JIMIN szemszöge :

Haneul...
Ahh... nem csodálkozom, hogy elment. Megöltem Yoongi - t. Egy szörnyeteg vagyok. Haneul helyében én is ezt tettem volna. Egy gyilkos vagyok. Az én hibám. Mindent tönkre tettem. Yoongi vére az én kezemen szárad.

Haneul szemszöge :

A lábaim már nem bírják tovább. Érzem... ha többet futnék... összeesnék.
,, - Mielőtt megöltem volna... mit is mondott? Hogy az övé vagy? Nagyot tévedett. Mert... Te az enyém vagy! Csak az enyém! " - csengettek a fülemben Yoongi szavai.
Úgy döntöttem a BTS házába megyek. Hajnali 2 van, de JIN meg fogja érteni.
- JIN... Kérlek kelj fel - lökdöstem.
- Ahm... Haneul? Hogy kerülsz ide hajnali 2-kor? - nézte meg az időt.
- JIN.... - vettem egy mély levegőt.
Kitálaltam JIN - nek. A jóról is meg a rosszról is.
- Istenem Haneul... - fogta homlokát. Ehhez most nem tudok mit hozzáfűzni. És erőm sincs.
- És sajnálom.... Én tényleg nem akartam jelenetet csinálni Hoseok szülinapján, de már nem bírom. Próbálom erősnek mutatni magam, de... Ez csak a látszat...belül egy megtört lány sír. Mindennap azon agyal... Mi lett volna ha... Mi lett volna ha... nem hagyom magára Yoongi - t. Nem kezdett volna el fakulni és talán soha nem tűnt volna el, mert az iránta érzett szerelmem mindennap egyre erősebbé tette volna. De nem...
- Héj... Nyugi. Ne sírj - simogatta hátam. - Említetted, hogy Yoongi - val minden este együtt aludtatok. Esetleg aludhatnál nálam.
- Biztos?
- Persze. Na gyere! - ölelt magához.
Köszönöm JIN. Bár nem mutatom..., de nagyon hálás vagyok JIN - nek, hogy ilyen megértő. Nem tudom mihez kezdenék nélküle. Egész éjjel őt öleltem.
- Köszönöm JIN - suttogtam.