Fruujikook kérésére és kívánságára íródott a történet.

💜

Sok szeretettel kívánok boldog Fruzsina-napot! 🎉🤗

fruujikook

Fruuu94

💜❤️💜❤️💜❤️💜❤️💜❤️

***

Szöul, 2020. december

– Seonsaengnim... kérem, értse meg – könyörgött Jungkook, miközben mélyeket hajolgatott a háziúr előtt. – Bocsánat a késlekedésért, de elvesztettem a munkám, igyekszem minél előbb fizetni! Ígérem! – nézett esdeklő kiskutyaszemekkel Kwon úrra, aki a társasház gondnoka és pénzbeszedője is volt egyben.
– Aish, Jungkookssi! A múlt hónapban is késtél... Rendben, adok neked még egy hetet, de utána már nem tudok várni – húzta el a száját sajnálkozóan Kwon úr, majd végre kilépett a folyosóra Jungkook garzonjából.
– Kurva covid – csapta be dühösen az ajtót Jungkook. Majd a száját kezdte rágcsálni, nem tudta, hogy mit tegyen. – Melót kell találnom! – szánta el magát, és ezzel a lendülettel le is telepedett a laptopja elé. De a szigorú lezárások nem segítettek rajta. Egyre csalódottabban túrt a sötét tincsei közé, nem hiába. Egy munkanélküli edző nemigen kellett most senkinek, amikor a fitnesz termek, szállodák, sportlétesítmények mind-mind kénytelenek voltak zárva tartani.

*

Jungkook a hideg idő ellenére a parkban futott, majd az outdoor konditerem lehetőségeit kihasználva alaposan átdolgozta az izmait. Munkát még mindig nem talált, és egyre közeledett a következő albérleti díj fizetésének az esedéke is, holott még az előzőt sem köhögte ki Kwon úrnak, aki lassan már mindennapos látogatóvá vált a lakás ajtajában. Nem is igen akart hazamenni Jungkook, inkább lenyomott még egy kör edzést a hideg kültéri eszközökön. Legalább formában maradt. Ha egyszer ismét kinyitnak a termek, ne kelljen azért késlekednie, mert még le kell dolgoznia magáról a netflixznézős chipshájat. Végül sajgó tagokkal kocogott haza, remélve, hogy elkerüli a morgós háziurat.

Belépett a társasház főbejáratán, és ahogy a lépcsőhöz sunnyogott megütötték a fülét a kiszűrődő koreai népzene taktusai, melyben többnyire vénasszonyok vinnyogtak. Őt jobban érdekelte a k-pop, főleg a fiú együttesek voltak a gyengéi, habár ezt a kis hobbiját nemigen reklámozta az ismerősei körében. Jungkook maga is elmehetett volna közéjük idolnak. Szép vonásai, érzéki, hatalmas szemei igazán jóképűvé tették az arcát, és hozzá az ízlésesen kidolgozott teste csak hab volt a tortán.
Jungkook elgondolkodott. Ha a lépcsőházat betöltötte az ajumák nyekergése, akkor az azt jelentette, hogy Kwon úr a konyhájában falatozza a kimchit, szóval rövid távon nem volt várható veszély. Jungkookból megkönnyebbült sóhaj szakadt ki, és gyorsan, kettesével kezdte szedni a lépcsőket felfelé. Széles mosolyra szaladtak az ajkai, amiért gondtalanul eljutott a bérlakása ajtajáig.

Aztán ez a mosoly azzal a lendülettel rá is fagyott az arcára, ahogy belépett a kis előtérbe. Ugyanis a lakásában volt valaki. És ez a valaki nagyon nem Kwon úr volt.
Jungkook rémülten pillantott a férfira, aki teljes nyugalomban ült a kanapéján, és lassan szipkodta az e-cigijét. A lakást beterítette az émelygős trópusi gyümölcsillat.
– Ki maga? – tette fel a helyénvaló kérdést, és közben azon járt az agya, hogy vajon menekülnie kéne-e.
– Gyere be nyugodtan – mondta a férfi kimért hangon.
– E-ez az én lakásom, mit keres itt? – dadogta Jungkook.
– Tévedsz. Ez az én lakásom.
– Hogy tessék?
– Mármint tulajdonjogilag. Bár a bérletet illetően valóban éppen te használod. És éppen nem is fizetsz érte.

