Stella szívverése is megállt, mielőtt megszakadt volna a vonal, ledobott a földre mindent, ami a kezében volt, és a telefonhoz futott kitépve azt Stiles kezéből, és ismét tárcsázni kezdte Scott számát.

- Vedd fel, vedd fel. Gyerünk már – járkált a lány idegesen fel s alá. – GYERÜNK MÁR! – ordította nekidobva a telefont a kanapénak.

- Hé! Az pénzbe kerül! – nyafogott Stiles, és felkapta a mobilját.

Az Argent visszarohant a dolgaihoz, miközben folyamatosan takarta őket a testével.

- Stella, nyugi – hallatszódott Stiles hangja a szoba másik feléből.

Stella visszanyelte a könnyeit, amelyek fenyegetőzve próbáltak előtörni, és a fiúhoz fordult.

- Mennem kell. Ha Allison... Segítenem kell nekik. Neki – mormogta az ajtóhoz sétálva, de Stiles megragadta a lány csuklóját.

- Hé, csak nyugodj meg, igen – mondta a srác, mire Stella mély lélegzeteket vett. – Oké, látod? Nem is olyan nehéz.

Stella a szemeit forgatta.

- Mennem kell, Stil...

- Nem, nem mehetsz. Előtte meg kell nyugodnod – szólt ezúttal komoly hangon, Stella pedig csendben álldogált.

- Mit keresett ott? Nem ért... Miért nem szólt nekem? – kérdezte a fiú szemébe nézve kétségbeesetten válaszok után kutatva. – Bíznia kellett volna bennem.

Stella hangja majdnem elcsuklott, Stiles pedig megrázta a fejét.

- Nem tudom, de... - kezdte, a telefon csörgése azonban félbeszakította. – Egy pillanat – mondta, és felvette. – Oh, Lydia, nyugodj meg... Mi?! Máris indulunk – zárta le gyorsan, és ezúttal a lány kezét fogta meg. – Nyomás! – kiáltotta, és magával rántotta Stellát.

- Hova megyünk? – kérdezte a lány készen állva a harcra.

- Lydia talált egy holtestet.

Stella a homlokát ráncolta, tudta, hogy valami baj lesz ebből az abszurd tervből.

***

Amint leparkoltak a jeeppel, Stella kiszállt a kocsiból, és az alacsony lányhoz futott.

- LYDIA! – kiáltotta. – Jól vagy? – kérdezte érdeklődve, hogy minden rendben van-e vele.

- Lydia! Mi történt? – ért oda Stiles is az eperszőkéhez.

- Én jól vagyok. De ő ott... nem igazán.

Lydia zaklatottnak tűnt, Stella pedig közelebb ment a holttesthez, ami körül minden tiszta vér volt.

- Jó, rendben, hívom apámat – kapta elő Stiles a mobilját.

Stella óvatosan figyelte a fiút, akit meggyilkoltak; úgy tűnt, hogy elvágták a torkát.

- Már hívtam a 911-et – szólt Lydia.

- ELŐBB HÍVTAD A RENDŐRSÉGET, MINT ENGEM?! – kiabálta Stiles, mire Stella odament hozzájuk.

- Téged kéne először hívnom, amikor egy holttestet találok? – kérdezte Lydia frusztrálva.

- IGEN! – ordította, majd valaki hívni kezdte Stellát.

- Halló? – szólt a készülékbe.

- Stella? Szükségünk van még egy vadászra, nem szeretek ilyet kérni...

- Benne vagyok.

A nagybátyja Scottról és Derekről beszélt, így ez nem is volt kérdéses. Stella szinte már érezte a mosolyt az arcán.

- Még mindig tökéletesen tudsz használni fegyvert, ugye? – kérdezte a férfi, mire Stella a szemeit forgatta.

- Persze.

- Valaki érted me...

Egy fekete kocsi bukkant fel, amit Isaac vezetett.

- Már meg is érkezett, szia – tette le a telefont, és Isaacre pillantott. – Hogyan találtál meg? – kérdezte mielőtt beszállt volna a fiú mellé.

- A szagod alapján – válaszolta egyszerűen.

Stella oldalra döntötte a fejét.

- Hm, nem tudtam, hogy van szagom – mosolygott.

- Mi történik itt? – közeledett Stiles, miközben Lydia beült a saját kocsijába, és Stella a fiúhoz fordult.

