Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

5. kő


Fehér és hatalmas, Stella tekintete folyamatosan visszavándorolt a teliholdra, megmarkolta a nyakában lógó családi nyakláncot, miközben nem hagyta nyugodni a gondolat, miszerint ma éjszaka valami nagyon rosszul fog elsülni.

Mellette Stiles sóhajtott, Stella látta rajta, mennyire aggódik. Lenézett a lábaira, majd odalépett az asztalhoz, ahol a tervek és a bankról, illetve a széfről összegyűjtött összes információ volt található.

- Utálom ezt – mormogta Stiles mély levegőt véve, miközben követte az Argent mozdulatait.

- Tudom – mondta Stella, tudta, hogy nem szabadna törődnie velük, de mégis ezt tette.

Stiles ezt észrevette, és a lányra tapadt a tekintete, különösen a barna szemeire; sötétnek tűntek, de ha elég figyelmesen nézte az ember, felfedezhette, hogy valójában sötét karamella színűek. Stella megérezte, hogy figyelik, így a fiúra nézett, és pár pillanat múlva megszólalt.

- Figyelj – kezdte a megfelelő szavak után kutatva. – Nem vagyok egy egyszerű eset, de... - folytatta, Stiles pedig figyelmesen hallgatta a lányt. – Ne haragudj, hogy olyan kemény voltam – nézett a fiú szemeibe.

Stiles sóhajtott egyet, és megjelent egy apró mosoly az arcán.

- Igen, én is bocsánatot szeretnék kérni. Bunkó voltam – tette hozzá az ajkait rágva, Stella pedig szintén elmosolyodott.

- Barátok, Stiles? – emelte ki a keresztnevét, amit nem gyakran ejtett ki a száján.

- Barátok, Stella.

Egymásra mosolyogtak, de ezt a meghitt pillanatot Peter törte meg.

- Ahw, úgy örülök, hogy kibékültetek. Ja nem. Rosszul leszek tőletek – mondta szemforgatva a kanapén ülve, Stella szintén a szemeit forgatta, Stiles pedig felmordult.

- Képtelen vagyok itt várakozni! – állt fel idegesen a lány. – Velük kéne lennem!

- Igen, ez az egész idegtépő. Az idegeim kikészültek. Teljesen kikészültek. Ki vannak készülve – ismételte saját magát.

- Üthetlek addig, amíg el nem veszted az eszméletedet, aztán majd felkeltelek, ha vége van az egésznek – jegyezte meg Peter, Stella pedig a férfira meredt.

- Megölhetnélek, és akkor nem kéne hallgatnunk az idióta hozzászólásaidat – vágott vissza a lány, Peter pedig elvigyorodott. – Mi a francért kell neked mindig vigyorognod? Rohadtul ijesztő.

- Mert ha még mindig alfa lennék, átváltoztatnálak. Megvannak a képességeid ahhoz, hogy jó vérfarkas legyél, még úgyis, hogy vadász vagy – mondta Peter, mire Stiles a szemeit forgatta.

- Hát ezzel elkéstél – mormogta magában a lány.

Megzavarva ezt a hátborzongató jelenetet, Stiles megszólalt.

- Tényleg azt gondolod, hogy Erica halott? – kérdezte inkább Stellától, mint Petertől.

- Azt hiszed, hogy ez engem érdekel? – válaszolta a Hale.

- Engem kérdezett, seggfej – szólt az Argent Stilesra nézve.

- Nem ismerem a lányt, de Isaacben megbízom, szóval elhiszem, amit látott. A probléma viszont az, hogy ki a másik lány?

Stiles fel-alá járkált a szobában, miközben az agya megállás nélkül kattogott.

- Én csak... nem értem ezt a bankos dolgot, oké? Mi... mi-miért nem láncolták meg őket valami földalatti barlangban, vagy hasonló helyen? Ők egy alfa falka, ugye? Szóval nem kéne, hogy legyen egy barlangjuk?