Jungkookban megállt az ütő. Álmában sem gondolta volna, hogy a társasház tulaja, bocsánat, a környéken lévő társasházak tulaja maga jön el a pénzért.
– K-k-kim Namjo-joon – dadogta. Életében nem látta még a fickót, csak a hírét hallotta. De az is pont elég volt eddig neki.
– Ó, szóval tudod, hogy ki vagyok? Ez nagyszerű, akkor eltekinthetünk a bemutatkozás unalmas formalitásaitól – mondta a férfi nyugodt, kimért hangon, közben újabb gyümölcsillatú párafelhőt engedett a lakás levegőjébe. – Nos, Kwon úr minden hónapban küld kimutatást nekem a bérlők fizetési moráljáról. És a tied nem áll valami jól, Jeon Jungkook.

A nevezett nagyot nyelt idegességében.
– Tudom, és nagyon sajnálom, de munka nélkül maradtam. A járvány miatt bezárt az edzőterem, ahol dolgoztam korábban, és hiába keresek másik lehetőséget, még eddig nem sikerült találnom – kezdett magyarázkodásba.
– Megértem, hogy most nehéz – szakította félbe Kim Namjoon. – Ezért lásd, milyen szívem van, kapsz haladékot. Mondjuk legyen tíz nap. De akkor elhozod nekem az összes tartozásod.
Namjoon felállt a kanapéról, a zsebéből előtúrt egy Mikiegeres szájmaszkot, majd mikor elhaladt Jungkook előtt, egy névjegyet nyomott a megszeppent fiú kezébe.
– Rajta a cím. Ne felejtsd, tíz nap! – közölte, majd távozott, csak az édeskés illatot hagyta maga után. Jungkook nem tudta eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. Van pár nyugodt napja. De mi lesz vele utána?

*

Túl gyorsan telt el a megszabott haladék, és Jungkook túl gyorsan találta magát Kim Namjoon irodájában. Tegyük hozzá, nem teljesen önszántából került oda. Nyilván nem tudta megszerezni a pénzt, nyilván nem is jelentkezett időben. Nem volt értelme. Aztán két nappal a megbeszélt időpont után az outdoor parknál szívélyesen meginvitálta két gorilla egy fekete Kia sötét belsejébe.

Így történt, hogy most a társasháztulaj irodájában ült Gangnam szívében, és kissé, de abszolút indokoltan rettegett. Hatalmas gombszemeit ijedten járatta ide-oda a sötétmahagóni falak közt.
– Miért félsz? – kérdezte Namjoon, majd határozottságot és felsőbbrendűséget sugározva hátradőlt a fekete bőrszékében. – Csak beszélgetni hívtalak ide. Ugyanis úgy tűnik elfelejtkeztél valamiről. De én ezt nem írom a szándékosság számlájára, nyilván csak kiment a csinos fejedből, hogy tartozol nekem.
Jungkook sötét szemei abbahagyták a bútorról bútorra való rebbenést, és megállapodtak Kim úr férfias arcán.
– Nem felejtettem el, uram... csupán a helyzetem egy fikarcnyit sem változott.
– Na, de Jungkookah... alkalmazkodás... az az élet törvénye. Ha nem megy, amit eddig csináltál, valami mást kell. Szerinted én hogy építettem fel az ingatlan birodalmamat? Úgy, hogy alkalmazkodtam a piac igényeihez. Neked is ezt kéne, pici Jungkook. Különben... – Namjoon elgondolkodva kinézett a toronyház ablakán, a többi felhőkarcoló karcsú alakját figyelte. Majd visszafordult Jungkook felé, egyenesen annak kistányér méretűre kerekedett szemeibe nézett. – Kár lenne érted – fejezte be a mondatát.

Jungkook érezte, ahogy végigfolyik a hátán a hideg veríték. Rémisztő képkockák villantak be neki tartozás fejében levágott ujjakról, eltört karokról, vagy még rosszabb forgatókönyvekről.
– Kérem, uram, ne bántson. Tisztában vagyok vele hogy vétettem, de ígérem, amint lesz munkám, ön lesz az első, akinek fizetek... csak ne töresse el a karom, akkor nem fogok tudni dolgozni – húzta el az ennivaló piros ajkait, melyek enyhén meg is remegtek. Namjoon érdekesnek találta a fiú reakcióját, túl sok hülyeséget néz a neten, az már biztos. Hát miért töretné el a karját?
– Bűnözőnek nézel engem? – tette fel a fejében keringő kérdést.
Jungkook lopva pislogott körül. A szoba nyugodtan beleillett volna Don Corleone birodalmába is, bár nem látta a filmet, mégis, valahogy így képzelt el egy tökéletes maffia főnököt. Annak ellenére, hogy a férfi, aki vele szemben ült, egyáltalán nem volt olasz. Bár a parázsló, fekete szemek oda is elmehettek volna.

