlen, hogy még mindig féltékeny vagy!
– Ne bagatellizáld el, hyung! Láttam, ahogy az afterpartin megölelgettétek egymást, úgy omlottál a nyakába, mint aki a helyszínen le akarja smárolni – horkantom, ahogy rálöttyintem a sértődöttségem okát. 

Néz rám egy ideig, majd lepillant az ölében tartott kezeire.
– Ne itt, jó? – emeli a tekintetét az elöl ülő menedzsereinkre.
Befogom a kedvéért, de az biztos, hogy ennek a témának még nincs vége ma estére. Én is hanyattdőlök az ülésen, és egy picit lecsukom a szemem. Ezért könyörögtem ki az eltávot, hogy ezt a napot vele tölthessem, míg őt is nem szólítja vissza a kötelesség az SDT ölelő karjaiba. Hirtelen nem is értem magam, hogy miért vagyok vele ilyen mogorva, de egyszerűen meg tudok tőle zavarodni, ha mással van. És tudom, hogy Bogummal mennyire jóban vannak.

Mégis, kinyújtom felé a kezem, és felfordítom a tenyerem az ülésen, hogy a hosszú, karcsú ujjait bele tudja tenni. Akármennyire zaklatott a lelkem, azért nem viselem jól, ha nem érhetek hozzá. Egy kis ideig bizonytalankodik, majd mégis megérzem a kezét az enyémbe simulni. Nem akarjuk a menedzsereinket az életünk viharosabb részével szórakoztatni, bár ahogy hallom, ők halkan duruzsolnak a feladataikról, nem is törődnek velünk. 

Megszokták az évek alatt a különböző civódásainkat a bandán belül. Egy ideig még próbálták a furcsán kusza kapcsolati hálónkat is menedzselni, de aztán egyszerűen feladták. Az volt az egyezség, hogy nem kerülhet ki semmi a dorm falai közül. Nem érdekelte őket, hogy éppen szeretjük, vagy gyűlöljük egymást, és hogy azt milyen leosztásban csináljuk, annak ott kellett maradnia a zárt ajtók mögött. Amint a színpadra léptünk, hátra kellett hagynunk minden érzelmet és sérelmet, és úgy kellett magunkat előadni, ahogy azt az Army elvárta tőlünk. Mindig megkaptuk, hogy ez a munkánk, és méltóztassunk professzionálisan viselkedni. 

Amíg elvagyok a gondolataimban, és szórakozottan simogatom Tae ujjait, lassan megérkezünk Itaewonba, a házamhoz. A házunkhoz. Nem is tudom.
– Miért a legszűkebb utcát választottad? Nem is tud befordulni a kocsi rendesen – kuncog fel Tae, de érzem a szavai mögött húzódó enyhe megfedést.
Szóval neheztel rám, amiért durcizok.
A sötétszürke kapu finoman felnyílik, és Sanghyun behajt rajta. Én a másikat szoktam használni, az egyenesen a mélygarázsba vezet, de most csak kipakolnak bennünket a menedzsereink a céges kocsiból, majd folytatják az útjukat a Hybe irodaházába.

Az apró előkert is rejtve van a kíváncsi szemek elől, ezért ilyen zárt a kerítés, és ez nem véletlen. Tae-vel kiszállunk, míg kiszedem a bőröndjét a csomagtartóból Sanghyun kikukkant az ablakon.
– Kell még valami, Jeongguga?
– Nem, kösz, hyung, menjetek csak.
– Oké – int nekünk, és visszahúzza az ablakot, majd ugyanazon az íven, amin behajtott, kitolat.
Tae a kis táskájával otthonosan halad a bejárat felé, én húzom a bőröndjét, a nemrég befejezett viacolor fúgáiban halkan kattannak a kerekei.
– Amúgy azt az erkélyt minek csináltattad oda? Kiállsz majd, és integetsz a népnek, mint a katolikus pápa? – nevetgél.
– N-nem, csak olyan csupasz volt anélkül a frontfal. De végül is nem rossz ötlet – vigyorgok rá, de ő rám sem hederít, csak bevonul az előtérbe. 