Stella felhorkant, amint megértette, mire utalt a fiú.

- Ők vérfarkasok, Stiles. Nem a James Bond-filmek gonosztevői – mondta Stella.

Stiles ezúttal Peterhöz fordult.

- Egy pillanat, álljunk meg egy pillanatra. Talán ott élnek. Nem? Lehet, hogy a bank páncélterme farkasodúra emlékezteti őket.

Stella felvonta a jobb szemöldökét.

- Farkasodú? – kérdezte Peter a lány helyett,

- Igen, farkasodú – fordult a Hale felé. – Te hol laksz?

Stella Stilesra pillantott és elmosolyodott, igazán szórakoztatta a fiú, szinte már vidámnak tűnt.

- Egy földalatti barlangrendszerben mélyen elrejtve az erdőben – válaszolta Peter komoly hangon, Stella pedig az ajkait harapdálta, nehogy elő törjön megint a nevetése.

- Hű, tényleg?

Stiles érdeklődését alaposan felkeltette ez a kijelentés.

- Nem, te idióta – mondta Peter, Stellának pedig muszáj volt kuncognia.

- Van egy lakásom a belvárosban.

Stiles elgondolkodott egy darabig, majd megint beszélni kezdett.

- Oké, jól van, de ez akkor is azt bizonyítja, hogy van valami a bankkal. És miért vártak teliholdig? Miért nem ölték meg őket korábban? – kérdezte magától, illetve attól, akinek valódi ötlete lehet. – Talán azt gondolták, hogy ez így stílusos.

- Már volt három telihold arra, hogy stílusosak legyenek – jegyezte meg Stella, miközben az egyik papírt nézegette az asztalon, hátha talál valamit.

- És itt van Stiles, akinek egy óra is elég ahhoz, hogy egy hihetetlenül idegesítő... – morogta Peter, akinek már elege volt a sok kérdésből.

- Fejezd csak be, amit elkezdtél mondani. Én egy... Egy idegesítő... Hogyan is akartad folytatni? – akadékoskodott Stiles, Stella pedig elkiáltotta magát.

- RÁJÖTTEM.

Azonnal elkezdte keresni az információkat.

- Miből készültek a falak? Azt hiszem, tudom!

Stiles odasietett segítségül.

- Hmm, hmmmm, MEGVAN! – ragadta meg az egyik papírt a fiú.

Peter közelebb jött, mert sejtette, mire gondolt Stella. Elvette a papírt, és olvasni kezdte.

- Hekatolit – mondta.

- És az rossz? Rossznak hangzik – kérdezte Stiles, mire Stella a cuccai után nyúlt.

- HÍVD SCOTTOT MOST! EL KELL MENNIÜK ONNAN! – ordította a fiúnak.

- Scott! Scott! Nem, figyelj rám, oké? El kell tűnnötök a bankból! – beszélt a telefonba Stiles. – A páncélterem fala egy hekatolit nevű ásványból készült. Szétszórja a holdfényt – magyarázta körbejárva a helyiséget. – Nem engedi be a holdfényt! Nem érezték a teliholdat hónapok óta.

Stiles kihangosította a telefont, és Peter kezdett el beszélni.

- Oké, gondolj a gladiátorokra a római Colosseumban. Három napig éheztették az oroszlánokat, hogy még vadabbak és irányíthatatlanabbak legyenek. Deucalion három telihold óta nem engedte őket átalakulni.

- Scott, erősebbek lesznek – figyelmeztette legjobb barátját Stiles, miközben Stella tucatnyi kést és két megtöltött fegyvert pakolt össze, mert mennie kellett segítenie nekik.

- Kegyetlenebbek és vérszomjasabbak, Scott, ők az oroszlánok, te és Derek pedig beléptetek a Colosseumba – mondta Peter, és mielőtt a fiatal vérfarkas letette a telefont, hallani lehetett valamit a háttérben.

- ALLISON?

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro