Haneul szemszöge :

Reggel :

A nap meleg sugarai keltettek. Miért süt? Mi értelme, hogy világosságot hoz a földre, de a szívembe nem. Viszont JIN még mindig itt van. Írtam egy levelet neki és elindultam. Hogy hova? Azt még én sem tudom. Céltalanul bolyongtam ebben a nagy városban. Felnéztem a magas házakra.
- Ez megfelel - húztam félmosolyra ajkamat. Felmásztam a tetejére. Ahogy felértem, ismerős érzés kerített hatalmába. A hiányérzet. Yoongi hiánya. Ezért vagyok ma itt. Ettől egy kis lendületet nyertem és közelebb léptem a tető széléhez. Milyen szép a kilátás! Vajon hiányzok majd bárkinek? Megtegyem? Yoongi - t akarom! Újra a szemébe nézni és azt mondani... Szeretlek! Azt szeretném... amit mindig is. Végtelenül szeretni valakit. Ez a valaki az én életemben és halálom perceiben is Yoongi. A szerelmünk a halál után is kitart.
- Megyek Yoongi! - ugrottam le.
Az a panel lakás 18 emeletes volt. Túléltem? Nem! De Yoongi a menny kapuiban tárt karokkal várt. Mostmár semmi nem szakíthat el tőle. Együtt leszünk örökre. Szeretni fogom... Egyszer, s mindenkorra.

JIN szemszöge :

Mikor felébredtem, Haneul már sehol nem volt. Az éjjeli asztalomon egy boríték pihent.,, JIN - nek" ez volt rá írva.
,, Szia JIN!
Sajnálom, de nem tudok élni azzal a gondolattal a fejemben, hogy már soha nem látom Yoongi - t. Őrülten szeretem. Csak egy módon lehetek vele. Viszlát! Örökre... "
- Viszlát! Örökre... remélem boldogok lesztek - búcsúztam el tőle.