- Szükségük van rám – nyitotta ki az autó ajtaját.

- Igen, menjünk – szólt Isaac, és elhajtottak.

Stella a kocsiban várt a fiúval, mielőtt Dereket felvették.

- Szóval... - nézett Isaac a lányra. – Allison mondta, hogy letartóztattak – mondta lassan, mintha attól félne, hogy Stella lelövi őt.

A lány komoran nézett rá.

- Túl személyes? – kérdezte, Stella pedig továbbra is csendben meredt rá azzal a halálnézéssel az arcán. – Igen... túl személyes – bólintott.

Isaac hátrafordult, ahol Derek ült.

- Mi a helyzet veled? A húgod...

Derek pontosan ugyanazt csinálta, mint Stella az imént.

- Oké, bocs. Ti ketten nagyon egyformák vagyok.

Ez alkalommal mindketten rámeredtek a fiúra.

- Oké, oké, befogom.

***

Mindkét Argent a három vérfarkasra nézett.

- A szaglásotokra koncentráljatok. A valódi farkasok 150 kilométerről is megérzik a zsákmányukat. A tapasztalt vadász ezzel kapja el őket. Ha a szél nekik kedvez, a farkas 3 kilométerről is szagot fog, vagyis magunkhoz csalhatjuk őket... vagy csapdába. A telihold annyi előnyt ad nekünk, hogy forróbb a farkasok hőtérképe, így infravörös fényben könnyen kiszúrhatók – magyarázta Chris, és szétosztott mindenkinek egy-egy speciális távcsövet.

- Kösz, de nekem van sajátom – mondta Derek, és felvillantotta vörös alfaszemeit.

Stella halkan felnevetett.

- Ne feledjétek, nem vadállatokra vadászunk. A dúvadbőr alatt két intelligens tinédzser lakozik. Ne higgyétek, hogy nem támaszkodnak az emberi énjükre! El van nyomva, de ott van, innen tudják, hogyan álcázzák a szagukat, fedjék el a nyomaikat és éljék túl.

- Mikor láttad utoljára a húgodat? – kérdezte Stella Derektől. – Mert be kell fognunk a szagát.

- Kilenc éve.

Stella odasétált Scotthoz, aki egyedül álldogált.

- Scott, öhm – kezdte, Scott pedig ránézett. – Allison jól van?

A fiú bólintott és elmosolyodott.

- Igen, minden rendben. Ne aggódj.

***

Másnap reggel Stella elhatározta, hogy korán felkel és edzeni fog. Annak ellenére, hogy Scottot és Dereket lenyűgözte, milyen jól bánt a fegyverekkel és tudott harcolni, Isaac pedig rendesen félt tőle, Boydnak mégis sikerült szétrúgnia a seggét.

Belenézett a tükörbe, és látta, hogy az ajkánál még mindig volt egy kis vágás, és tudta, hogy hamarosan úgyis begyógyul, de nem tudott nem arra gondolni a seb láttán, hogy valakinek sikerült ellátnia a baját.

Stella visszament a szobájába átkelve Allison hálóján, ami üres volt. Így tehát gyalog kellett iskolába mennie, nagyjából félórányi útról volt szó, de talán még annyi sem.

Nem igazán voltak jóban Allisonnal az utóbbi időben, miután kiosont az éjszaka közepén anélkül, hogy elmondta volna unokatestvérének, Stella érezte, hogy Allison nem bízik már benne. És hogy elveszti őt.

Szomorú és csalódott volt, de felöltözött és elindult az iskolába nem törődve azzal, hogy elkésik vagy kihagy egy órát, ez egyáltalán nem érdekelte.

Egyből meglátta az unokatestvérét az eperszőke lánnyal, de tudta, hogy nem lehet most Allisonnal, nem ez lenne a legmegfelelőbb pillanat rá, így Lydiához sem társulhatott, mert Allisonnal jobb kapcsolatot ápolt.

Elfordítva a fejét megpillantotta Scottot és Stilest, úgy tűnt, elmélyülten beszélgettek valamiről, és elmosolyodva elindult feléjük, de az út felénél megállt. Bár Scott a barátja volt és Stilinskivel is elsimították a problémáikat, Stella úgy érezte, az ő társaságukba sem való.

Nem tartozott sehova.