Össze szereltem a gépemet, majd bekapcsolva azt lefutottam a konyhába egy kis kajáért, hogy órákig bezárkózva üljek , felhozzam a lemaradásomat, frissítsem az oldalaimat és végre kikapcsoljam magamat egy kis játékkal.

-Jimin, ne maradj fent sokáig és ne menjetek az erdőbe, van itthon minden ami kell, ne lógj a suliból, tanulj rendesen és hívj, ha valami baj van.-sorolta anya aggódva.-Egy hét múlva jövünk, megkértük Taehyungot, hogy néha jöjjön át megnézni, hogy minden rendben van-e veled.

-Mi, ugye most csak viccelsz velem?-kérdeztem anyától nyafogva mire csak egy szemforgatást kaptam meg egy "Szeretünk, vigyázz magadra" mondatot aztán már le is léptek. Idő közben kész lett a pizzám is amit kivéve a sütőből egy tányérra raktam és plusz két üveg citromos vízzel vissza mentem barlangomba ahol az egyetlen fényforrást a gépem háttere nyújtotta.

Kim Tehyung ismerősnek jelölt.

Agust D  ismerősnek jelölt.

Mindkét embert vissza igazoltam, Taehyungot azért, mert ismerem...legalábbis valamennyire a másik profil meg egy kamu. Amikor Yoongi lelépett azt mondta, hogy nem fog keresni és én se keressem őt mivel vannak fontosabb dolgai is mint, hogy egy kisfiúval foglalkozzon. Két-három hónap után pedig megjelent az első száma, az egészben az a legrosszabb, hogyha ma bekopogna az ajtón és azt kérné, hogy próbáljuk meg még egyszer rögtön a nyakába ugranék nem törődve senkivel és semmivel.

 Taehyung: Szia  Törpilla

Jimin: Nem akarsz rólam leszállni ugye?

Taehyung: Hányszor mondjam még el, hogy csak akkor lehetsz felül, ha meglovagolsz, ebben az esetben csak te tudsz leszállni rólam nem pedig én rólad. Azt hittem több ész van a szép fejecskédben Törpilla.

Jimin: Csak tudnám minek jelöltelek vissza?

Taehyung:  Mert leszeretnél rólam szállni

Jimin: Nem akarok leszállni rólad

Taehyung: Szóval akkor két menetet akarsz? Ne értsd félre én nem bánom csak aggódók, hogy a picike tested hamar elfáradna

Taehyung: Mindegy is, mesélj magadról Park Jimin szívom a véred, de nem tudok rólad semmit. Azon kívül, hogy meleg vagy, régen volt egy csajod akiről még mindig van egy képed és kint lóg a falon. Szintén meleg barátaid vannak, az éjszaka közepén az erdőben járkáltok, de az utóbbi egy hétben egyedül mentél ki.

Jimin: Tudtommal nem vagy szúnyog szóval, ha kérhetem hagyd abba a vérem szívását

Taehyung: Szúnyog nem vagyok viszont meleg pasi annál inkább és, ha véredet nem szívhatom akkor nagy bánatodra vagy épp örömödre szívok mást ami alap esetben nem fáj, de ha én csinálom akkor garantált, hogy nyögés közben folynának a könnyeid. Van egy technikám amitől mindenki eldobja az agyát. Egy kis harapás, szívás...folytatnám, de nem akarlak nagyon felizgatni, ma túl lusta vagyok és fáj is a kezem, hogy kiverjem neked, de, ha holnap délben ráérsz lehet róla szó.

Jimin: Taehyung te egy perverz állat. Nem érdekel a szopási technikád sőt te sem érdekelsz jelen pillanatban élvezni akarom az életemet...nélküled.

Taehyung: És még én vagyok a perverz. Épp arról meséltem neked, hogyan fogom, majd kiszívni a nyakad, de ha te már nagyban gondolkodsz akkor oké.

Jimin: Hadj békén barom.

Írtam le a szavakat amit elküldve neki ki is léptem a beszélgetésből és kikapcsoltam a gépemet. Valamiért elment az egész kedvem attól amit elterveztem, ha pedig a pizzára néztem hányingerem lett. Az ágyamra feküdtem és lehunyt szemeim elé képzeltem a farkast amit tegnap ismét láthattam. Sokkal nyugodtabb volt és nem figyelte, hogy jön-e valaki vagy sem. Szemeivel békésen pislogott rám amitől hamar el is álmosodtam így az egész csodálatos dolog csak pár pillanatig tartott, de még mindig emlékezetemben él az állat képe.

Halk kopogás rántott vissza a valóságba mire ijedten estem le az ágyról. Kezembe vettem az egyik vizes üveget és lassan, hangtalanul oda sétáltam a szobám ajtajához, kinyitva azt fejbe vágtam a férfit még mielőtt megszólalhatott volna.

-Jimin! Azt hittem két év után is felismersz majd, főleg úgy, hogy szinte mindenhol az én zeném megy.-hallottam meg a jól ismert mély rekedtes hangot amiből jól ki lehetett hallani, hogy gazdája mosolyog.

-Hogy jutottál be?

-Tudom hol a pótkulcs. Most pedig remélem kaphatok legalább egy ölelést.-nézett rám Yoongi beletúrva szőke tincseibe. Én csak megfeledkezve arról mi történt pár évvel ezelőtt, boldogan bújtam oda hozzá beszívva férfias illatát ami az idő múlásával sem változott meg.

-Sajnálom, hogy olyan durva voltam veled Chim. Nagyon hiányoztál abban a két évben.-törölte le az arcomon végfolyó könnycseppeket.

-Csak ígérd meg, hogy többet nem fogsz így elhagyni, ha már menned kell akkor ne veszekedve váljunk el.

-Megígérem neked drága Mochim.-csókolt meg gyengéden ami nagyon nem az ő stílusa volt, de nekem mégis tetszett, hogy ennyire vigyáz rám.-Kaptam egy és fél év szünetet.

-És addig hol leszel?-kérdeztem ajkaira suttogva mire magához húzott és nyakamba puszilt.

-Szorosan melletted. Még egyszer nem engedlek el.-fektetett rá az ágyamra, hogy fölém mászva tovább ostromolja ajkaimat.

Az fura,ha a saját sztorimon fanolok? Csak, mert túl élénk a fantáziám és elképzeltem ahogy most Koreában Jimin és Suga megalkotja a Yoonmin párost és...jaj, de jó

Mindegy nem fárasztom a népet a hülyeségemmel, jó8 mindenkinek álmodjatok BTS-t