Tae ujjaival idegesen dobolt a kormányon miközben folyamatosan az utat figyelve haladtunk előre. Megakartam törni a köztünk álló kínos csendet, csak fogalmam sem volt mint mondhatnék neki. Gondoltam arra hogy bocsánatot kérek Yoongi helyében, de amikor szólásra nyitottam a számat egy hangot nem bírtam kiadni. Ez után jött volna az a kérdésem, hogy hová megyünk, de miután minden bátorságomat össze gyűjtve szólni akartam a telefonja kezdett el csörögni amit a fiú nemes egyszerűséggel kidobott az ablakon.

-Kinek az ötlete volt?-nézett rám pár másodpercre.

-Mégis micsoda?

-Mindegy nem lényeges. Remélem nem baj, ha ma nem mész suliba?-állította meg a kocsit az erdő mellett. A hátsó ülésről elvette a táskáját majd kulccsal a kezében kiszállt a járműből.

-Hé, most akkor itt hagysz!-szóltam rá amikor bezárta az ajtókat.Nem értettem az ég világon semmit, minek hoz el, ha egyszer tudja, hogy itt fog hagyni bezárva.

-Ha baj van kiabálj, nem leszek messze megfogom hallani, rendben?

-És ha szomjas leszek-mondtam egy bólintás után-vagy, ha megéhezem?

-Hátul van kaja és víz a kék táskában,ne aggódj tényleg nem maradok sokáig.-mosolygott rám, majd elsétált be a fák közé. Szuper, egyedül maradtam egy olyan helyen amiről fogalmam sincs hol van, de legalább van kajám és vizem. Idegesen dőltem hátra és hunytam le a szemem.

***************

Hangos morgás zavarta meg a Yoongiról szóló álmomat. Fáradtan nyitottam ki a szemeimet és egy pillanatra  megijedtem, hogy megvakultam hisz sötétségen kívül nem láttam semmit, aztán megpillantottam a teliholdat és megkönnyebbülten fújtam ki az eddig vissza tartott levegőt. Telefonomat elővéve írtam V-nek a rövid üzenetet, de amint elküldtem eszembe jutott, hogy mi történt a telefonjával. A morgás újra felcsendült a nyugodt környéken ami teljesen rám hozta a szívbajt, a következő pillanatban valami neki ugrott az ablaküvegnek és át törve azt a vezető ülésre érkezett meg, a törött szilánkok felvágták a bőrömet amiből azonnal folyni kezdett a vér. Könnyes szemeimet rettegve nyitottam ki és mivel még nem volt annyira sötét láttam az állatot ami rám támadt:egy farkas volt. Világító sárga szemeivel fenyegetően meredt az enyémbe miközben éles fogait megmutatva vicsorgott rám. Kiabálni akartam Taehyung nevét, de annyira féltem, hogy az állat a torkomnak ugrik, hogy még megmozdulni se mertem. Sós könnyeim vég folytak az arcomon egyenesen bele a vérző sebeimbe amik most égni kezdtek.

Kezemet lassan felemelve le akartam törölni a cseppeket, de amint megmozdultam a farkas nekem támadt és az oldalamba harapott, majd kiugrott az ablakon, hogy pár méterrel később felvonyítson.

-TAEHYUNG!-üvöltöttem az oldalamat szorítva, hogy ne vérezzen annyira a sebem. A fiú futva ért oda az autóhoz és kinyitva az ajtót mászott oda hozzám.

-Mi történt, Törpilla?-mondta kicsit sem gúnyosan, sokkal inkább aggódást véltem felfedezni a hangjában. Könnyeimet  óvatosan törölgette le az arcomról, majd feltűnt neki a tenyerem alatt vérző sebem.

-Egy farkas beugrott az ablakon.-mondtam remegő hangon és figyeltem ahogy V leveszi magáról  a pólóját és az oldalamhoz szorítja.

-Annyira megijedtem. Azt hittem,hogy...-mondatomat zokogásom szakította félbe. Bármennyire is akartam nem tudtam megnyugodni...alig kaptam levegőt...pánikba estem.

-Jimin, figyelj rám. Minden rendben van, itt vagyok veled és, ha bármi történne megvédelek.Nem kell félned.-amikor Tae észre vette, hogy nem mostanában fogok megnyugodni vérző ajkaimra tapadt és gyengéden csókolta azt. Kezeimet hajába vezettem és hagytam, hogy az ölébe húzzon. Csókunk egyre vadabb lett és éreztem ahogy az alattam lévő fiú elkezd merevedni. 

-Ezt nem kellett volna, ne haragudj. Te Suga barátja vagy...beviszlek a kórházba ott, majd kifertőtlenítik a sebeidet, meg minden-beszélt zavarában a fiú amíg én vissza ültem a helyemre. Szívem hevesen dobogott, a fülem zúgott ezért alig hallottam a szavait, kezemmel próbáltam takarni éledező férfiasságom míg a másikkal lüktető oldalamnál tartottam a Taehyung ruháját.Gondolkodtam, majd cselekedtem. Oda hajoltam V-hez, majd megcsókoltam, ugyanott folytatunk mint ahol abba hagytuk, nyelve bejutásért könyörgött sebes számba amit boldogan adtam meg neki. Az egész testemet forróság járta át, a hasam görcsbe rándult a szívem talán még annál is gyorsabban dobogott mint amikor megtámadott a farkas, és mindenről megfeledkeztem, csak mi ketten voltunk ezzel a csodálatos pillanattal együtt.

-Csak vigyél haza.-súgtam ajkaira mire elmosolyodott és beindítva a kocsit elindultunk haza felé, hogy le ápoljuk a sebeimet.

*************** 

-Jól elbánt veled az a dög.-nézte meg lámpafénynél az arcomat Tae miközben az utolsó mélyebb sebet is leragasztotta. Most, hogy nem volt mi elvonja a figyelmemet olyan érzésem volt mintha minden egyes levegő vételnél bele ütnének az oldalamba, soha életemben nem gondoltam volna, hogy egy farkas harapás ennyire tud fájni.

-Menj öltözz fel és szárítsd meg a hajad addig én itt elpakolok. Szóljak Yoonginak, hogy jöjjön át?-néz rám kérdőn V miközben bele pakol az elsősegély dobozba.

-Nem maradnál inkább te?-kérdezem egyre vörösebb arccal mire a fiú elmosolyodik és bólint egyet.

-De akkor kénytelen leszel velem egy ágyban aludni Törpilla.

-Na ez nem hiányzott.-morogtam felfelé menet miközben próbáltam nem meghalni a fájdalomtól. Szobámba lépve felkaptam az ágyamon lévő törölközőt és "megszárítottam" vele a hajamat, majd a földön lévő pólómért nyúltam ami egészen a combom közepéig ér, ezért is szeretek ebben aludni. 

-Jimin haza megyek körül nézni addig feküdj le.-nyitotta ki az ajtót Taehyung és mielőtt becsukta volna végnézet rajtam.-Cuki vagy Törpilla.

-De legalább már a nevemet is használod.-forgattam meg a szemeim és befeküdtem az ágyamba, hogy végre aludni tudjak.   

Éééés ez is kész van!

Most boldog vagyok. Kitudtam magamból írni amit már akkor bennem volt mikor lekezdtem ezt a sztorit, de még mindig sok minden hátra van szóval...ja most jót érzek XD