#Nadine szemszöge

A szombat estéről nem szeretnék több szót ejteni. Talán annyit, hogy a cigi után körülbelül tíz percet voltunk még a játszótéren, aztán kérésemre hazavitt. Legnagyobb meglepetésemre Esther még nem ért haza, és már már azt hittem, hogy elkapták őket, de fél órával utánam ő is megérkezett. Egy hatalmas vigyorral az arcán. Állítása szerint nosztalgiáztak kicsit Jacksonnal, de nem volt semmi olyan, ami miatt Tommo kiakadhatna. És még annyit, hogy majd visszatérünk rá. Viszont, nem Jackson hozta haza, hanem visszamentek a mólóra, ahol Esther összeszedte a kocsit. 

Na most egy ilyen hosszú és mozgalmas nap után természetesen a vasárnapom csak pihenésből, és a szobámba való kuksolásból állt. Nem volt kedvem semmihez, egyszerűen még a kaja sem vonzott annyira, hogy kibújjak a takaróm alól. Csak vasárnap tudatosultak bennem a dolgok, és azt éreztem, hogy összetört a szívem. Arról nem is beszélve, hogy teljesen úgy jött le az egész, hogy Tae számára csak egy lány voltam a sok közül, semmi több. 

Estefele azonban Esther vette a bátorságot, és bebújt az én kis oroszlánbarlangomba. Gondolom azért nem jött előbb, mert ő is kipihente a tegnapi, elég hosszúra sikerült napunkat. Legalábbis, amikor kibotorkáltam napközben, vele egyszer sem találkoztam. 

- Na, itt a te csoda nővéred, aki jött mesélni - közölte egy ezerwattos mosoly keretében. Ahogy elnéztem, most is elemében volt, azt a mosolyt pedig tegnap óta nem tudta levakarni az arcáról. Na, ez utóbbi mondjuk felkeltette az érdeklődésemet. Elképzelésem sem volt, mivel hathatott ennyire Jackson a nővéremre. Mert igen, Esther alapból is mindig mosolyog, de ez a mosoly most más volt.

Esther leült, én kíváncsian ültem fel, hogy meghallgathassam ezt a nagy sztorit. 

- Mi az, Esther, biztosan nem csináltatok semmi olyat, amire Tommo kiakadhatna? - kérdeztem összevont szemöldökkel. Kicsit féltem a választól, nem akartam, hogy Tommonak rossz legyen, vagy hogy most így az esküvő előtt összedőljön minden. 

- Micsoda? - nevette el magát Esther a kérdés hallatán. - Jackson meleg.

- Hogy mi? - akadtam fenn az előbbi kijelentésen. Teljesen ledöbbentem, először azt hittem, hogy csak szívat. Mármint Jackson az Jackson, egy kőkemény motoros srác, aki mellett dögös csajok illegnek. Egyszerűen nem nézné ki belőle az ember, hogy meleg, bármennyire is előítéletesnek tűnök most, ezért gondoltam, hogy ez csak vicc.  De látva a nővérem arcát, teljesen komolyan mondta.

- Mindig is az volt - bólogatott. 

- De hát... Ti együtt voltatok, nem? - kérdeztem, mire Esther sóhajtott egy nagyot, majd mesélni kezdett. 

- Amikor Jackson bekerült a suliba, én már végzős voltam. Viszont a srácnak baromi nagy szerencséje volt, mert rohadt helyes volt, és bőven többnek tűnt tizenötnél. Először nyilván mi lányok figyeltünk fel rá, aztán amikor az akkori menő srácok rájöttek, hogy potenciális ellenség van a láthatáron, - itt kuncogott egyet, - inkább összebarátkoztak vele. Tudod, csak hogy tisztázzák, ki kivel van, melyik csajra mehet rá, és a többi. Aztán kiderült, hogy baromi jó arc is, így maradhatott tulajdonképpen a társaságunkban. Mint tudod, én elég népszerű lány voltam akkor, de nem voltam egyedül. Nekem rendesen voltak potenciális ellenségeim. És mivel nagyon meg akartam nyerni a bálkirálynő választást, kellett valami ütős. Hogy mindenki rólam beszéljen. Hú, bakker mekkora picsa voltam - nevetett fel. És hát tudom nem szép ilyet mondani az ember saját nővére, de valóban. Most körülbelül ugyanez megy a Dawn féle lányok között. - Na, és mi dobhatott volna még a népszerűségemen? Hát persze, hogy Jackson. Egyébként, már akkor se nagyon jött össze bárkivel, nem csajozott úgy, mint a haverjai. Viszont belém azért szorult emberség is, ha csak egy pici is, nem úgy, mint a többi lányba, így én eleinte beszélgettem is vele. És nem az volt, hogy egyből a lényegre tértem. Aztán a beszélgetések során tökre egy hullámhosszra kerültünk, összejöttünk, és bár ez az egész csak a népszerűség miatt jött létre, mi akkor tényleg egymásra találtunk. És ez mellett mi voltunk a suli álompárja. Aztán pár hónap után eljutottunk az ágyig. - Esther ekkor lehajtotta a fejét. Vagyis érzékeny ponthoz értünk. - Nem sikerült lefeküdnünk. Először arra fogtam, hogy még szűz, szóval majd máskor. Aztán, amikor sokadszorra  se sikerült, kiakadtam. Mondom, én ekkor már végzős voltam, és voltak igényeim. Ő akkor meg csak sírni kezdett, és elmondta, hogy úgy érzi, nem stimmel vele valami. Azt mondta, lehetséges, hogy a saját neméhez vonzódik. Persze, ezzel összetörte a szívemet, mert én nagyon megszerettem addigra. De nem hagyhattam, hogy akkor is rólam szóljon minden.  Meg az ég szerelmére, egy tizenöt éves kisfiúról volt szó. Honnan tudhatta volna, hogy tényleg meleg lenne? Nekem csak pechem volt, mert pont velem jött rá. Ő pedig csak jól járt. Én ugyanis nem akadtam ki, hanem leültem mellé, és próbáltam megvigasztalni, hogy nincs ebben semmi rossz. Beszélgettem vele, Nadine. És ez annyira sokat jelentett neki. Szerintem nekem abban a pillanatban nőtt be tulajdonképpen a fejem lágya. Ez a sztori engem nagyon meghatározott. - Itt kicsi szünetet tartott a sztoriban. Láttam, hogy szemei megtelnek könnyekkel, így odanyúltam a kezéért, és megszorítottam. Csak hogy tudja, hogy vele vagyok.  -   Együtt maradtunk, legalábbis látszólag, mert tudta, hogy ha már a szívemet összetörte, akkor legalább azt a hülye koronát meg kell nyernie nekem. Sikerült is, de sajnos ez a szívemet nem ragasztotta össze. Gyakorlatilag pedig nem is voltunk együtt. Ezért nem mutattam be anyáéknak se. A szakításunkat a nyárnak és az egyetemnek tudták be a többiek. Aztán utána már csak a közösségi maradt. Bakker, majdnem tíz éves sztori - nevette el magát végül, mintha ez egy boldog sztori lenne. Nem volt az, csak ez a bizonyos tíz év begyógyította az én egyetlen nővérem összetört szívét. Így pedig képes volt egy boldog időszakként vissza tekinteni rá. Persze, hogy engem is megérintett a sztori. Azonnal közelebb húzódtam Estherhez, és jó szorosan megöleltem. - Annyira nagyon szerettem.

- És hogy lehet, hogy nem coming out-olt azóta sem? - kérdeztem egy kis idő múlva, mikor Esther már nagyjából rendben volt. 

- Nem tudom, mindig azt hajtogatta nekem is, hogy majd elmondja a többieknek is, de sose került rá sor. Tegnap azt mesélte, hogy leginkább nyaranta volt dolga fiúkkal, de hogy ez így jó neki. Szerinte senkinek nincs köze ahhoz, hogy ő kihez vonzódik. Szóval, volt még utánam is barátnője - magyarázta kissé értetlenül. Értetlensége pedig jogos volt. Aki már tíz éve tudja, hogy meleg, miért randizik még mindig lányokkal? 

- Az egyik lány a társaságukból, Kimbra együtt volt vele, és eléggé oda van érte. Sőt, szeretne megint össze jönni vele. Nem értem, akkor miért kell Jacksonnak elhitetnie vele, hogy bukik rá. 

- Az ember azt gondolná, hogy önző. És igen, az is, mert azzal a szegény lánnyal cseszik ki. Meg a többivel, akivel randizik. Viszont, nem tudhatjuk, benne mi játszódik le. Valami oka van, hogy tíz éve nem mondta el senkinek. Ezzel azt a fájdalmat akarja palástolni, amit ő kapna, ha kiderülne. Mert sajnos egy olyan világban élünk, ahol az embereknek az a legnagyobb problémájuk, hogy a fiúk fiúkkal smárolnak. 

Ezek után hétfőn reggel gondolhatja mindenki, mekkora lelkesedéssel mentem suliba. Nem volt elég a saját bajom, még ez a sztori is eszméletlen hatással volt rám. Esther most mesélt erről először, meg úgy arról is, hogy ő hogy élte meg, amikor neki összetörték a szívét. Próbáltam úgy felfogni, hogy ez egy pozitív dologként ért véget, mert Jackson előtt Esther egy picsa volt, viszont azzal, hogy összetörték a szívét, teljesen megváltozott, jó irányba. Így pedig magamat győzködtem róla, hogy minden vég egy új kezdet, ergo az én esetem is végződhet pozitívan. Mi lenne, ha például ezután Jungkookra fókuszálnék? De hamar elvetettem az elméletet, ugyanis nem tudok nem Tae-re gondolni, miközben a suliban úgyis látni fogom. 

Mivel a szüleim már elmentek otthonról, a nővérem pedig aludt, Tommo volt olyan rendes, hogy eldobott a suliba. 

- Minden oké? -  kérdezte a suli előtt, mielőtt még kiszálltam volna a kocsiból.

- Persze, csak... Gondolom veled is volt már olyan, hogy valakivel nem akartál összefutni, és ez miatt így az egész életkedved elszállt - magyaráztam neki vázlatokban a problémámat. 

- Hogyne lett volna. Nem tudom pontosan, hogy kiről vagy miről van szó, viszont egy dolgot had tanácsoljak neked. 

- Hallgatlak - fordultam felé figyelmesen. 

- Mindig mosolyogj! - mondta ki vigyorogva, mire én is hasonlóan reagáltam. - Na, látod, hogy máris jobb? 

Miután ilyen hasznos tanácsokat kaptam a jövendőbeli sógoromtól, kiszálltam, és egy ekkora már erőltetetté vált mosollyal az arcomon indultam be az épületbe. Előtte azért körül néztem, de nem láttam Tae autóját, így egy picit megnyugodtam. 

Mikor befordultam a folyosón, láttam, hogy a szekrényem előtt áll valaki. 

Nem, nem Tae volt az. Hanem egy lány. Na és hány lány állna az én szekrényem előtt? Igen, az egyetlen April volt az. 

Boldogan indultam meg felé, kicsit megszaporázva a lépéseimet.

- Csak nem? - kérdeztem mosolyogva. Valóban örültem, hogy látom. 

- Annyira örülök, hogy vissza jöttél, te jó ég! - ugrott a nyakamba. Kicsit megszeppenve viszonoztam az ölelését. Nem voltam ehhez a gesztushoz szokva, de örömmel hozzá szokok. 

- Milyen volt az első heted? - kérdeztem aztán. 

- Egyébként nem volt olyan rossz, attól eltekintve, hogy az egy szem normális ember nélkül telt el. Dawn, Iz és Jules, vagy kik egész héten zaklattak, hogy ebédeljek velük, meg minden, de nekem szerencsére jobb társaságom volt - mesélte, miközben én elkezdtem pakolászni a szekrényben. 

-  Igen? - néztem rá meglepetten.

- Képzeld, Tae a "szárnya alá vett" - rajzolt idézőjeleket a levegőbe. - Szerintem az egész suli tudja, hogy velem nem szabad ujjat húzni, mert ő fogja elintézni őket, plusz velük ettem minden szünetben. Kimbra pedig tök aranyos volt velem. 

- Öhm igen, ő aranyos csajszi - mosolyogtam. Magamba pedig próbáltam összerakni, hogy mióta lett Tae, vagy a bandája ennyire kedves, hogy bárkit egy szó nélkül bevesznek, vagy bevédenek. Tényleg jófej volt ez Tae-től, hogy nem hagyta magára Aprilt, illetve hogy meg is védte. Viszont, valahol mélyen kicsit szarul is esett, mert velem is ezt tette, és én rohadt különlegesnek éreztem magam. 

Gyorsan elhessegettem a fejemből ezeket a rosszmájú gondolatokat, és inkább Aprillel együtt örültem, hogy sikerült beilleszkednie. 

Ebédszünetben az én szokásos helyemre ültünk le. April azt mondta, engem azért jobban bír, mint a bőrdzsekiseket, és majd ha akarnak, odajönnek. 

Legnagyobb meglepetésemre oda is jöttek. Vagyis Ruth, Adam és Kyle. És ekkor egy újabb bonyodalom vette kezdetét. 

- Mi újság, Spanyolország? - kérdezte mosolyogva Adam, miközben levetette magát szembe Aprillel, aztán rám nézett. - Na és meggyógyult a mi egyetlen Natalie-nk?

- Nadine a neve, te észlény - javította ki Ruth, majd egy magabiztos mosollyal ő is leült. - Amúgy minden okés veled, Nadine?

- Igen, köszönöm. Szerencsére csak egy kis megfázás volt - válaszoltam mosolyogva, álcázva meglepettségemet. Ruth-ot érdekli, mi van velem? 

- Na és - hajolt közelebb, - mi volt szombaton? Hallottuk, hogy kimerészkedtél a mólára, és hogy zsaruk is voltak.

- Öhm, honnan tudtok ti erről? - kérdeztem zavartan nevetve. 

- Jackson mesélte - válaszolta teli szájjal Kyle, aki eddig viszonylag csendben falta az ebédjét. 

- Meghallottam, hogy az én Jacksonomról van szó, és már jöttem is - libegett be köreinkbe Kimbra, aki amellett, hogy ma is rohadt dögös volt, még látszólag a kedve is jó volt. Aminek pedig nyilván oka is volt. A szemem sarkából Aprilre néztem, akinek valószínűleg szintén leesett ez, mert nevetve kérdezte a lánytól:

- A te Jacksonod? Mi történt a hétvégén, Kim? - Utóbbi aztán csak hátradobta a haját, majd mesélni kezdett. Én pedig előre féltem. 

- Tegnap felhívott, hogy találkozzunk, szóval találkoztunk, aztán valahogy - dobta hátra ismét a haját, - egymás karjai közt kötöttünk ki. 

- Fúj, Kimy, ez nagyon nyál - szólta le Adam, mire Ruth egy nyaklevessel jutalmazta, Kimbra pedig csak a szemét forgatta, 

- És most együtt vagytok akkor? - kérdeztem egy erőltetett mosoly keretében. 

- Igen - válaszolta, majd boldogságrohamot kapott, és nagyon megölelgette Ruth-ot. Eközben én pedig kicsit lesápadtam. Egyszerűen már nem tudtam, mit gondoljak Jacksonról. Azt hittem, miután beszélget a nővéremmel, inkább csak coming out-ol. Nem pedig összejön megint Kimbrával.

Meg amúgy is. Nekem ez túl sok információ volt. Nem tudtam vele mit kezdeni. Szerencsémre, vagy nem szerencsémre éppen ekkor jelent meg Tae is. A nyalóka ott lógott a szájában, annak ellenére, hogy az ebédhez készült. Mindenkinek köszönt, szokás szerint mindenki baromira örült is az érkezésének. Már készült volna leülni, amikor én hirtelen felindulásból felpattantam, elkaptam a karját és így szóltam:

- De jó, hogy jössz Tae, valamit szeretnék neked mesélni - Tae elkerekedett szemekkel nézett rám, de olyan kétségbeesett fejet vághattam, hogy egy szó nélkül követett. Bementünk az épületbe, egyenesen hátsó lépcsőhöz, ahol csak elvétve járkál egy-egy diák.

- Minden okés, Nadine? - kérdezte furcsállva a viselkedésemet.

- Jézusom, te vagy ma a harmadik, aki megkérdezi. Úgy nézek ki? - fakadtam ki. Tae kicsit hátrahőkölt, úgyhogy gyorsan vissza is vettem. - Ne haragudj, csak elég szar napom van, és... Fú, ne haragudj, csak valakinek el kell mondanom.

- Okés, de mit?

- Tudod, hogy a nővérem együtt volt Jacksonnal.

- Igen - bólintott.

- És izé, tegnap beszélgettünk, és elmondta, hogy Jackson meleg.

- Hogy mi van? - nézett rám legalább annyira döbbenten, mint ahogyan én tegnap a nővéremre. Aha, ezek szerint Jackson nem igazán vallott színt másoknak, még a közeli barátainak se.

- Igen, meleg. Majd elmesélem, de addig is, erről egy szót se, senkinek.

- Oké, de ha nem ez a lényeg, akkor...

- Újra összejöttek Kimbrával - mondtam. Tae arcán pedig láttam, hogy elgondolkodott.

- Jó, ez alapesetben nem érdekelne -  mondta, - de ez most gáz. Nagyon gáz.

- Tudom - bólogattam. Egy fokkal jobban éreztem magam, megkönnyebbültem, viszont így is szar volt a helyzet.

- De hé! - kapta el a karomat Tae. - Engem te jobban érdekelsz - nézett mélyen a szemembe, majd magához húzott, és szorosan megölelt. - Kitalálunk valamit, oké? Megoldjuk.

És ezzel sikerült is kicsit megnyugtatnia. Tudtam, hogy miattam érdekli csak a dolog. Eszméletlenül jól esett ez a gesztus tőle. És ez is csak a kezdet volt, ugyanis pár perc múlva újra megszólalt.

- De én is szerettem volna valamit kérdezni. - Elhajoltam tőle, hogy a szemébe nézhessek.

- Hallgatlak.

- Úgy hallottam, szereted Bruno Marsot.

- Igen, eléggé - rántottam meg a vállamat gyanútlanul, miközben ő a kabátjába nyúlt.

- Van két jegyem a ma esti koncertjére, és szeretnélek elvinni rá - mutatta fel a két jegyet. Amik igaziak voltak. - Mit mondasz?

Hirtelen nem érdekelt Kimbra, vagy Jackson, sőt az sem, hogy nem akartam Tae-re koncentrálni. Engem is egy boldogságroham kapott el, és azonnal a nyakába ugrottam. Ennyit tudtam csak mondani:

- Te nem vagy teljesen százas, de imádlak!