Megfordítva az élettelen testet az agyamat azonnal ellepték a gondolatok.

A fiú aki előttem hevert, számomra ismeretlen volt. Soha nem láttam még és ez rémített meg a legjobban. 

-Nyugi, nem te ölted meg.-hallottam meg Tae hangját a hátam mögül, mire könnyes szemekkel fordultam felé. A kérdő tekintetem láttán mosolyra húzta az ajkait, majd a lábaimat kiszabadítva, magához ölelt.

-Mond el az igazat!

-Nem. Te. Ölted. Meg.-mondata hallatán ellöktem magamtól és mérgesen pillantva hol rá, hol pedig a halott srácra, próbáltam vissza emlékezni a tegnap estére.- Mielőtt még neki állnál agyalni, közlöm veled, hogy én tettem. Le voltál láncolva, az a barom pedig neked támadt.

Elgondolkodva figyelte az áldozatát, majd folytatta a mondanivalóját.

-Szerintem kicsit rossz helyre haraphattam.-megvakargatta a tarkóját végül pedig rám emelte sötét íriszeit, amik néha megcsillantak a gyenge napfényben.

-És erre mégis mikor jöttél rá, amikor már nem mozdult meg?!-kiabáltam rá nem törődve a felénk közelítő hangokkal. 

-Igazából akkor tűnt fel, amikor nem válaszolt a kérdésemre.-felállt, majd egy bokorhoz vonszolta a fiút akinek jól láthatóan át volt harapva a torka, fogalmam sem volt arról, hogy Taenek ez miért nem tűnt fel, de nem is érdekelt. 

-De legalább volt egy jó esténk amit együtt tölthetünk!- kiáltotta el magát, amikor már pár méterrel arrébb állva egy levelet nézegetett.

Mielőtt még válaszolni tudtam volna, előttem termet az anyám, és csodálkozva figyelte a meztelen és véres testemet. Az arcom a jól megszokott piros színt öltötte magára amikor Taehyung mellém lépkedve, a férfiasságom takarása érdekében az ölembe rakta a levelet amit eddig nézegetett.

-Kész is vagyunk!-csapta össze a tenyerét.

-Mégis mivel?-motyogtam teljesen megsemmisülve amikor szemébe nézve rám kacsintott.

-Ha találok egy nagyobb levelet akkor biztos, hogy eltakar, majd téged, bár elnézve kicsi Jimint egy egész fát magadra köthetnél.

-Taehyung, elmondanád, hogy valójában ti mit is kerestek itt?-kérdezte az apám amikor anyát sikeresen a háta mögé tuszkolta. 

Látszott rajta, hogy zavarja amiért ilyen helyzetben talált ránk-legjobb tudomása szerint-az egyik haverommal aki ráadásul a méreteimről beszélget halál komolyan.

-Apa mi csak....

-A suliban kaptunk egy szerepet. Be kell mutatnunk, hogy Jézus hogyan teremtette meg a Földet meg az állatokat...és az embereket.-tartott egy kis szünetet, hogy végig nézve rajtam kigondolja a következő hülyeségeit, amíg én szégyenemben a föld alá süllyedve hallgatok.-Jimin, lesz az első férfi állat, és hát elég bénán szerepelt a múltkori próbán, így arra gondoltam, hogy segítek neki felkészülni...

-Taehyung, a Földet nem Jézus, hanem Isten teremtette.-mondta apa egy sóhajtás kíséretében, én pedig legszívesebben fejbe csaptam volna magam.

-Jézus, Isten nekem oly mindegy, ez a helyzet akkor is bukott ügy, ugye?-kérdezte Tae beletörődve a vesztébe, amikor válaszul kapott egy bólintást.

-Viszont az igazat szívesen meghallgatnám. Kezdve azzal, hogy a fiam miért meztelen.

-Hát az úgy volt, hogy este Jiminnek....-kezdte volna a fiú, én pedig most már nem törődve semmivel, nyugodtan igazgattam az ölemben lévő falevelet.

-Mi lenne, ha inkább Jimin mondaná el, ami történt.

-Hogy én?-kérdeztem vissza azt gondolván, hogy csak rosszul hallottam a nevem, viszont az egem figyelő, aggódó és kérdő tekintetekből rá kellet jönnöm, hogy sajnos, nincs baj a hallásommal. Pár percig gondolkodtam a válaszon, majd alig hallható hangon megszólaltam.-Vérfarkas vagyok és, ha ideges leszek akkor elvesztem az önuralmamat és átváltozom. Nagyon kemény, mert lesz bundám, meg úgy nézek i mint egy farkas, de közben fájdalmas is, mert eltörik az összes csontom és izé....

-Ha haza értünk megbeszéljük.-kaptam az ideges választ-Addig viszont találjatok ki valami hihetőbb hazugságot. Ja és Tae, a Földet...

-Nem Jézus teremtette. Megjegyeztem.-mondta a barátom, majd a szüleim távozása után egy büszke mosollyal fordult felém.-Na, hogy ment?

-Borzalmasan. Most azt hiszik rólam, hogy úgy hazudok ahogy az nem szégyen, pedig én az igazat mondtam. Sőt lehet, hogy elfognak tőled tiltani, és én azt nem...-mielőtt befejeztem volna a mondani valómat V a lábaim közé férkőzött, majd elfektetett engem a földön

-Néha fogd be a szád és koncentrálj másokra.-mélyen a szemembe nézve suttogta a szavakat, amiket transzba esve hallgattam. Éreztem ahogy kiürül az elmém, elvesztettem az idő érzékem, csak ő és én voltunk, az erdőben mindenféle gond és baj nélkül.

-Kitudod törölni a szüleid emlékét.-rántott vissza egy ismeretlen hang a valóságba.-Régi trükk, most viszont beszéljünk arról, hogy miért kellett megölnöd engem Kim Taehyung.

-Mi a...-motyogta a fölém tornyosuló fiú.

Hála a sztoriban lévő hosszabb szünetnek elég ihletet gyűjtöttem így most viszonylag hamar megtudtam írni ezt a részt. 

Köszönöm nektek a több mint 1K megtekintést. Fantasztikusak vagytok.