– Válaszolj, ha kérdeznek! – pirított rá a társasházak nagyhatalmú ura a robosztus íróasztal mögül.
– Ööö.... igen, uram!
Namjoon mosolyra húzta az ajkait, mert nagyon tetszett neki a megszeppent fiú látványa. Jungkook viszont meglepve vette tudomásul, hogy talán a legszebb mosolya az őt éppen sakkban tartó férfinak van a világon, legalábbis azok közt, amit eddigi életében látott.
– Szóval annak nézek ki... Rendben, Jeon Jungkook – Namjoon felállt a székéből, a bőr elegáns és halk nyikordulással vette tudomásul, hogy gazdája elhagyta az általa nyújtott kényelmet.
Jungkook egészen picinek kezdte magát érezni, ahogy a jó kiállású, magas férfi közeledett felé, széles vállai egy pillanatra eltakarták az ablakon besütő napot. Lehengerlő volt az a magabiztos aura, ami áradt belőle. Jungkook nagyot nyelt, ahogy Kim úr egyre közelebb lépett hozzá.

Namjoon meg majdnem megzavarodott azoktól a kiskutya szemektől, amivel a csinos fiú rémülten pislogott fel rá. Egészen vonzónak találta a látványt, azt az izgalmas kettőséget, amit az adósa kidolgozott teste és ijedt, kisfiús arca nyújtott együtt.
– Szóval... – ismételte meg dörmögő hangján, Jungkook gerincén, mint olvasztott ólom, úgy csorogtak végig a fölé tornyosuló férfi szavai. – Ha már ezt gondolod, akkor igazából máshogy is megoldhatjuk ezt az apró kellemetlenséget.
Jungkook óvatosan a sárkányszemekbe nézett. És amit ott látott, az kissé meglepte őt. Namjoon nem zavartatta magát, leplezetlenül mérte végig Jungkook észvesztő testének minden egyes szegletét.
– A-azt a-akarja, uram, hogy má-máshogy törlesszek? – akadt meg minden szó a torkán a fiúnak, mert egészen pontosan látta, hogy a másik feltűnően stíröli őt. 

Namjoon egyre jobban élvezte a helyzetet. Ahogy a cseresznyeajkak remegve ejtették ki az uram szót, attól édes nyál gyűlt a szájába, és bizsergés a tenyerébe.
– Ühüm... – bólintott Namjoon –, hiszen megvannak hozzá az adottságaid... – mélyítette el egyre jobban a hangját. Jungkook torka kiszáradt, és csak tátogott, mint a parton felejtett hal.
– Ho-hogy arra gondol, uram, hogy én... – vörösödött el Jungkook mindkét füle, de amellett, hogy elöntötte a pánik, valami furcsa borzongás is felütötte a fejét a belsejében.
Kim Namjoon eszméletlen szép példánya volt a férfinemnek, ehhez nem fért kétség. Jungkook is látta a széles hátat, a karokra feszülő öltönyt, az izmos combokat, melyek gyakorlatilag éppen az orra előtt voltak.
– Mi másra? – mosolygott Kim úr magabiztosan. Majd egy kósza tincset kisöpört a fiú jóképű arcából és a füle mögé tűrte. – Ilyen testtel, szerintem ez teljesen egyértelmű... – suttogta, miközben közelebb hajolt a fiú füléhez. Az ajkai közt kiáramló levegő megborzongtatta a Jungkook nyakán lévő pihéket. – Vétek volna kihagyni! – dörmögte szinte a bőrére Namjoon.

Jungkook az ájulás szélén volt, ahogy kezdte realizálni, hogy nagy eséllyel szexuális szolgáltatásokkal kell megváltania a tartozását. Vagy lehet, hogy csak a haladékért küzd, aztán mégis kivasalják belőle a pénzt? Vajon mit akarhat tőle a férfi? Mit kell tennie majd törlesztés gyanánt? Csak le kell szopnia? Vagy meg is akarja majd rakni tisztességesen?
A gondolatai csak úgy kergették egymást a csinos fejecskéjében. Nyilván nem volt oda az ötlettől, hogy kurválkodjon, de úgy tűnt, a sors nem kínál fel neki másik lehetőséget. De kegyesen annyival megajándékozta, hogy ha már így alakult, legalább egy félisten fogja használni a testét.