Leveti a kabátját, lerúgja a cipőjét szó nélkül. Aha, szóval büntiben vagyok, holott ő csókolgatja ország-világ előtt Bogumot már megint. Az aktuális kedvenc Celine táskáját ledobja a nappaliban, majd elvonul a mosdóba kezet mosni. A hátsó kertre néző hatalmas ablakokon keresztül bambulom egy ideig a levelüket vesztő fákat, amíg Tae vissza nem érkezik.
– És mi újság? Hogy megy a szolgálat? Minden rendben Jiminie-vel? – pislog rám ártatlanul, de pontosan értem, hogy mire akar kilyukadni. Valójában most nem a társunk hogyléte érdekli, most leckét kapok a féltékenykedésemért.
– Taeh... – sóhajtok megadóan –, az már elég régen volt, ahogy azt nagyon jól tudod.
– Pontosan. Ahogy Bogum is – jelenti ki, majd simán elsétál mellettem, fel a lépcsőn az emeletre.

Mint megszidott kiskutya a gazdiját, olyan bűnbánóan követem. Fent rögtön a karaoke szobába megy, egyenesen az italpulthoz lépked, és kérdés nélkül kiszolgálja magát a számtalan üvegek egyikéből. Ami nem baj persze, mert érezze otthon magát, ha már leginkább itt lakik, de nekem nem hoz.
Oké, értem, elvetettem a sulykot a hisztivel a kocsiban. Sóhajtva töltök magamnak is egy viszkit. Közben figyelem, ahogy caplat a lakásban le- meg föl, nézem a testében bekövetkezett változásokat. 

Nem viccelt, amikor azt mondta, ki fogja gyúrni magát a katonaság alatt. Végre kimászkálja magát és leül, én meg lehuppanok mellé a fekete bőrkanapéra, velem szemben ül a tőle kapott szivárványplüss, meg a Balenciaga szívecske. Húzóra letolom az italom, majd az asztalra teszem a kiürült poharat. Felhúzom a lábaimat törökülésbe, úgy fordulok Tae felé.
– Rendben, igazad van. Túlféltékenykedtem... ismét – adom meg magam.

Tae arcára végre egy széles mosoly szalad, majd feltérdel a kanapén, és hozzám hajol.
– Borzasztó vagy! Hát nem bizonyítottam még be elégszer, hogy mennyire fontos vagy nekem?
– De – bólogatok, és így, hogy belemászik a személyes terembe, már nem is igen érdekelnek a korábbi gondolataim, egészen más valami kezdi átvenni a helyüket.
– Jeongguga – búgja, közben szétnyitja a lábaimat, és bemászik közéjük, kezével a derekam mellet támaszkodik meg. 

Tenyerem a karjaira vezetem, a feltűrt ujjú pólója alá simítok, megszorítom az irdatlan bicepszét.
– Basszus, lassan nagyobb leszel, mint én – nyögök fel, ahogy gyúrogatom a formásra edzett testét.
– Van, ahol eddig is nagyobb voltam, bébi – morogja, és az orrát a fülemhez nyomja. Kiáramló lehelete csiklandozza a pihéimet, puha szája éppen hozzáér az arcom bőréhez.
– Igen, itt – csapok incselkedően a kerek fenekére. 

Elégedetlen hang tör fel belőle, és abban a pillanatban megérzem az ajkait a nyakamon, és azt, ahogy hirtelen beszippantja a fogai közé a bőröm. Felszisszenek, de eszemben sincs ledominálni azt a gyönyörű testét, sőt... nagyot nyelek a gondolatomra, miszerint most maga alá gyűrhetne. Úgyhogy hagyom, hogy kiélje magát az érzékeny bőröm kínzásában. Mire befejezi a haematómák gyártását, egészen megfogalmazódik bennem egy vágy, amivel szívesen elütném a délutánból hátra lévő időt.
– Tae?
– Tessék, bébi?
– Nincs kedved felvenni az SDT egyenruhádat? – pislogok rá nagyokat, és érzem a bizsergés máris elindul a testemben. A nyaka köré fonom a karomat, és a rövidke tincseibe túrok. – Olyan szexi vagy benne, meghalok...

