Arcomat tenyerembe temetve gondolkoztam, hogy mit vétettem én az életben, hogy nekem soha semmi nem jön össze, mikor kiabálásra kaptam fel a fejemet.

- Haver, mi a fasz bajod van?

- Szállj már le rólam, Silva! – kiabálta vissza Taehyung. Csak úgy zengett a ház Rolandtól és tőle. Ezek szerint a házigazda is összefutott Tae-vel, és nem igazán találta jó kedvében.

- Most elmész? Mi lesz a kis barátnőddel?

- Leszarom – ordította Tae, majd egy hatalmas ajtócsapást hallatszott. Éreztem, hogy megfagy a levegő, hiába voltam egyedül a konyhában, tudtam, hogy a többiek is ugyanúgy próbálják feldolgozni, mi is történt. Először csak megijedtem, aztán eljutott az agyamig. Leszar engem. Azt hiszem, ekkor tört ki belőlem újra a bőgés.

A következő pillanatban a Silva testvérek egyszerre érkeztek meg a konyhába. Carlo szó nélkül hozzám lépett, és szorosan megölelt, míg Roland azt kérdezgette, hogy mi történt.

Miután kicsit összeszedtem magam, legalábbis annyira, hogy már nem sírtam, próbáltam mindkettejüknek választ adni. Aztán felvillant bennem a kérdés: mit is mondhatnék? Tae minden valószínűséggel éppen komolyra akarta fordítani a dolgokat közöttünk, de pont jött egy üzenetem egy sráctól, aki nem mellesleg Tae unokatesója, hogy akkor áll-e a mai randi. Ezt így átgondolva elég szarul hangzott a történet. Hiszen ebből okkal jöhet le az másoknak, hogy akkor én most egyszerre több vasat tartok a tűzbe. De ez sem igaz teljesen.

Tae-re valójában a legjobb barátomként tekintek, még úgy is, hogy kibaszottul vonzódok hozzá, mint minden nőnemű a környezetében. Tudtam azonban, hogy ez köztünk sosem lehet több barátságnál. Még ha néha picivel tovább is megyünk, komolyra soha nem fordulna. Arról meg már nem is beszélve, hogy míg Jungkook céltudatosan ismerkedett velem, közeledett felém, elhívott randizni, addig Taehyung teljesen kiszámíthatatlan. Ha úgy tartotta kedve, megcsókolt, ha úgy tartotta kedve, akkor mást csókolt illetve fektetett meg. Máskor szó nélkül elvitt egy Bruno Mars koncertre, de arra is volt példa, hogy úgy összeveszett velem, hogy napokig nem beszéltünk egy szót se. És tulajdonképpen most is ez történt. A buli előtt egy egész hétig nem beszéltünk, hiába lógtunk egy társaságban. Eközben Jungkookkal én ugyanúgy beszélgettem, mint előtte, és ugyanúgy megbeszéltük, hogy találkozunk, ahogyan azt előtte is tettük. Innentől fogva Tae-nek semmi joga nincs kiakadni. Abban is biztos vagyok, hogy ő sem szent, és ezer százalék, hogy miután összevesztünk, kavart valakivel. És ki ne tudná ezt jobban, mint Roland Silva, aki minden buliban ott van?

Kissé félve néztem a foci csapatkapitányra. Nem akartam hallani a választ, féltem tőle, mégis úgy éreztem, tudnom kell. Roland látta rajtam, hogy valami böki a csőrömet, így leguggolt velem szembe, hogy egy vonalban legyen az arcunk, ezzel is kissé bizalmasabbra véve a figurát.

- Kavart Taehyung valakivel a múlt héten? – kérdeztem remegő hangon. A Silva testvérek összenéztek. Ezek szerint Carlo is ott volt.

- Azt hiszem, azzal az új lánnyal vonult félre... Hogy is hívják? – vakarta meg a tarkóját Roland gondolkodva. – Ja, April!

Ahogy kimondta egyszem barátnőm nevét, azt hiszem, kihagyott egy ütemet a szívem. Éreztem, hogy az összes vér kifut a végtagjaimból, illetve az arcomból. Mindenféle névre számítottam az övén kívül. Komolyan még a barátnőmmel is ki kezd? Aprilt nem hibáztathattam, hiszen soha nem mondtam neki, hogy milyen bensőséges viszonyt ápolunk Tae-vel, az meg nem meglepő, ha a barátnőmnek (is) bejön Tae.

- Hülye vagy Roland – csapta vállba öccsét Carlo, mire az felszisszent, - nem kavartak, csak együtt téptek a hátsó udvarban.

- Együtt téptek? – kérdeztem vissza még mindig teljesen pánikba esve. Tae általában kihagyja a füves cigit.

- Igen, nem volt köztük semmi. April amúgy is a barátnőd, nem? – nézett rám Carlo. Bizonytalanul bólintottam egyet, majd a telefonomra néztem, ahol Jungkook aggódó üzenetei mellett ott virított Aprilé is. Megkérdezte, mi történt Tae-vel. Jelenthette ez azt is, hogy tényleg barátnők vagyunk és érdekli, vagy szimplán odáig van Tae-ért, és érdekli, hogy szabad préda-e még. Esetleg túl rosszmájú lennék, hogy ilyet feltételezek róla? Egyszerűen nem tudtam most még ezen is kattogni. Haza akartam menni, majd egy forró fürdő után csak aludni egy hatalmasat.

- Carlo, haza tudnál vinni?

Carlo gondolkodás nélkül igent mondott, de Roland egyből közbevágott, hogy majd ő megteszi, mégiscsak úriember. A nővére erre fejbe vágta, hogy hogy lehet ilyen hülye, másnapos, és még nem ment ki az alkohol a szervezetéből. Pár percig veszekedtek még ezen, én közben felálltam, aztán végül arra jutottak, hogy Carlo vezet, Roland pedig eljön velünk. Hozzá tenném, ekkor a házban még legalább négyen tartózkodtak, de a focista simán otthagyta őket.

Őszintén szólva nem kifejezetten örültem, hogy Roland is velünk jött, plusz nem is értettem, miért van erre szükség. Akartam még pár szót váltani Carloval, mint lány a lánnyal, és fancsali képéből ítélve ő sem bánta volna, ha Roland marad a seggén, mivel ő is kérdezett volna ezt az. Mindenesetre mielőtt kiszálltam, közölte, hogy bejelöl a közösségin és majd még ír. Azért ez kicsit megmelengette a szívemet, hiszen alig pár órája ismertem meg, mégis ennyire érdekelte a téma.

Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy teljesen elfelejtettem, hogy úgy szöktem ki. Simán bementem a bejárati ajtón, és még csak nem is osontam. Ennek is meg lett az eredménye, ugyanis fél perc múlva a szüleim jelentek meg az előszobában, és nem tűntek túl boldognak.

- Nadine Crystall Hastings, elmondanád, hogy hol a picsában jártál? – kérdezte apu összefont karokkal. Megrettentett, hogy ő kezdte a kiosztásomat, hiszen sosem érdekeltem túlzottan. Az meg, ha valakit a teljes nevén szólítanak, mindenki tudja, mit jelent.

- Egy buliban – válaszoltam viszonylag semlegesen, mintha nem lett volna kifejezetten megtiltva, hogy elmenjek. Közben kibújtam a cipőmből.

- És mégis hogy gondoltad, hogy a tiltásom ellenére is elmész? Sőt, mi több, kiszöksz? – kérdezte ezúttal anyu, aki egyáltalán nem kímélt, már most felemelte a hangját. Nem volt kedvem egy újabb veszekedéshez, és már szívesen vettem volna egy frissítő fürdőt.

- Mondtam, hogy elmegyek – tártam szét a karjaimat, mire anyu szemei elkerekedtek.