Mégis, ijedten nyelt nagyokat, ahogy a küszöbön lévő aktus gondolata egyre inkább reálissá vált számára.
– Mi mást is akarhatnék... – tartott szünetet szándékosan a mondatában Namjoon, majd hosszú mutatóujjával megpöccintette a halálra vált fiú állát. – Egy ilyen remek alkatú edzőtől...
Ekkor felegyenesedett és kissé ellépett a fiútól, majd érzelemmentes hangon befejezte a mondatát:
– Minthogy adjon nekem személyes órákat. Addig tartasz nekem magán fitneszt, amíg letörleszted a tartozásodat. Most úgyis minden szar zárva van, rajtam meg nem feszül kellőképpen az öltöny – fogdosta meg a saját felkarját.

Jungkook álla leesett. Szinte sokkot kapott attól, amit hallott, hirtelen felfogni sem tudta, amit éppen mondtak neki, annyira rákrenkölte már magát arra, amit kitalált a fejében. Különös csalódás öntötte el a testét, ugyanakkor hirtelen meg is könnyebbült. Először meglepetten nézett vissza Kim úrra, majd fülig vörösödött, amiért volt olyan hülye, és rögtön a szexre gondolt, mint egyetlen lehetséges megoldásra.
Namjoon zengőn felnevetett, ahogy észlelte a fiún a változásokat, majd jobb kezével megmarkolta Jungkook állát, mutató és hüvelykujja közé szorítva a cseresznyeajkakat, melyek önkéntelenül csücsöríteni kezdtek erre a mozdulatra. Belehajolt az arcába.
– Vagy tán te valami másra vártál?
– Dehogy... uram – nyögte ki teljes kínok közt, miközben próbálta a pulzusát lenyugtatni. – Kö-köszönöm a lehetőséget – biccentett, állával még mindig Namjoon ujjai közt.

Namjoonnak nagyon tetszett a látvány. A csinos arcon megjelenő szégyenpírt, a pirosodó ajkakat és a kikerekedő szemeket nagyon kívánatosnak találta. Eléggé elítélhető módon, de rettentően élvezte a fiú tévedését.
– Holnap kilenckor várlak – mosolyodott el szélesen, majd elengedte a fiatal edző szépvonalú állát.
Jungkook felkászálódott a fotelből, majd biccentett köszönésképpen. Nem volt se élő, se holt, mikor elhagyta Kim Namjoon irodáját. A lába remegett, a szíve ezret vert, és nagyon megalázottnak érezte magát a saját hülye gondolatai miatt. De ezekért a férfi is hibás volt valahol, hiszen úgy viselkedett vele, úgy beszélt, hogy számára teljesen egyértelműnek tűnt a dolog várható végkifejlete.

*

Másnap, mikor megérkezett a címre Seongbuk-dong egyik elegáns háza elé, az idegesség ismét úrrá lett rajta. Röstellte magát a tegnap történtekért, ugyanakkor egyben volt hálás, és rendkívül kiszolgáltatott is Kim Namjoonnak. A patinás hangulatú gangnami irodához képest Kim úr otthona letisztult eleganciával fogadta Jungkookot. Kívülről egymásra pakolt kockák hatását keltette a hatalmas, modern épület, rengeteg üveggel, és csillanó fém felületekkel.
Jungkook próbálta visszafogni a rátörő pánikot, majd egy nagy levegővétel után megnyomta a kaputelefon gombját.
– Jeon Jungkook vagyok, uram – rebegte a kis mikrofonba.
– Gyere be – dörmögte az ismerős hang, majd az automata kitárta a megszeppent edző előtt a kapu fémszárnyait. Meglepetésére, mire végigsétált a kerti ösvényen, és a bejárati ajtóhoz ért, az is önként kinyílt előtte. 

Bent a fehér és a szürke elegáns harmóniáját csak a sötét bútorok törték meg. Jungkook megállt az előtérben, és pislogva várta, hogy valami történjen.
– Jó reggelt, Jeon Jungkook! – szólalt meg Namjoon a lépcső tetején, majd komótosan nekilátott lesétálni a fokokon.
Jungkook úgy maradt, és nézte az égi jelenést, a besütő reggeli fény átszökött Namjoon laza szövésű edzőtrikóján, és szemtelen módon kidomborította a kellemesen kidolgozott mellizmokat, és az alatta az ágyékig laposodó, kemény hasfalat. Az egyszerű, szürke melegítőnadrág könnyedén követte a gazdája mozgását, ahogy az megállt a friss edzője előtt.
– Jó re-reggelt – ismételte meg kissé dadogva Jungkook, mert közben egy egészen furcsa bizsergés ült rá a tarkójára a férfi közelségétől.
– Gyere, beszéljük át a dolgokat, aztán neki is láthatunk – invitálta magával Namjoon.

Jungkook követte a széles hátát a tágas, világos nappaliba, majd leült a minimal design kanapéra és elővette a jegyzeteit. Inkább nem is nézett Namjoonra, rögtön darálni kezdte a fejében kigondolt szöveget.
– Azt javaslom, hogy kezdjünk egy fokozatos edzésprogramot. Az első hetekben inkább a kitartásra és a mobilitásra fogunk koncentrálni, hogy elkerüljük a sérüléseket, és felkészítsük a testét a nehezebb edzésekre. Heti három-négy alkalom lenne ideális, nagyjából egy óra időtartamban. A legfontosabb most, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt az erő- és kardióedzések között. Az alapvető kondíciót kell fejlesztenünk, hogy az izomtömeg növekedjen, de nem akarjuk túlterhelni a testet.

Kim úr kérdőn pillantott rá, majd megszakította a szóáradatot.
– Ideges vagy? – érdeklődött, miközben egy halvány félmosoly terült szét az arcán. Jungkook fülei lángra lobbantak, és még feszültebb lett attól, hogy rákérdeztek.
– Egy kicsit – vallotta be töredelmesen.
– Ne aggódj, nem vagyok annyira elvetemült, mint ahogy te azt elképzeled. Semmi olyat nem csinálnék veled, amit te nem akarsz, és remélem ez kölcsönös.
– Ho-hogy tessék? – értek el Namjoon szavai Jungkook agyába, és ott megint furcsa asszociációt hoztak létre.
– Arról beszélek, hogy remélem nem akarsz rám erőltetni olyan gyakorlatokat, amihez nincs kedvem.
Jungkook látványosan kifújta a tüdejében rekedt levegőt. Namjoon pedig majdnem felnevetett, ahogy újra ott tartottak, mint tegnap. Nagyon könnyű volt ezt a fiút zavarba hozni, és ő galád módon élvezte megtenni vele.

Jungkook pirosodva a papírjára nézett, amit teleírt az első hónap részletes edzéstervével.
– Például kezdhetnénk alapgyakorlatokkal, mint a guggolás, fekvőtámasz, fekvenyomás és húzódzkodás. A kardiót is beiktathatjuk, de nem túl intenzíven, hogy elkerüljük a túlzott izomvesztést.
– És az étrendem? Azt is összeállítod? – kérdezte Namjoon. – Mert hallottam, hogy az is kulcsfontosságú.
– Így van, az étkezés is nagyon lényeges része a folyamatnak. A javaslatom a napi több, kisebb étkezés, hogy fenntartsuk a folyamatos energiaellátást. A fehérjebevitelt emeljük meg, például csirke, hal, tojás és növényi fehérjék formájában. Emellett ügyelni kell arra, hogy a szénhidrátokat is megfelelően fogyassza, de inkább a lassú felszívódásúakat, mint például a barna rizs vagy az édesburgonya.
– Szóval azt mondod, hogy ezután nem kóstolhatom meg azt, amit megkívánok? – néztek várakozva Jungkookra a sárkányszemek, de Namjoon arcizmai meg sem rezzentek.

A jóképű edzőnek ezzel ellentétben viszont egyszerre több biológiai problémája is akadt. A bizsergés, amit korábban a tarkóján érzett, hirtelen átterjedt az egész testére, a megrendelője tekintetétől majdnem belefulladt a saját nyálába, amit köhögéssel próbált leplezni.
– Mindent megpróbálunk az ízléséhez igazítani, Kim úr – jelentette ki, de közben valamiért nagyon melege lett.
– Remek – mosolygott Namjoon. – Én azt mondom, hogy ezzel még ráérünk foglalkozni. Most mutass meg néhány mozdulatsort a gyakorlatban is.
Jungkook bólintott, majd követte Namjoont ki a nappaliból, át az edzőterembe.
– Hűha – szakadt ki önként Jungkookból, ahogy meglátta a teljesen felszerelt otthoni edzőteremet, minden elképzelhető géppel és eszközzel. Jungkook máris a fekpad felé mutatott.
– Kezdjük ezzel. Ez az alap. Elsősorban az izmait szeretné fejleszteni, igaz?
– Pontosan – válaszolta Namjoon, miközben leült a pad szélére. – Mit kell csinálnom?
– Először is, feküdjön a hátára, és győződjön meg róla, hogy egyenesen tartja magát a padon – magyarázta Jungkook. – A lábai legyenek szilárdan a földön, ez segít megtartani az egyensúlyt emelés közben.

Namjoon követte az utasításokat, de Jungkook gyorsan észrevette, hogy javítania kell a testtartásán.
– Várjon egy pillanatot – mondta, majd közelebb lépett, és finoman megigazította Namjoon lábit. – Így. Most sokkal stabilabb. Érzi?
– Érzem – nyögte Namjoon, miközben beigazgatta magát a fekpadon a kellő pózba.
Ezután Jungkook a súlyok felé fordult, és egy közepes nehézségű rudat választott ki néhány könnyebb súllyal.
– Próbáljuk ki ezzel. Nem akarunk túl nehezet az elején. Fontosabb, hogy kicsiszoltjuk a technikát, hogy később ne húzza meg magát.
Ahogy Namjoon megfogta a rudat, Jungkook a kezére pillantott.
– Fogja egy kicsit szélesebben. Pont így. Most, amikor leengedi a rudat, ne hagyja, hogy a könyökei túlságosan kifelé menjenek. Inkább tartsa őket középvonalban. És ne csapja le hirtelen a mellkasára, figyeljen a mozdulatokra.

Namjoon szinte tökéletesen hajtotta végre a csinos edzője utasításait.
– Nagyon jó! – biztatta Jungkook, amikor Namjoon ötödik ismétlésénél már szépen egyenletesen mozgott a rúd. – Gyorsan tanul.
– De még milyen gyorsan! – Namjoon letette a rudat, és kifújta magát. – Nézzünk valami mást.
– Rendben. Látom, remek kézi-súlyzó gyűjteménye van – élénkült meg Jungkook tekintete. – Ha odaenged, mutatok egy-két gyakorlatot, amivel a kar izmait tudjuk izoláltan megdolgozni.
Namjoon átadta a helyét, ő maga a pad mögé került, hogy jó rálátása legyen a gyakorlat részleteire. 

Jungkook elvett egy ötkilós súlyzót, és féllábbal a padra térdelt. Szabad kezével megtámaszkodott, majd a súlyt fogó kezét felemelte a csípőjéhez, és utána visszaengedte, végig kontrollálva a mozdulatot.
– Látja? Most a tricepszre dolgozunk rá. Pár hét, és remekül ki fog domborodni a felkaron.
– Aham, nincs kétségem efelől – morogta Namjoon kiszáradó torokkal, ahogy valami más, szintén remekül kidomborodó dologra fókuszált. – Hmmm... nem rossz póz – ért Jungkook derekához Namjoon nagy keze. Jungkook majdnem elejtette a súlyzót, ahogy megérezte a ránehezedő tenyeret.
– Fo-fontos az egyenes hát, és hogy csak eddig húzza fel a könyökét – magyarázta tovább, mintha bizony észre sem vette volna a férfi gesztusát.
– Szóval egyenes hát... – Namjoon elvette a fiú derekáról a kezét, és végighúzta az ujjait azon a bizonyos egyenes háton. – És mondd csak, ilyen kerek fenék is feltétlenül szükséges hozzá? – mélyítette el a hangját, majd nekitolta az ölét Jungkook előtte gömbölyödő hátsójához.

Jungkook önkéntelenül felnyögött, és a szája elé akarta kapni a kezét, de az egyikben a súlyzó volt, a másikkal pedig a fekpadon támaszkodott. Az utóbbit választotta, hogy azért mégse verje be a saját fogait, de ennek eredményeképpen megingott az egyensúlya, és majdnem leborult a padról. Namjoon két kézzel kapott Jungkook billenő teste után, a csípője két oldalára marva tartotta meg.
– Minden rendben? – kérdezte, de a biztonság kedvéért fogta még egy kicsit a csinos derekat.
– Igen-igen, csak demonstráltam, hogy milyen fontos a testtartás, hogy ne érjen minket baleset – mondta Jungkook, de közben nagyokat kellett nyelnie is, mert Namjoon kezei alatt majdnem felgyulladt a bőre.
– Értem... lehet nem kéne ilyen veszélyes mutatványokkal foglalkoznod – kuncogott fel Namjoon, miközben elengedte azt a karcsú derekat.

– Nem? – állt fel Jungkook, és a másik férfi felé fordult. – Akkor mivel kéne foglalkoznom, szerinted? – váltott át tegezésbe, és valahogy a hangja is rekedtesebb lett.
– Talán ezzel – simított a szürke melegítő elejére Namjoon, majd megelégelve a sok felesleges dumát, Jungkook tarkójára mart, és azzal a lendülettel tolta be a nyelvét a szétnyíló cseresznyeajkak közé.
– Mhhh – morogta Namjoon, mivel a csinos edző pont olyan finomnak tetszett, mint ahogy elképzelte. Miután addig csókolta, hogy Jungkook arca és ajkai is egy kibomló vörös rózsabimbóhoz kezdtek hasonlítani, gyengéden a fiú vállára fogott, és visszanyomta ülő helyzetbe a fekpadra. Majd elé állt.

Jungkook remekül rálátott a problémára, ami sejtése szerint őrá várt, hogy azt megoldja, vagy legalábbis enyhítse a dolog súlyosságát.
Ezért megnyalta a cseresznyeajkait, miközben lepöccintette a szürke melegítő korcát Namjoon derekáról. Rögtön két meglepetés is érte. Az egyik, hogy a férfi nem viselt alsónadrágot, szóval egyből a lényegre térhetett. A másik, hogy egy gyönyörű fallosszal találta magát szemben. Szépen, ívesen meredezett felé, a finomra borotvált környezetében, Namjoon bőre bársonyos-puhán hívogatta a nyelvét. Jungkook nyála szinte elcseppent a látványra, így hát nem teketóriázott tovább, a vaskos férfiasságra kulcsolta ujjait, majd ajkával bejárta az ápolt bőr hívogató csupaszságát. Namjoon mélyeket szuszogott a kellemes kényeztetésre, majd fel is nyögött, mikor Jungkook a makkját vette célkeresztbe. Nem sajnálta róla nyelvének munkáját, egészen addig dolgozott, míg fényesre szopta a meredt hímtagot. 

Élvezettől kipirult arccal nézett fel Namjoonra, aki könnyed, hálás puszikat szórt a cserébe a csinos pofijára.
– Őszintén szólva remek gyakorlatokat találsz ki nekem – morogta, míg lábát átvetette Jungkook felett. Lenyúlt, és lehúzta a fiú pólóját, majd a maga atlétáját is utána küldte.
Jungkook szája szó szerint tátva maradt, ahogy az ablakon beszökő délelőtti fény korcsolyapályának használta Namjoon észvesztő izomdombjainak lankáit. Nem is értette, miért akarta őt felbérelni edzőnek.
Namjoon a fekpad vége elé térdelt, majd egy lendülettel rántotta le Jungkook nadrágját és alsóját, meg lemeztelenedő a testét is ezzel a mozdulattal helyezte fekvő pozícióba. Kérdés nélkül nyalta körbe Jungkook éledező farkát, majd a fiú térdhajlatába fogott, és a lábait feltolta a mellkasáig, szinte kinyitotta, mint egy könyvet. 

Jungkooknak a feje felett kellett rámarkolni a fekpad bőrrel bevont, keskeny ülés-részére, ha nem akart leesni róla. Namjoon a combok belső oldalát harapdálta, közben rátért a herék érzékeny felületére. Majd a gát következett, és az izgató lyukacska, amit bő nyállal vett éppen kezelésebe.
Jungkook halkan nyöszörgött, ahogy egyik eksztázisból a másikba esett. Namjoon nyelve lelkes és szorgalmas munkát végzett, Jungkook alteste már lüktetve várta a látogatóját.
– Várj... – pattant fel Namjoon, és a közeli fürdőszobába lépett a kellékekért. Tubust pattintott, hideg zselét csorgatott Jungkook felhevült bőrére, majd óvszerbe csomagolta magát. A csatakos résben megforgatta az ujjait, amikor a friss partnere szuszogva élvezte már az érintését, felruházott farkát azonnal a pulzáló lukacskához érintette. Ráfogott Jungkook csípőjére, és szinte teljesen magára húzta a fiú csinos testét.

Jungkook mélyet nyögött, talán fel is szisszent a kissé heves közeledéstől. De nem bánta, nemsoká engedett az izmai merev szorítása, és kényelmesen fogadta be Namjoon tekintélyes méretét.
– Ahh... – sóhajtott nagyot Jungkook, ahányszor a kemény férfiasság a prosztatájának nyomódott. Namjoon visszahajolt az édes ajkakhoz, finoman kóstolgatta őket, Jungkook kerek szemei opálossá váltak, ahogy az eufória egyre inkább eluralkodott rajta. Namjoon a hasánál meredező, örömkönnyező farokra fogott, saját mozgásának ütemében izgatta az alatta nyöszörgő Jungkookot.

Namjoon rámarkolt Jungkook pulzáló farka tövére és megszorította azt, miközben a lökései hevessé és gyorssá váltak. Jungkook kezével a fekpad szélébe markolt, szinte önkívületi állapotban volt, ahogy a méretes farok ki-be járt az izmai közt.
– Arrgh... – nyögte Namjoon, homlokán gyöngyözött a veríték. Amikor érezte, hogy pár lökésnyire van a végső gyönyörtől, engedett marka szorításán a fiú pénisze körül, majd laza kézmozdulatokkal izgatta tovább.
Jungkook sikkantott, Namjoon hörgött, majd egymást követve lőtt ki belőlük az élvezetük. Jungkooké jobbára a saját hasára, míg Namjoon lihegve lökte magjait a csinos test ölelte óvszerbe.

Izzad kielégülésük aromájában lebegtek, egymást nézték bágyadt tudatlanságban. Ebben a percben nem volt kérdés a holnap, még a mának éltek gazdagon. Lassan eszméltek, és egyiküknek sem esett jól. Namjoon csókot kért, ezzel próbálta visszahozni még egy kicsit a közös gyönyörük pillanatait.
– Mit gondolsz, megállapodhatunk ebben a fajta törlesztéseben? – csókolt az érzékien izmos lapos has kockáira.
– Nincs ellenemre... – motyogta Jungkook aléltan.

*

A megbeszélésnek megfelelően Jungkook lelkesen törlesztett a következő hónapokban. Abban is megállapodtak, hogy talán jobb, ha Namjoonhoz is költözik, elkerülve a további adósság halmozódást. A kis garzont kiadták valaki másnak, aki élvezhette Kwon úr káposztaszagú lépcsőházát tovább.
Majd Jungkook megpróbálkozott az online edzésvideók készítésével a remekül felszerelt teremben. A csinos arca és a szépen kidolgozott teste hozott is sikert, rendesen keresni kezdett ezzel a munkával.
Mikor Namjoon hazaért a ganganambeli irodájából, együtt vacsoráztak, és utána jókat szeretkeztek, a fekpadon, a konyhában, a kanapén, az előtérben, sőt néha az ágyban is.

Aztán egy szép madárcsicsergős márciusi reggelen, amikor Namjoon a konyhapultnál ült és a kávéját szürcsölte, Jungkook pedig éppen a reggeli szendvicsét készítette a protein shake mellé, a ház ura egyszer csak megszólalt.
– Jungkookah... úgy érzem, vége van!
Jungkook kezében megállt a vajazókés, szájában a rágott falat, úgy nézett Namjoonra.
– Mi-minek van vége? – kérdezte ijedten, miután sikerült lenyelnie a kenyérdarabot.
– Hát ennek az egésznek – tárta szét a karját.
Jungkook elsápadt, letette a kezéből a reggeli kellékeit, és úgy meredt a vele szemben lévő férfira. 

Namjoon csak két sötét, kerekedő gombszemet látott az egész fiúból. Majdnem elnevette magát az édes látványon, hát ennek senki sem tudna ellenállni, nemhogy ő.
– Még mindig könnyű téged zavarba hozni – lépett közelebb hozzá Namjoon, és kézfejével rásimított a megszeppent arcra.
– Mi-minek van vége? – kérdezett vissza Jungkook, és Namjoon szívét megmelengette a riadalom a fiú arcán. Nem akarta tovább kínozni.
– Hát a törlesztésednek. És mivel már nem vagy az adósom, szabadon dönthetsz. El akarsz menni?
– Nem, dehogy akarok – nyögte ki Jungkook megkönnyebbülve.
Namjoon elégedetten elmosolyodott, majd ölelésébe vonta a csinos edzőt, és rácsókolt a cseresznyeajkakra.  

🎉🎉🎉🎉
Boldog új évet kedves olvasók, remélem idén is követitek majd az írásaimat, ugyanis mindig bearanyozzátok a napomat egy-egy csillaggal, és hozzászólással. 🤗
Az új év a fogadalmak ideje, hogy miről mondunk le, de erről a szokásotokról, kérlek, ne tegyétek, sőt, inkább mindenkit biztatnék rá, hogy ha szereti az író műveit, fejezze azt ki bátra! Nagyon motiváló tud lenni, és akár újabb történetek megírására is sarkall. 💜
🎉🎉🎉🎉