Sajnáltam Yoongit.De végig csak Junkookra tudtam gondolni. Azt mondta... Yoongi értem töri magát. Értem tesz mindent.
- Haneul!
- HM?
- Szeretlek - hintett egy apró puszit a homlokomra. Talán ez csak egy szó, de számomra ez, sokkal többet jelent, mint egy szó.
- Én is. - mosolyodtam EL, majd átöleltem, és elaludtam. Mikor már éreztem, hogy már Yoongi mélyen alszik kilopakodtam a szobából.
- Hová mész? - suttogta Junkook.
- Én...
- Haneul... Hová mész?
- Megszökök. Megszökök Junkook. Én ezt már nem bírom tovább. Yoongi engem fogva tart. Te is tudod, hogy nem jó kedvem ők vagyok itt.
- Igen tudom, de ha most elmennél kihasználnád Yoongi bizalmát. Ő megbízik benned.
- Honnan tudod?
- Nem kötöz ki az ágyhoz. Elvitt kosarazni téged. Kivitt a házból.
- Na jó... Akkor visszamegyek.
- Ne!
- Most miért ne?
- Felébresztenéd. Gyere inkább ide mellém. - mondta.
Nem tiltakozom!