JIMIN

-Nem is tudtam,hogy szemüveges vagy.-mondta V az asztalnál ülve. Miközben válaszomra várt, bekapott még egy falatot a desszertből.

-Öt voltam amikor megkaptam.

-Reggel miért nem volt rajtad?-nézett rám nagy barna szemeivel amitől a gyomrom görcsbe rándult. Egy napja sincs,hogy "ismerem" a fiút mégis ahogy rám néz vagy ahogy pimaszul rám mosolyog furcsa soha, nem érzet érzéseket vált ki belőlem. Tudom, hogy meleg vagyok jobban mondva biszexuális,de még soha nem éreztem ilyet egy fiú iránt sem ami kicsit megrémisztet.

-Kontaktlencsét használtam, mint általában mindig.  Annyira nem rajongok a szemüvegemért ezért nem is használom olyan sokszor.

-Pedig jól áll neked, és az öltöny is. Az ember nem is nagyon figyeli a magasságod, ha ilyen komolynak nézel ki.-vigyorgott rám mire én csak felhúztam az orrom és a szüleimre néztem. Nem akartam tovább itt maradni Taehyunggal és a családjával. Bírom a szüleit, de várnak rám a haverjaim és a gépem.

-Anya fel mehetek a szobámba?

-Persze, de menjen veled Taehyung is.-mosolygott rám anya és nem törődve nem tetszésemet kifejező arcommal fordult vissza a munkatársaihoz beszélgetni. A mellettem ülő fiúra emeltem tekintetem amolyan "Gyere velem, ha akarsz" stílusban amire csak egy bólintást kaptam és egy V-vel a nyomomban mentem fel az emeletre, majd be a sötét szobámba. Amikor elhaladt egy autó az ablakom alatt hirtelen úgy tűnt mintha Mr.Szöszi szemei visszavernék a fényt, de tekintve arra, hogy ez képtelenség gyorsan el is vetettem ezt az ötletemet.

-Nem akarod fel oltani a villanyt, vagy itt kis kell cserélni az égőt Törpilla?

-Haha, nagyon vicces vagy Taehyung, szinte röhög a vakbelem.-mondtam unott, monoton hangon a fiúnak mire az elnevette magát és kitapogatva a kapcsolót fényt csinált a szobámban.

-Isten szólt, hogy legyen világosság és világosság lett.-kacsintott rám-Most mit akarsz csinálni?

-Mondjuk teremtsük meg az állatokat az lenne a legjobb szórakozás a világon.

-Állatkertet csinálni a szobádból? Igen tényleg az lenne bár ahogy az ágyadat elnézem az egyik oroszlán már meg is érkezett csak egy kicsit plüss formája van.-kezdte el dobálni a párnámon lévő plüss oroszlánt amit a mamámtól kaptam. Bármennyire is gyerekes tizennyolc éves fiú létemre egy plüssel osztózni az ágyamon nem érdekel.  A mamám nagyon fontos személy volt számomra és amikor elveszítettem napokig ki sem mozdultam a szobámból, csak sírtam magamhoz ölelve az oroszlánt amit még ő adott nekem kis koromban.

-Azt hagyd békén.-kaptam ki kezéből a játékot, V felnevetett azon ahogy aggódással teli hanggal rontok neki ami nem kicsit idegesített fel, de nem szólaltam meg. Beletúrtam fekete hajamba és leültem a gépem elé ölembe téve az oroszlánt.

-Mond mégis hány éves vagy, öt? Még azok sem bánnak ilyen szeretettel egy plüssel.

-Nem gondolod, hogy oka is van annak amiért vigyázok rá?-kérdeztem gúnnyal a hangomban amire csak meglepetten nézett rám, majd a sötét monitoromra. Barna szemei az egész szobát feltérképezte. Sok mindent nem láthatott, pár kép volt a falon a családomról, a barátaimról és a volt barátnőmről, a sötétkék falat még három poszter borította, de már azt sem tudom kik azok az emberek rajtuk.

-Ki az a lány?-mutatott Jenniere a fiú. Éreztem torkomban az egyre jobban növekvő gombócot ami alig hagyott nyelni engem.