– Ezt is a TikTokon láttad? – kacsint rám pimaszul. Vizslatja az arcom, kutatja a kérésem motivációját. Céklavörösre váltó füleim rögtön elárulnak.
– Nem, de kimostam neked a ruháidat, amit itt hagytál, mielőtt Párizsba repültél – nyelek nagyot, mert eszembe jut, hogy milyen szánalmas módon szippantottam ki az illatát a fekete pólójából, míg távol volt tőlem.
– Lassan több cuccom lesz ebben a házban, mint neked – jegyzi meg, közben eltávolodik az arcomtól, és visszahuppan a kanapéra. Aztán megjelenik a huncut mosolya az arcán.
– Csak nem egy megmentésre váró hercegnő van ide bezárva ebbe az erődbe? – utal a ház küllemére. 

 A kérdésére meg a tekintetére, amivel végigmér, a szaladgáló bizsergés gyorsan veszi célba az ágyékomat, és szégyen, nem szégyen, szolid merevedést produkálok.
– Úgy tűnik, hogy nagyon meg kéne... menteni – mondom neki, de a hangom már rekedtes az izgalomtól.
– Ez esetben tényleg célszerű lenne, ha egy remek katona a segítségére sietne, hm? Te is úgy gondolod, bébi? – vigyorog szélesen, pontosan tudja, hogy milyen hatással van rám, amikor felveszi ezt a stílust. Sűrűn bólogatok, és érzem, kiszárad a szám.
– Jól van, akkor menj a toronyba, Rapunzel – nevet rám ismét és megnyalja az ajkait, mielőtt kikortyolja a pohara tartalmát. – Jövök, és megmentelek!

Úgy pattanok fel a kanapéról, még nyekken is egyet, pedig vadiúj. Kettesével szedem a lépcsőt felfelé a hálóig. Direkt a legtetejére terveztük, hogy minél kevésbé legyen rálátható. Azért a biztonság kedvéért behúzom a függönyöket, még csak az hiányzik, hogy arról kerüljön ki videó a médiába, ami nemsokára itt fog történni. Ahogy ismerem Tae-t, eladhatnánk akár az Onlyfansen is.
Bevetem magam a fürdőbe egy gyors tisztálkodásra, majd magamra öltöm a köntösömet. Azt hiszem, nem sok értelme van ennél jobban felöltöznöm. Előkotrom a síkosítós tubust a szekrényből, és az ágyra dobom, meg néhány törülközőt is. Most cseréltem ágyneműt, nem kéne összecuccozni. Szőke hajat nem tudok keríteni, hogy tényleg Rapunzellé váljak... De ahogy leülök az ágyra, eszembe jut valami. Ha már mindenképp meg akar menteni, hát legyen – a tükörképem is elégedetten vigyorog rám az ötletre, majd gyorsan a köntösöm övéért nyúlok, és kihúzom a bújtatóiból. Tae meg fog őrülni...

Mire beállítom magam az eltervezett pózba, meghallom a hősöm trappolását a lépcsőn felfelé. Beharapott szájjal várom, hogy előadja magát, aztán meg azt, hogy rámtaláljon, és alaposan megmentsen. Valami nekidöndül a háló ajtajának, és úgy sejtem, hogy ez Tae felturbózott teste lehet.
– Célpont belül. Egy túsz. Nincs vizuális kapcsolat – hallom meg, ahogy a képzeletbeli társaival tartja a képzeletbeli rádión a kapcsolatot. – Zöld jelzés. Behajítom a villanógránátot – éli bele magát a szerepébe, én meg majdnem felröhögök. Több filmszerepet kellett volna vállalnia, az már biztos. Az ajtó nagyot döndül, ahogy ordítva berúgja, mintha tényleg túszmentő akcióban venne részt. 

