Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

48. Miért?

- É-én...
- Leszarom mit mondasz, csak ne csinálj magadból mégnagyobb kurvát, mint amilyen vagy!
- Shawnie. Mi van veled? Te-te nem ilyen vagy.
- Tévedsz. Ilyen vagyok. Csak veled voltam más.
Könnybe lábadtak a szemeim, kirántottam karomat Shawn kezei közül, megindultam a termünk felé.
Ahogy beléptem, olyan kellemetlen érzés fogott el, amit egyszerűen nem tudtam hova tenni.
Leültem a helyemre, mindenkit leszarva borultam a padra.

- Hannah ne aludj!
- Mi van veled sírsz?
- Fogd már be hülye köcsög nem látod, hogy rosszul van? -védett meg Ana szokás szerint.
Szorosan megöleltem barátnőm, mindenért bocsánatot kértem tőle és a többiektől is, amiért mindenkit elhanyagoltam.

- Joey! -ugrott Jasmine barátja nyakába.
- Szia baby.
Hosszas nyálcserébe kezdtek, amit mindenki egyből lehurrogott.
- Pfúúj ne nyálazzatok már!
- Menjetek szobára!
- Kussoljatok vagy egyenként mindegyiknek beverem a pofáját! -fordultam hátra.

- Hiányoztál. -nézett Joey a lány szemébe.
- Te is nekem. -hosszasan megcsókolta, a látvanyuktól összeszorult a gyomrom, könnybelábadt a szemem.

Ő miért nem tud ilyen lenni? Miért nem lehetünk mi is olyanok, mint Jasmine-ék? Miért nem tud ő is olyan aranyos, gondoskodó lenni, mint Joey?
Ez a srác még csak most ért haza Európából, máris bejött a suliba a szerelméhez, mert hiányzott neki.
Shawn mikor tenne meg iylet értem?
Ez a jófiú státusz is csak pár hétig tartott. Az a legnagyobb baj, hogy szeretem és ezért sosem fogok tudni kiszállni ebből a kapcsolatból.

Észre sem vettem és már hevesen zokogva ülök a székemben, miközben mindenki körém gyűlt.
- Menjetek innen. -néztem körbe, de senki sem mozdult.
- Mondom hagyjatok békén!
Felpattantam a székemből és rohamléptekben kiszaladtam.

Azon a folyosón haladtam, ahol a Shawnnal "közös" helyünk van.
Félúton egy kemény mellkasnak csapódtam, amihez egy ismerős illat társult. Most úgy a larjaiba tudtam volna borulni és csal zokogni, de az a tüske még ott van bennem hogy ő nem ilyen.

Hirtelen megragadta karom, rángatott maga után, nem is tudtam hova, de már nem érdekelt...

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro