Haneul szemszöge :

- Szia! - mosolyogtam Hoseokra.
- Szia!
- Nem akarsz egy kicsit sétálni?
- De - állt fel.
- Hogy érzed magad?
- Most, hogy friss levegőt szívok már jobban.
- Az jó.
- Kösz, hogy eljöttél velem.
- Ugyan, nem tesz semmit - legyintettem.
- Uh már vissza is értünk?
- Igen - válaszoltam.
Hoseok nagy levegőt véve benyitott.
- Meglepetés!! - kiáltották szinkronban.
- Oh srácok - hatódott meg a fiú.
- Héj, Haneul! Tetszik a pólód! - jegyezte meg Namjoon.
Miért mi van vele? Oh! Jimin is my boyfriend.
- Jimin - forgattam a  szemeimet.
- Szia Haneul!
- Szia Chim! Hogy vagy?
- Jól.
- Oké, szólj ha van valami.
- Jó - bólintottam.
Mire akar kilyukadni?
- Oh és Jimin! - szóltam utána. - Tetszik ez a póló.
A fiú elmosolyodott.
De most, hogy kérdezte, elég fáradt vagyok. Ah.. Inkább nem szólók neki. Ez Hoseok szülinapja nem mehetek haza. Még az ajándékát sem adtam oda neki.
- Haneul! Haneul! - ordított Jin. - Héj, minden oké? - tette vállamra kezét.
- Ja, persze. Megyek. - én következtem. Most én adom át az ajándékot Hoseoknak.
Jiminre néztem. Azt sem tudom mit adok neki. Félve átnyújtottam a kíváncsi fiúnak az ajándékot.
- Ó de cuki! - miért mi az? Néztem oda.
Egy

szív alakú párna? Na jó Jimin!
- Köszi! - ölelt meg.
- Biztos, minden oké? - aggodalmaskodott Jin.
- Persze! - csak épp nem tudom meddig bírom még ébren.
- Jimin! Kösz!
- Mit?
- Hogy megvetted helyettem az ajándékot.
- Ugyan nem tesz semmit - legyintett.

Jimin szemszöge :

Haneul rám nézett, majd összeesett. Épp, hogy eltudtam kapni.
- Mi történt? - jött aggódva Jin.
- Összeesett.
- Tudtam, hogy nincs valami rendben vele.
- Ezt hogy érted?
- Egész nap furcsa volt, és - magyarázta. De több szavára nem figyeltem. Az ölembe vettem és elvittem a szobámba. Letettem őt az ágyamra.
Egész éjjel ott ültem felette,de semmi. Meg sem moccant.

Reggel :

Még mindig itt ülök. És várok. Haneul már kezdett mocorogni.
- Haneul! Már jobban vagy?
- Hmm... Jimin?
- Igen! Én vagyok az!
- Hol vagyok? - nézett körbe.
- A szobámban.
- Mi? Miért?
- Tegnap elájultál.
- Ohh.
- Tudod miért?
- Eléggé elfáradtam, de nem akartam elmondani. Hisz akkor még oda se adtam Hoseok - nak az ajándékát.
- Olyan önzetlen vagy - ráztam a fejem.
- De mostmár haza mehetünk?
- Igen. Persze - nevettem.