-A volt barátnőm. Jennie Kim-nyögtem ki a rövid két mondatot. Tae felállt az ágyamról és közelebb sétált a képhez amit olyan szemérmetlenül nézett, hogy az már engem zavart.

-Meghalt?-emelte végül rám mogyoróbarna őzike tekintetét. Nemlegesen ráztam a fejemet, majd egy kis távolság reményében a szekrényemhez sétáltam.-Akkor megcsalt.

-Az eszedbe sem jutott, hogy elköltözött igaz?

-Nem, mert a kettő közül tuti,hogy az egyik igaz vagy elköltözött megcsalt és a bűntudat miatt megölte magát.

-Te beteg vagy-nevettem el magam hülyeségén hiszen Jenniet ismerve tuti nem ölné meg magát, mert bűntudata van.- Egyszerűen csak elköltözött, mert máshova ment tovább tanulni. Nem csalt meg, nem ölte meg magát és nem is érez bűntudatot.

-És ki az barna hajú gyerek? Ezen a képen úgy néz ki mint egy arccal rendelkező kókuszdió.

-Ő az egyik legjobb barátom akiről le lehet szállni.-védtem meg a Jungkook barátomat, mire Mr.Szöszi egy fintorral nézett felém.

-Gondolhattam volna, hogy meleg vagy. Remélem rám nem izgulsz fel, mert akkor többet nem is jövök hozzád.

-Nem mintha eddig hívtalak volna.-morogtam úgy, hogy V ne hallja meg.-Ne aggódj te pont nem vagy az esetem nem jönnek be a bunkó arogáns emberek akiknek ráadásul még ízlésük sincs. Amúgy csak úgy közlöm Jungkook és köztem nincs az ég világon semmi és, ha lenne is akkor sincs hozzá sok közöd.-keltem ki magamból teljesen. Nem értem az emberek miért nézik le azokat akik nem a biblia szerint cselekednek legalábbis szexuális téren.

-Nyugi Törpilla, még a végén megeszed a fejem. Amúgy mit lehet ebben a szar városban csinálni?

-A legjobb elfoglaltság itt az iskola és az unatkozás. Hétvégénként elmegyünk a közeli erdőbe, de szerintem most ez is meglesz tiltva egy ideig.

-Miért?-fordult vissza a képeimhez. Testét fekete öltöny borította ami enyhén megfeszült a hátán. Látszott rajta, hogy nem valami kényelmes az öltözéke. A nadrág szépen kiemelte kerek fenekét aminek én valamilyen szinten örültem.-Ember nem hinném, hogy ott van a fejem szóval, ha lehet ne a seggemet bámuld.

Éreztem ahogy az arcom színe rákokat megszégyenítő pirosba vált át miközben az ablakon bámultam kifelé. Tae kuncogásától még nagyobb szégyen érzetem támadt így tarkómat kezdtem vakargatni. Pár perccel később hallottam az íróasztalomnál lévő szék nyikorgását ahogy a fiú súlya ránehezedik. Így megint csökkent köztünk a távolság, szuper.

-Szóval miért lesz megtiltva az erdőbe járkálás?-szólalt meg mély hangján V mire légzésemet rendezve emelem rá tekintetemet. 

-Állítólag egy farkas ölte meg az egyik osztálytársamat. Annyira nem bírtam a srácot,de azért szar lehet most a szüleinek.

-Farkasok...itt? Kicsit fura nem?-kérdezte látszólag meglepetten hangjából viszont sütött a nemtörődömség.

-Biztos megszöktek valahonnan, annyira nem figyeltem amit mondanak a TV-ben.-rántottam meg a vállam, majd a nyíló ajtóra néztem amin anya lépett be.

-Kopogni luxus?

-Taehyung gyere le, mert mentek haza.-szólt a fiúhoz lágy hangon és kedves tekintettel  viszont amikor rám nézett kicsit meglepődtem, mert az előbb látott kedvességnek nyoma sem volt. Helyette kaptam egy mérges arcot.

-Veled pedig beszédem lesz fiatal úr csak várd meg még elmennek a vendégeink. Szégyellheted magad a mai viselkedésed miatt.-rázta meg fenyegetően az ujját, majd Tae után indult.