- Én meg mondtam, hogy nem! – kiabálta le a fejemet. – Az a Jobs fiú segített kiszökni, igaz? Ne merj hazudni, Nadine! Megmondtam, hogy elegem van abból a fiúból, és nem akarom, hogy vele legyél. Erre te mit csinálsz? Kiszöksz vele és elmész egy buliba! Azt se tudjuk, kinél voltál, kikkel, volt-e alkohol, esetleg drog... Iszonyat felelőtlen voltál Nadine, ezt a rebellis viselkedést pedig nem tudom hova tenni – mondta, teljesen kifakadva. Apu csak állt mellette, és szigorúan nézett. Tőle ennyi tellett. Anyura néztem, aki továbbra is teljesen ki volt akadva.

Volt elég bajom enélkül is, és bár valahol a szívem mélyén örültem, hogy végre észrevettek, bosszantott, hogy most bezzeg tudnak rám figyelni, amikor minden összeomlott körülöttem. Életemben először csináltam olyat, ami más tiniknél mindennapos, és most én vagyok a világ legrosszabb embere. Persze jogos volt az is, amit anyu mondott. Felelőtlen voltam, bármi történhetett volna velem. De tudta nagyon jól, hogy Tae-vel megyek, ha megyek. Akiben pedig, bármi is történt, maximálisan megbízok. Mintha csak olvasna a gondolataimban, anyu folytatta a kiosztást, de ezúttal olyan vizekre evezett, amivel aztán totálisan kiborított.

- Most azonnal felhívom Taehyung anyukáját, és közlöm vele, hogy nem mész többet hozzájuk. Nem teszel te szívességet annak a családnak – mondta nyersen, látszólag jól megfontoltan, majd már el is indult a konyha felé, mire apuval azonnal utána eredtünk. Anya a telefonját nyomkodta, és a következő pillanatban már a fülénél tartotta a készüléket és tárcsázott. Hiába kiabáltam vele, hogy ennek semmi köze a dologhoz, hogy nem teheti ezt, hogy teljesen elment az esze. Nem érdekelte. És hiába próbáltam tőle elvenni a telefont, apa megszorította a kezemet, és nem engedte, hogy odamenjek. Jellemző. Az erőszak az megy.

- Margo Hastings! Igen, Nadine anyukája. Figyelj, Yoora, azért hívlak, hogy közöljem veled, a lányom nem megy többet hozzátok bébiszitterkedni. És te is jobban tennéd, ha szereznél egy olyan valakit, aki a fiadat is kordában tudja tartani, ha már neked nem sikerül. Yoora, a fiad kiszökteti a lányunkat éjjel, majd elviszi bulizni, úgy, hogy kifejezetten megtiltottam Nadine-nak, hogy elmenjen! – kiabált ezúttal a telefonba. - Ideje lenne radikális változásokat bevezetni, és mondjuk megnevelni a gyerekeidet, ha már a sajátjaid. Nehogy még a végén a kislány is úgy végezze, mint Taehyung. Köszönjük, mi ebből nem kérünk! – darálta le anyu kíméletlenül. Tátott szájjal néztem rá. Hirtelen nem érdekelt, mi történt Tae-vel, Jungkookkal, Aprillel. El is felejtettem. De az, hogy pont az én anyám oktat ki más anyát a neveléssel kapcsolatban? Ráadásul mi az, hogy nem mehetek többet hozzájuk? Hiszen tudja jól, mennyire imádom Yont, és hogy szeretem ezt csinálni.

Csend ült le a házra. Annyi hallatszott a telefonból, hogy Yoora magyaráz valamit, amit anyu egy szó nélkül hallgatott végig. Ez tartott körülbelül két percig, majd holtsápadtan tette le a telefont. Én addigra már remegtem az idegtől. Kirántottam a kezemet apu szorításából, majd gyilkos tekintettel néztem anyura.

- Hogy tehetted ezt? – kérdeztem. Ezúttal én kiabáltam le az ő fejét. - Te oktatsz ki más szülőket? Pont te? Anya, gondolkodj már el, mikor érdekelt téged, hogy mi van velem! Itthon se vagy, ha igen, akkor is csak veszekedsz apával, pedig, ha itt tartunk, én hányszor kértelek, hogy fejezzétek be. Akárhányszor elkérezkedtem apától, csak megvonta a vállát, mert leszarta, hova megyek. Nehogy már pont most érdekeljen! Semmi közöd nincs Jobsékhoz, és Tae lázad, igen, de Yon egy tündéri kislány. A szülők nincsenek otthon hétvégente, de imádják a gyerekeiket és foglalkoznak is velük, veletek ellentétben. Egyszerűen... gyűlölök veletek élni – mondtam még, majd minden további nélkül a fürdőbe mentem. A szüleim elkerekedett szeme beleégett a tudatomba, de ez most nem tudott megmozgatni. Anyu épp most tett nekem a lehető legrosszabb módon keresztbe.

Miután jó hangosan bevágtam magam mögött a fürdőszoba ajtaját, vettem egy jó hosszú fürdőt. Bár a gondjaim ugyanúgy megmaradtak, mégis úgy éreztem, egy pillanatra sikerült lemosnom az este és a reggel mocskait. A részegséget, Tae-t, az ujjazást, a reggeli kiakadást, Aprilt, majd a szüleimet. Csak lehunytam a szemeimet, és próbáltam kicsit relaxálni. Talán még picit el is bóbiskoltam.

Amikor elindultam a szobám felé, anyu már várt a folyosón. Nem mondott semmit, csak összefont karokkal, mérges tekintettel meredt rám. A szemébe néztem, küldtem neki egy afféle „szállj le rólam" nézést, majd kikerültem, és belépve a szobámba, annak ajtaját is elég erősen vágtam be.

Bedőltem az ágyamba, és nem tudtam, most mihez kezdjek. Kezembe vettem a telefonomat és megnyitottam a messengert. April, Jungkook, Esther és Carlo írt. Tae természetesen nem. Az első dolgom az volt, hogy üzenjek Yoorának. Elnézést kértem anyu miatt, és megírtam, hogy ha ezek után még igényt tart a szolgálataimra, akkor nagyon szívesen megyek ma is. Ezután a következő üzenetek közül választhattam, hogy kinek válaszolok.

Jungkook: Nad, kérlek...

April🤩: mi volt tegnap Tae-vel? mert azt láttam, hogy...

Esther👭🏼❣: élménybeszámolót kérek

Carlo Silva: elmeséled, mi történt?

Úgy döntöttem, először Esthert hívom fel. Az időeltolódás miatt sanszos, hogy este lévén elmennek valamerre vagy már alszanak. Szerencsére egyik sem, egy csörgés után fel is vette. Örült a hívásomnak, és izgatottan várta az élménybeszámolómat. Ekkor még nem is sejthette, hogy élményem sajnos nem sok volt. Elmeséltem neki mindent pontosan úgy, ahogy volt, illetve ahogy emlékeztem. Nem voltam meglepődve, hogy először nem tudott mit mondani. Én se tudtam volna. Aztán pár perc csend után, gondolom átgondolta a hallottakat, majd csak úgy dőltek belőle a szavak. Elég indulatos volt, és teljesen Tae ellen fordult. Kiakadt, hogy mennyire nem fair tőle, hogy így viselkedik.

- Játszik veled, Nadine, ahogy a többi lánnyal is. Kiakad azon, hogy téged elhív valakit kajálni, miközben ő ész nélkül kavargat más lányokkal. Na, nehogy már neki álljon feljebb! Nem szabad hagynod magad. Sőt, ha rám hallgatsz, messziről el is kerülöd. Te nem ezt érdemled. Ennyi szarság után főleg nem.

- Tudom, Esther, és igazad van... El kéne kerülnöm. De kibaszott nehéz – válaszoltam.

- Annyi helyes pasi van még, Nad... - reagálta le a nővérem egyből a dolgot, de ezzel nem tapintott rá a lényegre.

- Nem érdekel, hogy helyes-e vagy sem. Nem ezért nehéz tőle elszakadnom. Csak tudod, míg nálad sorban álltak a hódolók, nekem ő az első, aki egy picit is azt mutatta felém, hogy érdeklem. Ő az első, aki közelebb került hozzám. Ha nem is úgy, mint lehetséges pasijelölt, akkor úgy, mint egy barát. Neki elmondhattam mindent, amit évek óta magamban tartok anyuékkal kapcsolatban – vágtam vissza remegő hangon, miközben nagyokat pislogtam, hogy ne sírjam el magam. A nővérem csak nézett rám fájdalmas arccal, belátta, hogy az is jogos, amit mondok, de most sem tudott mit mondani.

- Ezért nem hibáztathatod – hallottam meg egy dörmögő hangot a vonal túlsó végéről. Esther elfordította a fejét és morcos fejjel nézett Tommora.

- Esther! – fakadtam ki. – Tommo is ott van?

- Mondtam, hogy maradj csendben... - sziszegett Esther, majd miközben bocsánatot kért, úgy fordította a kamerát, hogy mindketten látszódjanak. Picit mérges voltam, de csak azért, mert így Tommo is végighallgatta az első szexuális élményemet, ami nekem azért kellemetlen, meg szerintem őt se érdekelte túlzottan, úgyhogy remélem, arra a részére nem figyelt oda.

Tommo kicsit bevédte Taehyungot. Megkérdezgette, hogy kavart-e Tae valakivel mostanában, és mivel nem tudtam megmondani, ez Tae mellett szólt. Plusz Tommo váltig állította, hogy ha egy ilyen fuckboy ráveszi magát, hogy egy lányt megkérjen barátnőjének, az igenis komolyan gondolja a dolgot. Ezt pedig Esther is aláírta. Aztán itt megrekedt a beszélgetésünk. Egyikőnk sem tudott több okosat mondani. Volt Tae ellen egy halom érv, viszont mellette is. Így pedig nagyon nehéz volt bármit is mondani.

Miután letettük, felhívtam Carlot is, elmesélve neki nagyjából ugyanezt a sztorit. Nem tudom, miért kezdtem el megbízni benne. De úgy éreztem, megbízok benne, és hogy tényleg érdekli a problémám. Utóbbiban igazam is lett, hiszen ő is első csörgésre fogadta a videóhívásomat, majd figyelmesen végighallgatta az egészet. Sajnos érdemlegeset ő sem tudott hozzátenni, mindenesetre jól esett törődése.

Mikor kinyomtuk, Jungkooktól még három új üzenet fogadott, amiket továbbra se nyitottam meg. Így járt April barátnőm is, akivel szintén nem volt kedvem beszélgetni. Egyedül Yoora üzenete érdekelt. Azt mondta menjek mindenképpen, anyu kirohanását pedig majd megbeszéljük, és hogy szeret. Hát, ha már a fia nem...

Kora délután volt, így hát úgy döntöttem, fél hatig alszok egyet. Akkor rendbe szedtem magam, hogy emberi formám legyen, mégiscsak Taehyung Jobs házába készülök. Jungkookkal csak a munka után találkoztam volna, de mivel ez semmiképp sem valósulhatott meg jelenleg, ezért nem vittem túlzásba az öltözködést. Mielőtt elindultam volna, írtam Jungkooknak egy üzenetet, hogy hanyagoljuk a mait, anélkül, hogy elolvastam volna az előző körülbelül száz üzenetet.

Amikor az előszobába értem, természetesen egyből a nyakamban lihegett mindkét szülőm.

- Nadine! Mégis mit képzelsz, hova mész?! - rántott fel anyu a kezemnél fogva. Éppen a cipőmet akartam bekötni. Elképedve néztem rá. Iszonyatos düh csillogott a szemében, homlokán kidudorodó erek pedig lüktettek. Nem az anyai aggodalom sugárzott róla, hanem az, hogy nem tudja elviselni, ha valaki nem azt csinálja, amit ő mond. Hiszen a mi családunk tökéletes, így pedig a legkisebb lány sem lázadhat a szülei ellen. A repkedő tányérok viszont hétköznapi látványnak számítanak.

Kirántottam karomat szorításából.

- Dolgozni megyek, majd jövök. Már ha jövök – sziszegtem, majd kimentem és távozásomat egy ajtócsapással koronáztam meg.

Busszal mentem, mint mindig. Egyenesen megnyugtatott, végre nem kellett snekivel és semmivel foglalkoznom, azon kívül, hogy jó helyen szálljak le. Egészen megnyugodtam. Amikor azonban befordultam Jobsék utcájába, újból kezdtem rosszul érezni magam. Tekintetemmel ösztönösen Tae kocsija  után kutattam, ami nem állt a felhajtón. Egyik részem megnyugodott, hogy akkor legalább tuti nem a mólón motorozgat, másik felem viszont el kezdett aggódni, hogy nehogy valami hülyeséget csináljon. A nagy gondolkodás közepette észre sem vettem, hogy közben felmentem Jobsék gyönyörű pázsitjára és csak meredtem arra a helyre, ahol Tae autója állni szokott. Visszazökkenve a valóságba, megráztam a fejemet, majd vigyázva a fűre, az ajtóhoz mentem és jól nevelt gyerek módjára csengettem. Yoora nyitott ajtót, majd folytatta a bibelődést a fülbevalójával. Mögötte Mr. Jobs állt a tükör előtt a nyakkendőjét igazgatva, majd mosolyogva köszöntött.

- Yoora, szeretnék még egyszer bocsánatot kérni anyukám miatt, összevesztünk, és totál bekattant - kezdtem szabadkozni azonnal. Nem mertem Yoora szemébe nézni, iszonyatosan szégyelltem magam. – És ne vedd magadra, nagyon jó szülők vagytok...

- Nadine, kicsim! – szakított félbe Yoora, miközben gyengéden megérintette a vállamat. – Nincsen semmi probléma, tudom, hogy nem fényes nálatok otthon a helyzet, anyukád biztosan csak kibukott. Semmi baj. Amíg te itt vagy Yonnak és Tae-nek, nincs semmi baj. – Utóbbi név hallattán azonnal görcsbe rándult a gyomrom. Hogy én ott lennék Tae-nek? – Jut eszembe, nem tudod, hol lehet most?

- Fogalmam sincs – tártam szét karjaimat tanácstalanul.

Közben helyet cseréltünk az előszobában, már a Jobs házaspár állt közelebb a bejárati ajtóhoz, én pedig a hatalmas nappalihoz. Addig azonban nem akartam bemenni, amíg a szülők el nem hagyták a házat. Közben elmondták, hogy Yon éppen alszik, és hogy mivel későn jönnek haza, rendeltek nekünk kaját. Türelmesen vártam, hogy elkészüljenek, mikor valaki csöngetett. Zavartan néztünk össze. Mivel én ott voltam, Tae pedig nem használná a csengőt, egyikünk sem tudta, ki lehet az. Senki sem számított vendégre.

Mr. Jobs nyitott ajtót, és legnagyobb meglepetésemre a lépcsőn Jungkook állt, kezében egy rakat kajával. Nemcsak én lepődtem meg érkezésén, de Jobsék is.

- Kookie! Te hogy-hogy ilyen korán? – kérdezte tőle Mr. Jobs, miközben amolyan haveri stílusban átölelte és beeresztette. Korán? Miről beszélnek ezek?

- Majd elmagyarázom.

#Taehyung szemszöge

Dühös voltam, és csalódott. Nem tudtam, mit csináljak, hiszen olyan fékezhetetlen indulat dúlt bennem, hogy még Silvát is majdnem leütöttem. Pedig ő aztán nem tehetett semmiről. A kezem remegett, és hiába vettem elő a cigarettás dobozomat illetve az öngyújtómat, hogy csillapítsam kicsit magam, a remegéstől körülbelül csak a tizedik próbálkozásra sikerült meggyújtanom azt. Megkönnyebbülten szívtam bele a cigibe, majd fújtam ki a füstöt. Azt kívántam, bárcsak a gondjaim is a füsttel együtt szállnának.

Bár eredetileg úgy terveztem, hogy autóba ülök, és megyek pár gyorsabb kört, végül inkább nem mertem kormány mögé ülni ilyen idegállapotban, szóval úgy döntöttem, hazasétálok. Nem tudtam, hova máshova mehetnék. A mólón délelőtt senki sincs, ráadásul a motorom is otthon van, a hegyekbe pedig nem akartam menni, mert túlságosan Rá emlékeztett.

Nadine Crystall Hastings. Életem első szerelme.

Azt hittem, most megkaphatom.

De naív voltam és nem mellesleg egy seggfej az unokatesómmal szemben. Hiszen az övé. Kook megérdemli Nadine-t.

Felelőtlenség volt az, ami tegnap este köztünk történt. Nadine nem csak egy lány, én pedig úgy viselkedtem vele, mint egy közönséges ribanccal.

Azt hittem, hogy ha komolyra fordítom a dolgokat, akkor az enyém lehet.

Talán még jobb is, hogy jött az az üzenet. Emlékeztetett, hogy milyen szabályok szerint játszunk és hogy ezt nem csinálhatom. Hülye voltam, elvesztettem az eszemet.

Ettől függetlenül azonban rohadtul fájt és idegesített. Miért szerettem belé?

Kicsivel több, mint fél óra múlva hazaértem. A szüleim meglepedőve néztek rám, nagyon korai voltam. Azt már el sem merték hinni, hogy gyalog jöttem.

Nem akartam beszélni velük. Semmi közük nincs ahhoz, mit csináltam tegnap este, hol és kivel. Az én életembe többé már nincs beleszólásuk. A kedvem miatt viszont másról sem akartam velük beszélni. De anya megállított, mielőtt a szobámba mehettem volna.

- Te tudsz valamit Nadine-ról és Jungkookról? - kérdezte látszólag izgatottan, mire bennem újból felment a pumpa.

- Tessék? - kérdeztem vissza. A düh ismét csak úgy forrott bennem. Mint egy vulkán, kitörés előtt.

- Kookie tegnap azzal az ötlettel állt elő, hogy mivel a mai nap folyamán úgyis randizni vinné Nadine-t, bízzuk rá Yon mai vacsoráját, majd ő meglepi őket és hoz kaját.

- Meglepetés kaja?

- Igen, hát nem édes? - mosolyodott el anya. - Te hoztad össze őket?

És ekkor tört ki a vulkán. Teljesen elvesztettem a fejemet és csak ráüvöltöttem anyára, hogy hagyjon már békén és hogy meg fogom ölni Jungkookot. Mondanom sem kell, anya elképedve és ijedten nézett rám. Hallott már tőlem sok mindent, de hogy a szeretett unokatesómat bántsam? Én is meglepődtem magamon.

Ismét nem tudtam, mit csináljak, mit csinálhatnék.

Mit sem törődve anya aggodalmas szólongatásaival, csak kihátráltam a házból. Felültem a motoromra és célba vettem valami nagyon távoli kocsmát.

Pont ezért nem akartam sohasem szerelmes lenni. Nem bírom elviselni, ha valami elgyengít vagy kiakaszt. Nem szeretem, hogy vannak érzelmeim, hogy kötődök valakihez. Véget kell ennek vetnem.