Egy magas személy közeledett felém.
Leterítettem a földre.
Ő pedig megcsókolt.
- Bocs,ezt már nagyon akartam.- mondta.- Nincs menekvés! - szorította meg Yoongi a csuklóm.
- Miért csinálod e....
- Pofa be!
- oké! - zártam össze ajkaimat.
Míg visszavezetett a főhadiszállására csönd vett minket körül. Egy szót sem szóltam.Hagytam őt koncentrálni,hogy megtalálja a vissza vezető utat. Yoongi sikeresen visszatalált. Az első dolga az volt, hogy visszakötözött a székhez.
- Ez fáj!
- Nem érdekel. Amíg meg nem tanulod mi a remd ide leszel kötözve!
- Yoongi... nem kérem, hogy engedj szabadon de legalább a házban engedj el itt van JIMIN úgyis megakadályozná a szökésemet! Elmondta, hogy a te oldaladon áll mert így életben marad! Én pedig nem mernék hazudni neked. Nem is szokásom. - próbáltam manipulálni.
Ne ölj meg! Ne ölj meg!
- Oké! - puszilt szájon,majd kikötöte a kötelet. Elengedett.
- Köszönöm Yoongi! - ugrottam nyalába. Elöszőr meglepte, de aztán viszonozta az ölelésem. Körbevezetett a házban. Erre szükség volt, mert én eddig csak egy szobát láttam ebből a szép házból. Ez fura. Yoongi leszögezett néhány alapszabályt.
- Ez a te szobád...
- Milyen szépen be van rendezve!
- Igen tudtam, hogy eljön a nap mikor elengedlek és szabadon közlekedhetsz a házban.
- Az az ágy biztos kényelmes!
- Nos, igen erről kell még beszélnünk... Közös lesz az ágyunk. - jelentette ki.