Én: Esther

Én: Lesz ez a buli🙊

Én: Szerinted ki merjek szökni?🤔🤔

Esther👭❣:Milyen buli?🙊😻😻

Én: Tae... de jön April, Kim, Jackson meg a többiek

Esther👭❣: De főként Tae, mi? 🙄😏😽😻

Én: Igen 😶

Én: Anya nem enged el

Én: Muszáj elmennem!!!😣

Esther👭❣: Szöktél már ki? 😎

Én: Esther, egészen eddig nem voltak barátaim, szerinted?...😒

Esther👭❣: Oké, oké... csak rakj be pár párnát a takaród alá 🛏, nyomd be a TV-det 📺, aztán menj az én szobámba és mász ki az ablakon😼😹

Esther👭❣: Easy win🙅💃

Én: Ja, easy😧

Én: Megpróbálom

Esther👭❣: Írj, ha sikerült😽

Esther👭❣: Ja és muti a ruhádat💅👗💋

Ez a beszélgetés zajlott le köztem és a nővérem között, miután anya közölte, hogy bizony nem megyek sehova. Elég csúnyán összevesztünk, nem érdekelte, hogy ki jön, hogy ez lenne az első. Szerinte Tae rossz hatással van rám, és nem kell mindig vele lógnom. Utólag belegondolva igaza volt, hiszen neki sem volt szimpatikus a viselkedésem és a társaság sem, de egyrészt eddig se érdekelte, mi van velem, másrészt meg nagyon el akartam menni abba a buliba. Tae-vel azóta nem beszéltünk, Aprilen keresztül tudtam meg azt is, hogyan tervez a buliba menni. Már csak azért is be akartam bizonyítani neki, hogy tudok én bulis arc is lenni. Így hát nem tudtam elfogadni, hogy anya nem enged el. Eléggé megsértődtem rá, és vagy egy órát ültem a kádban, miközben olyan zenéket bömböltettem, amiket köztudottan utál. Aztán mérgemben arra jutottam, hogy megszökök. Ehhez azonban kellett Esther segítsége, akinek volt rutinja ebben, így miután felöltöztem,  írtam is neki.

Aztán, ahogy mondta, megcsináltam mindent, majd nemes egyszerűséggel kimásztam az ablakán. Pár perc múlva pedig már a buszon ültem és mentem Aprilék háza felé, hogy összeszedjem. Közben helyzetjelentést írtam a nővéremnek.

Én: Megcsináltam!!!

Én: 💃💃🎉🎉🍸🍹

Esther: OH HOLY SHIT😱😱😻😻

Esther: Kibaszott büszke vagyok rád!!!😻👏👏

Esther: Dögös vagy, hugica👅💋💣

Esther: De azért ésszel ám! Az első berúgás elég veszélyes...

Én: oké lesz minden👌

De mint tudjuk, ezzel a hozzáállással semmi sem lesz oké.

Az elején mondjuk még tényleg az volt, bementem Aprilékhez, megismerkedtem az apukájával és a menyasszonyával, majd nem sokára jött is értünk Tae. Az anyósülés szokás szerint szabadon volt hagyva nekem, hátul Kyle és Adam ült. April mellettük, én pedig értelemszerűen elől foglaltam helyet.

- Hű - nyögte ki végül Tae, miután legalább egy percig meredt rám pislogás nélkül. Felmért tetőtől talpig, az biztos. Már egészen kezdtem zavarba jönni, amikor April rákiabált Tae-re, hogy induljunk már el végre. 

Tae feljebb hangosította a zenét majd gázt adott és már száguldottunk is Roland Silva háza felé. Jelenleg ő volt az ügyeletes házigazda.

Roland végzős volt a suliban,  ez mellett pedig a focicsapat kapitánya. Instan népszerűség. Persze, hogy mindenki ott volt a bulin, aki számított. A legtöbben csak álmodtak arról, hogy egyszer eljutnak a Silva fiú egy brutális bulijára, amiket legtöbben csak detox-bulikként emlegettek, ugyanis a legtöbben ott végezték. Mégis, egy ilyen buli után, a suli krémje csak erről tudott beszélni, így hát mindenki más is erről susmogott. Most pedig én, Nadine Hastings, aki még sohasem volt egy bulin sem, megtapasztalhattam a Roland Silva party élményét.

Amikor némi keresgélés után végre találtunk parkolóhelyet és kiszálltunk, Aprilék egyből elővették a füvet és a mellettünk lévő autó motorháztetején elkezdték tekerni a cigijüket. Automatikusan összenéztünk Tae-vel, elfelejtve, hogy rosszban vagyunk. Valószínűleg neki is leesett, hogy valami nem egész, mert megrázta a fejét majd némi töprengés után felém lépett.

- Haragszol még rám? - kérdezte miközben elővette kiskutya nézését. Ilyenkor úgy néz ki, mintha ő lenne a világ legártatlanabb teremtése. Amúgy is nehéz neki ellen állni, hát még ilyenkor. 

Összefontam magam előtt a karjaimat, ezzel utalva rá, hogy szép próbálkozás, de ennél több kell.

- Írhattál volna - válaszoltam kissé talán flegmábban a kelleténél. 

- Azt hittem, haragszol.

- Tae... - húztam el a számat. Láttam, hogy ebből bocsánatkérés az életben nem lesz, így inkább próbáltam máshonnan megközelíteni a dolgot. - Hagyjuk már. Figyu, ez csak egy buli. Egyszer nekem is meg kell ezt tapasztalnom.

- Hogy mondjam el, hogy féltelek? - fakadt ki. - Ráadásul pont egy ilyen bulit szúrtál ki magadnak... Ezek halálosak.

- Nyugi már, minden rendben lesz - nevettem el magam, ezzel is mutatva az idézőjeles lazaságomat, majd ezúttal én léptem közelebb hozzá. - Azt mondtad, vigyázol rám. És én bízok benned, Taehyung - mondtam, óvatosan megérintve a kezét. Tae felhúzta a szemöldökét, majd hirtelen összekulcsolta az ujjainkat.

- Egész este velem leszel, világos? - szóét szigorú, ellentmondás nem tűrő hangon, majd újból közelebb lépett, annyira, hogy a szánk már szinte összeért. - Egy pillanatra nem engedlek el, baba.

Szóval így is lett. Kézenfogva indultunk el a ház felé, amiből már messziről kihallatszódott a bömbölő zene. Míg én próbáltam viszonylag magabiztosnak tűnni Tae mellett és a népszerű tagok között, egyre több tekintetet éreztem magamon. Idegenkedve és furcsán mértek végig, amint az iskolánk rosszfiúja törve nekünk az utat, húzott maga után. Tae, aki közben rágyújtott egyébként, a cigarettával a szájában, mosolyogva fordult hátra.

- Minden okés? - kérdezte, mire én próbáltam minél meggyőzőbben bólogatni. És habár nem vagyok egy elveszett lány, most azért ideges voltam egy kissé. Igyekeztem ezt leplezni. 

Végre sikerült beérnünk Roland Silvaék hatalmas nappalijába, ahol talán jobban tomboltak az emberek, mint a ház bármely más részén. Az emberek egyik kezében vagy piros pohár, vagy egyenesen piás üveg volt, a másikban pedig cigi: ezeket felváltva emelték a szájukhoz. Ahogy körbenéztem, mindenhol smároló párok, falatnyi ruhákban vonagló lányok, mögöttük atomrészeg, akár félmeztelen csávók. Egy körben valakik pedig vízipipáztak. 

A látványtól kezdett meginogni a sziklaszilrád határozottságom, és valahogy nem akartam már bizonyítani Tae-nek. Ugyan mit? Itt van mindenki, aki számít. Arról meg már nem is beszélve, mekkora örömmel köszöntötte mindenki Tae-t. Mondanom sem kell, hogy Roland Silva is abbahagyta a konyhapültön csücsülő lány csókolgatását (illetve ujjazását, ki tudja) és egyből felénk rohant. 

- Taehyung! - kiabálta a focista. 

- Cső Kapitány! - üdvözölte Tae is, miközben továbbra sem engedve el a kezemet, lepacsizott vele. 

- És benned kit tisztelhetek? - nézett aztán felém is érdeklődve Roland. Nagyon úgy tűnt, hiába járunk évek óta egy suliba, nem igazán maradt meg benne az arcom. Még úgysem, hogy már hivatalosan Tae bandájába tartoztunk. Mintha még soha nem is látott volna. Pedig, nem egyszer jött oda dumálni a fiúkkal ebéd közben. Valószínűleg ez leesett Tae-nek is, ugyanis elröhögte magát. Na persze ez engem is mosolyra fakasztott, és miközben Tae maga elé húzott, vigyorogva, kissé feloldottabban mutatkoztam be. Kezdett visszatérni belém az életkedv.

- Nadine Hastings vagyok, eggyel járok alattad.

- És még soha nem láttalak a suliba? - kezdte törni a fejét. - Most vagy kibaszottul be vagyok baszva, és azért nem váglak, vagy pedig ennyire vak vagyok, hogy egy ilyen csodálatos hölgyet nem veszek észre. Nézd meg, Jobs lecsapott a kezemről, pedig hol van ő hozzám képest! -  magyarázta röhögve és kissé talán túljátszva. Összenéztünk Tae-vel. Mondanom sem kell, dobott az egómon és a magabiztosságomon is rendesen, hogy Roland Silva bókolt nekem, ráadásul "féltékeny" is volt a partneremre. Mondjuk az is igaz, hogy tényleg elég csúnyán berúgott a srác. 

- Hát, haver, nagyon sajnálom, de Nadine csakis az enyém - közölte vele Tae tettetett szomorúsággal, majd még vállon is veregette, amolyan "fel a fejjel!" stílusban. Ha eddig nem vigyorogtam, akkor most aztán igen. És ezt még csak tetőzte, amikor Roland ismét felém fordult, majd egészen közel hajolt a fülemhez és kicsit halkabbra fogta a szót. 

- Tae még sohasem hozott lányt magával, pláne nem kézenfogva. Szerintem te különleges vagy - mondta, majd egy random ember kezéből hirtelen kikapott egy üveg piát és Tae-nek adta. - Érezzétek jól magatokat! Még találkozunk, bár lehet én eltűnök Cindyvel - búcsúzott el egy kacsintás és egy ezerwattos mosoly keretében, majd már el is tűnt. Tae kérdőn nézett rám. 

- Ugye nem azt mondta, hogy megdugna?

- Nem. De miért, te nem mondtad még ezt nekem? - rántottam meg a vállam, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, majd az üvegre vetettem a pillantásom. - Ez micsoda?

Tae fél szemmel lenézetta a kezében tartott italra.

- Vodka. 

- Király - reagáltam le, majdminden további nélkül kikaptam a kezéből és hirtelen megindulásból meghúztam. Csakhogy tisztázzuk, nem ez volt az első alkalom, hogy alkoholt ittam, mégis talán kicsit erős kezdés volt ez így nekem. Tae is elkerekedett szemekkel nézett rám. 

- Na jól van, alkeszkám, azért kicsit lassíthatunk - vette ki a kezemből szinte azonnal. De perszer Tae is bort iszik és vizet prédikál: ő is meghúzta az üveget elég rendesen. 

Aztán elindultunk az egyébként hatalmas ház azon része felé, ahol a többiek táncoltak. Időközben megérkeztek a kis bagósaink, illetve Ruth, Kimbra, Jackson és Charlie is csapódott hozzánk, így végre teljes volt a társaság. Vagyis fogjuk rá. Kimbra és Jackson összesimulva táncoltak (rájuk nézve össeszorult a gyomrom), Ruth és Adam úgyszintén. Charlie talált magának valami random csajszit, Kylie pedig April barátnőmmel tombolt. Természetesen így nekem maradt Tae. Na nem mintha elengedett volna mással táncolni. És persze én ezt nem is bántam. 

Roland, meg a többi focista is csak úgy hordta neki a piát, és amikor már kellően részeg volt ahhoz, hogy ne koncentráljon rám teljesen, én is elkezdtem inni egy kicsit. Nos, mint kiderült, nem kellett volna, ugyanis engem hamarabb megütött, mint a többieket. Kezdtem elfáradni a hatalmas táncolásban, de amint abbahagytam, elkezdtem szédülni. Így inkább maradtam ott, ahol voltam. Minél részegebb lettem, annál jobban dörgölőztem Taehez, aki azt hiszem, kezdte élvezni a helyzetet. Az ő keze is egyre lejjebb csúszott, majd arra lettem figyelmes, hogy elkezdi a nyakamat csókolgatni. Az elmém egy nagyon pici része riasztott, hogy úgy viselkedek, mint a többi ribanc. De ahogy dübörgött a zene (ami szintén olyan stílusú volt, amit soha életemben nem hallgattam), az alkohol pedig szétáradt a testemben, nem tudtam mást csinálni. Csak élvezni egy kicsit az életet. 

Aztán megszólalt a More than you know című Axwell & Ingrosso szám, amit mindenki, köztük én és Tae is, egyszerre kezdett el énekelni. 

I just need to get it off my chest, yeah,

more than you know, yeah, 

more than you know,

You should know that baby you're the best, yeah,

more than you know, yeah,

more than you know. 

Majd Tae a csípőmre helyezte a kezét és elkezdte mozgatni, mintha magamtól nem tudnám, hogyan kéne. Már mi is összesimulva táncoltunk. Majd amikor újra megszólalt a refrén, hirtelen megfordított, majd lecsapott az ajkaimra. Igen, megcsókolt. A fények villogtak, körülöttünk mindenki tombolt a dal drop részére, mi pedig csak ott álltunk közöttük csókolózva. Biztosan nem mi voltunk az egyetlen ilyen pár, mégis, akkor úgy éreztem, csak mi ketten vagyunk az egész világon. Felemelő érzés volt, ahogy faltuk egymás ajkait. Az első pillanat, amikor elszakadtunk, az az volt, amikor az énekes azt a sort énekelte, hogy "Come a little closer, let me taste your smile". Mindketten üvöltöttük ezt a sort, majd újból egymásnak estünk, mintha az életünk múlna rajta. Elképzelésem sem volt róla, hogyan lehet így meg ennyit smárolni, és talán túl prűd is vagyok ahhoz, hogy ilyet teljesen józanul bevállaljak. De úgy éreztem, én vagyok a világ legboldogabb embere. Minek nekem vodka, ha Tae szája ízétől részegebb leszek? 

Mikor vége lett a számnak, már nem is nagyon tudtam feldolgozni, mi történik, vagy mi az éppen soron következő nóta, csak azt, hogy nem akarom, hogy Tae elengedjen vagy hogy ennek vége legyen. Újra akartam élni az egészet. Annyira hirtelen történt az egész, annyira új volt. A smárolás, a nyakcsólogatás, az összesimult táncolás... Nem is tudom, mi ütött belénk. De legalább egyértelművé vált számomra, hogy odáig vagyok a srácért. Egy pillanatig nem haboztam, benne voltam bármibe, szinte irányított. Erre valószínűleg rájátszott az alkohol is. 

És akkor még korántsem ért véget az este.