- Jimin... - folytottam el könneimet.
- Igen?
- Hogy kerültél oda...
- Hova?
- A...  a tűzhöz.
- Már mondtam! Csak elmentem szólni, hogy ma lesz Hoseok szülinapja.
- Persze... - hitetlenkedtem. - És hidjem is el? Micsoda véletlen, hogy épp akkor toppansz be, mikor kigyullad a ház.
- Oké... Nyertél! Én gyújtottam a tűzet.
- De... Miért?
- Mert szeretlek. A rohadt életbe már szeretlek Kim Haneul. Hogy nem vetted észre?
- Ez nem szerelem...
-  Aish... megőrítesz. Már a kezdetektől fogva szeretek. De téged csak Yoongi érdekelt. Aztán jött JUNKOOK és azt gondoltam könnyű dolgom lesz, mivel JUNKOOK nem halhatatlan. Boldognak láttalak, de nem tartott sokáig az a szerelem. Visszamentél Yoongi - hoz. Akkor megtudtam, hogy Yoongi sebezhető. Először felgyujtottam a házat, majd bementem érted, hogy megmentselek. És, hogy a hősödnek tarts. De te csak Yoongi - rá tudtál gondolni.
Hoseok szülinapja pont jókor jött. Ez volt az elterelő akció. Te végig Hoseok - rá gondoltál. Így Yoongi éltűnt. Örökre - tette hozzá.
- Gyülöllek... Teljes szívemből gyülöllek... - sírtam el magam.
Kiszaladtam a házból. Csak futottam és futottam. Nem érdekelt semmi.