Megjelenik a szoba küszöbén Tae a testére simuló fekete SDT egyenruhájában, meg az elkerekedett szemeivel. Eszméletlen szexi látvány, mit ne mondjak. Eddig is imádtam a finom kis testének minden szegletét, de ez, ami most elém tárul, valami nyálcsorgatóan erotikus. Egy pillanatra ő is ráfagy a látványomra, ki is esik a szerepéből. Látom, ahogy idegesen megnyalintja az ajkait. Úgy tűnik, tetszik neki a póz, amibe belekényszerítettem magam. Én is rávezetem a tekintetem az ággyal szemben álló hatalmas tükörre, és benne a térdelő tükörképemre. A köntösöm öve feszesen öleli körbe a két csuklóm, a másik vége az ágy sötét keretéhez van rögzítve, így tartja a fejem fölött a két kezem. A köntös ujja visszacsúszott egészen a vállaimhoz, a feszülő bicepszeim kivillanak a selymes anyag alól. Mivel az öv nem fogja össze a derekamon a könnyű textilt, az szétnyílt rajtam, szemérmetlen belátást engedve a meztelen testem jelentős részére. 

– Segítsen... kérem! – nyöszörgöm esdeklő kiskutya szemekkel, mire Tae magára talál, és visszatér a szerepébe. A vállán lévő „rádióhoz" hajol:
– Tiszta a helyszín! A túsz biztonságban! Védelmembe veszem! – jelenti le a nem létező csapatvezetőjének, majd kimérten közelebb lépked hozzám. – Jól van? Nem esett semmi baja? Bólintok. Tae elém térdel az ágyra, majd végigsimítja a kikötözött karom, egyenesen az összecsomózott csuklómig. Közben nagyot nyel, és látom, ahogy megtelnek vággyal a sötét íriszei.
– Nyugodjon meg, most eloldozom... – suttogja a szerepéhez hűen, majd visszapillant a csuklóimra. – Vagyis... igazából borzasztóan tetszik ez a helyzet. 

Keze a köntösöm alatt a csupasz derekamra simul, és máris közelebb ránt magához, majd a számra tapad egy éhes csókért. Morogva adok meg mindent az ostromló nyelvének.
– Na de uram, kihasználja a helyzetemet – válok el tőle kipirult ábrázattal. Tae elmosolyodik.
– Bizony... tudja, túlságosan is izgatóan néz ki, így, ide, kikötve... védtelenül, kiszolgáltatottan.
– Nem éppen megmentenie kellene? – kérdezem tettetett méltatlankodással.
– Ne aggódjon, meg fogom menteni – hangja mély, és kendőzetlen vágyától rekedtes.
– Mégis mitől? – csattanok fel. 

Tae nagy tenyere a fenekem ívére csúszik a köntös anyaga alatt, majd megérzem kutakodó ujjait, ahogy a völgyembe simítanak. Megcsókol, majd a számra motyogja:
– A elpókhálósodástól... tudja, hogy az milyen veszélyes állapot?
– Az nagyon... súlyoshhh? – nyögök fel, ahogy megérzem magamban az első ujjpercét.
– Egyenesen az élettel összeegyeztethetetlen – nyal végig a számon, majd úgy tolja be a fenekembe a hosszú ujját, hogy szinte kiugrik a szemem. Hogy képes rögtön a prosztatámat megtalálni, még ennyi év után is rejtély számomra.
– Arghhhh... – nyögöm kontrollvesztetten.
– Hogy mondja? Még? – puszil az orromra, és erősebb ostrom alá vonja a gyönyörközpontomat.

Mint körbeszőtt légy az említett pókhálóban, úgy csüngök a saját köntösöm kifeszített övén, meg a gyönyörön, amit Tae okoz nekem, miközben alaposan megdolgoz. Azt sem tudom, melyik világomon vagyok, a farkam meredten könnyezik a két combom között, én meg remegve várok minden szerelmes érintést. Tae másik keze oda kalandozik, és incselkedően elkeni a makkom tetején a saját váladékomat.
– Aaa-hhh... – olvadok bele teljesen az ölelésébe, és abba, amit velem művel.
– Mi az, babygirl? Mondani akarsz valamit? – súgja a fülembe, míg én az ujjai élvezetes kínzásában vergődöm.
– Taehhh... – nyögöm, és hátraejtem a fejem. Éppen a saját megsemmisülésem szélén tántorgok.

Tae kihúzza belőlem a kíváncsi ujjait, majd egy erős marok szorítását érzem meg a farkam tövénél. A vehemens mozdulat kissé kijózanít, de amikor azok a puha ajkai a kőmerev szerszámomra szaladnak, ugyanúgy elveszek egy pillanat alatt az élvezet óceánnyi mélységében.
– Aish... – sikkantok fel, ahogy a puha, nedves közeg körbeveszi keményen álló falloszom és Tae teljesen a szájába szippant. A köntösöm öve erősnek bizonyul, mert már úgy rángatom, szinte belehasít a bőrömbe, mégsem ereszt. Mégis... van valami perverzen izgató ebben a kiszolgáltatott helyzetben, hogy Tae azt tehet velem, amit akar. Most éppen olyan lendülettel szop, hogy még a lábujjaim is maguktól rándulnak görcsbe. Nézem a feketeruhás alakját, ahogy hasal előttem, a széles vállait, a befeszülő karizmait, ahogy támaszkodik, és az isteni, kerek fenekét a katonanadrágja alatt. Amikor elégedett a belőlem felszakadó sóhajokkal, cuppanva enged ki a szájából. 

Feltápászkodik, a puha ágyon billegőn megáll előttem, hosszú ujjait a hajamba túrja.
– A-amúgy most tényleg nem fogsz eloldozni? – kérdezem meg tőle kábán.
– De nem ám... nagyon ügyesen kikötötted magad, és nekem túlságosan is tetszik a látvány, amit így nyújtasz, bébi.
A fekete nadrágja sliccéhez nyúl, és gyorsan kiszabadítja a félmerev farkát.
– Nem kéne meghálálnod a mentőakciót, hm? – simogatja tovább a fejem, miközben közelebb tolja az ágyékát hozzám. – Legyél ügyes fiú... – morogja felettem, és én szófogadóan tátom el a szám. Tae benyomakszik az ajkaim közé, de a tarkómat nem engedi a tenyere, úgy diktálja finoman a neki tetsző ütemet.
– Ahh, Jeonguggahhh... hiányzik a piercinged – közli, de azért nyilvánvalóan nagyon élvezi a szám vendégszeretetét. 

Fokoz a ritmuson, egyre mélyebbre löki magát a torkomba, még a szemem is bekönnyezik, mire abbahagyja. Szusszanva húzódik ki, én meg gyönyörködve nézem az arcom előtt meredő, fényesre szopott csodás falloszát.
A hátam mögé térdel, elhúzza az egyik oldalamról a köntöst, még több részét felfedve a csupasz testemnek. Hosszú ujjaival cirógatja végig a hasam és a csípőcsontom.
– Nézd, milyen csinos vagy – suttogja a fülembe. – Imádom a karcsú derekad, de a legjobban ezeket az észvesztő gömbjeidet. 

Elveszi a kezét a hasamról, és a fenekemre markol, erősen megszorongatja az izmaimat.
– Alig várom, hogy meglátogassam... de előbb kapsz még valami mást, bébi, ha már ilyen kedvesen felkínáltad magad.
Nem tudom, mire gondol, de nem hagy sokáig kétségek közt, kicsit szétfeszíti a fenekem, és megérzem a simogató nyelvét, ahogy a domborulataim közé nyomja. Nagyobb terpeszbe nyitom a térdeplő lábaim, hogy jobban hozzámférhessen. Miközben lázasan dolgozik az érzékeny részeimen, keze a síkosítóért kutat. Nem sieti el, ad elegendő időt, hogy élvezhessem a kényeztetését. 

Majd kupakot pattint, és a zselésített ujjait is játékba hozza a nyelve mellett. Ismét gyorsan talál rá a prosztatámra, a combom közt meredező farkamból az előnedvem pereg, mint a méz, a nyögéseim szinte összefolynak egymással.
– Taeh... gyere... – kérlelem, már majd meghalok az incselkedésétől, a vastag, kemény farkát akarom érezni.
A puha nyelv elhagyja a völgyemet, megérzem Tae mellkasát a hátamnak nyomódni, igazít a köntösöm anyagán, aztán az örömkönnyeitől csúszós farkát a csatakos résemhez nyomja. Majd elájulok, ahogy betolja magát a szűk izmaim közé, a feszítés épp, csak egy pillanatig kellemetlen, már annyira felizgatott, hogy szinte azonnal jólesően élvezem, ahogy kitölt engem. – Ahhh – buggyan ki belőle is az élvezet hangja, ahogy egyre mélyebbre hatol.

Hagyja, hogy szokjam a méretét, először csak finoman, lassan mozdul. Jobb kezét a feszes hasamra vezeti, úgy tart ellen a mozdulatainak, ahogy fokozatosan gyorsít a tempón. Kontrollálatlanul nyöszörgök, mint a szekér kenetlen kereke, ahogy sorozza az előizgatott prosztatámat, hát még mikor a bal keze a farkamra fog.
Elengedi a hasam, rövidke tincseimbe kap, úgy húzza maga felé a fejem, a hátam homorodik a mozdulattól, a fenekem egyre jobban az öléhez nyomódik. Hevesen zihál a fülembe, majd beszippantja a cimpámat, élvezettel morzsolgatja a puha porcot az ajkai közt.
– Baszd meg, Jeongguk! Elmegyek... – nyögi. 

Képtelen vagyok megszólalni, csak szétfeszít a gyönyör. A látványunk, Tae csodás farka, ahogy jár bennem, és a szorgos marka engem is átlendít az élvezet kapuján. Egy pillanatra mintha kivakuznák az agyamból az összes gondolatot. Mire magamhoz térek, észlelem, hogy hát a törülköző kikészítése teljesen fölösleges volt, sötét pöttyökben ül meg az élvezetem az ágyneműm tetején.
Tae ujjai elengednek, finoman magához ölel, hosszú ujjai cirógatnak, míg homlokát lihegve a hátamnak buccantja.
– Mhhh – mozgatja meg az enyhült farkát bennem –, bébi, irtózatosan felizgattál ezzel a pózzal. Neked is tetszett?
– Megsemmisítő volt... ahogy szokott, jagiya. Most már eloldozhatnál, elzsibbadt a karom.
Tae kuncogva feláll, érzem, ahogy megmozdul a matrac alattam, és ügyesen kiszabadít.
– Hogy tudtad ez ilyen jól magadra kötni? 

Megvonom a vállam, és kimerülten eldőlök az ágy azon részén, amit nem fröcsköltem tele.
– Ez az afterparti jobb volt, mint a Celines – kuncog, miközben mellém mászik.
– Na azért! – vágom rá.
– Durcizol még? – kérdi, közben felém fordul, hosszú ujjai közé fogja az arcom, és összenyomja a szám.
– És te haragszol még? – motyogom csücsörítő ajkakkal.
– Rád? Sosem... – csókot nyom az arcomra, majd hozzám bújik. 

A kezem a szokásos mozdulattal simít a hátára, de még mindig meglepetten járják be az ujjaim a felpumpált testét. Valami elképesztően szexi így... Önkéntelenül apró nyögés szakad ki belőlem, ahogy felvillan a lelki szemeim előtt a korábbi kép a tükörben rólunk, és érzem a kukacom mozgolódni kezd. Bár most tutira nem bírnék ki még egy ilyen heves menetet, amit éppen lenyomtunk. Talán majd később. A csuklómon halvány rózsaszín csík emlékeztet a hevességünkre.
– Nem vagy éhes? – kérdem meg tőle.
– De...
– Csinálok neked makguksut, jó?
– Perilla olajjal?
– Azzal, bébi, azzal – suttogom neki, és magamhoz húzom egy édes csókra.

😊😊😊

***
SDT Tae. Minket is megmenthetne, nem? 😭🫠🫠🫠
Meg a szexi fekete gönc, amire Kuksi ráizgult. 🤭

És a féltékenység oka:

https://youtu.be/XP3_smvu2BI

Az új ház Itaewonban:

És az ihletet adó szobabelső,  JK régi lakásában.
Ki tudja, a mostaniban is ilyen, lehet. Szerintem megkedvelte 😁

***
Remélem tetszett ez a valós alapokat sem nélkülöző, de ezzel együtt teljes mértékben az írói fantázia révén létrejött történetecske, így péntek estére. 🫡😉
***