Későre járt. Yoongi még most sem ért haza.
- Jó éjt Haneul. - nyomott homlokomra egy esti puszit.
- Gondolod, hogy történt vele valami?
- Nem.
- Ez biztos?
- Ne aggódj. Most aludj! - kapcsolta le a villanyt. De mivan ha valami baja esett? Ahh...
Próbáltam elaludni de nem ment.... Va lami... Hiányzik.
- Yoongi. - ültem fel az ágyamban.
Már nem vagyok képes nélküle lehunyni a szemeim.
- Junkook... - tettem lábam a lépcsőkre.Tudtam, hogy a nappaliban van. A kanapén forgolódott.
Hirtelen valaki hátulról befogta a számat.
- Ne ébrezd fel! - suttogta.
Yoongi! Hát nem esett bajod én annyira örülök!
- Mi tartott ennyi ideig?
- Lényeg, hogy már itt vagyok.
- Junkook mesélt nekem valamit. Pontosabban elmondta nekem, hogy már nem olyan jó a barátságotok. Hogy már csak a kamerák és a rajongók kedvéért állsz mellé.
- Te ne avatkozz bele ebbe! Oké?
- Én csak... Nem tudom miért te haragszol rá. Nem az ő hibája, hogy részeg voltál. Az sem, hogy összeverekedtetek.
- Talán hazudott.
- Miért tette volna?
- Az igazi történet úgy szól, hogy miután összeverekedtünk Taehyung meglátta mi történt és jól össze vert Junkook miatt engem. Utána Junkook Taehyung-ra támaszkodott. Sosem tudnék vele úgy viselkedni ahogy az előtt bántam vele. Hónapokig feküdtem a kórházban és ő egyszer sem látogatott meg.