A párnacsata végetértével JUNKOOK szorosan magához ölelt és megcsókolt.
- Gratulálok - tapsolt Yoongi - Egy kicsit itt hagylak titeket és... Ez történik? A barátomnak hittelek... Akkor... Nagyot hibáztam. Hibáztam, mert én is ember vagyok. Próbáltam jó lenni hozzád, hátha megbocsájtasz. De neked is tenned kellett volna a barátságunkért. Ehelyett... - Yoongi folytatta volna, de félbeszakítottam.
- Bocs, hogy félbeszakítalak, de nem hagyhatom, hogy így beszélj JUNKOOK - kal.
- Én csak az igazad mondtam.
- Nem Yoongi! Bűntudatot keltesz benne, amiért emberi érzései vannak. Yoongi én JUNKOOK - öt szeretem. - vallottam be az igazságot.Yoongi arca jéggé dermedt.
- Amikor... Azt mondtad, szeretsz nem néztél a szemembe - emlékezett vissza - Nem voltál hozzám őszinte.
- Nem. - sütöttem le szemeim. Yoongi a padlóra hullott. Éreztem, hogy erősnek akarja mutatni magát, de legbelül összeomlik.
- Yoongi...
- Nem fogom JUNKOOK - öt bántani, mert még mindig őrülten szeretlek, de el kell mennie.
- Yoongi... Ne tedd ezt velem... - könyörögtem neki, de mit sem ért.
Még megcsókoltam JUNKOOK - ot. Még egyszer. Ez egy bucsú csók volt. Egy érzelmekkel teli csók.