A fájdalom még akkor is szüntelenül hasított át Stella testén, amikor megérkezett Lydiával és Allisonnal az iskolába.

- Ma nem tudlak hazavinni – mondta Allison az unokatestvérének, miközben az iskola épülete felé sétáltak.

Stella sóhajtott egyet.

- Ja, hát vissza kéne szereznem a jogsimat.

Amint ezt kimondta, egy érintést érzett a vállán, és Allisonhoz fordult, aki őt nézte.

- Mi van? – kérdezte Stella ingerülten, nem éppen tartozott a reggel a kedvenc időszakjai közé, annál inkább az éjszaka.

- Ott van Scott és Stiles – informálta őt Allison, mire Stella bólintott.

- Igen, és? – fordult a lány felé, mivel nem tudta, miért mondta ezt neki az unokatestvére.

- Velük kéne lenned.

Stella felnyögött.

- Ne, miért kényszerítesz erre? Sokkal szívesebben lennék a lányokkal – mondta kedvesen, talán már túlságosan is.

- Szép próbálkozás, Argent – kuncogott Allison. – Utálsz más lányokkal együtt lenni. Na nyomás!

Stella elindult, majd elkiáltotta magát.

- JÓL VAN MÁR! DE NEM VAGYOK KUTYA, HOGY UTASÍTGASSÁL, ALLISON! – közölte unokatestvérével, ahogyan egyre távolodott a lányoktól, és közeledett a vérfarkas és a sápadt fiú felé.

- ... és nem indulunk sötétedés előtt – mondta Scott, Stella pedig sejtette, hogy a bankról van szó.

- Oké, mikor találkozunk? – kérdezte a fiúkat, de mielőtt Scott válaszolhatott volna, Stiles közbeszólt.

- MIRŐL BESZÉLSZ?! Na nem, te nem jö... - kezdte, de Scott félbeszakította.

- Ööö, Stiles. Emlékezz vissza a beszélgetésünkre. A ma reggelire – mondta, mire a homlokát ráncolta.

Stiles sóhajtott.

- Oké – szólt, miközben az ajkait rágta belső harcot vívva önmagával. – Igazából szükségünk lenne valakire, akinek, hát, olyan képességei vannak, mint... neked.

Stella elmosolyodott.

- Hát persze, hogy szükségetek van rám – mondta, majd a vérfarkasra nézett. – Hol találkozunk?

Scott arcán vigyor jelent meg.

- Derek lakásánál. El tudlak vinni, ha nincs ellenedre, hogy motoron üljél.

Stellának mosolyognia kellett.

- Ez nagyon király, olyan rosszfiús kisugárzásom lesz tőle. Jobban, mint egyébként.

Sétálni kezdtek.

- Inkább ijesztő, mint rosszfiús – mormogta Stiles, mire Stella ránézett.

- Arra jó, hogy elijessze az idióta embereket – vágott vissza.

Stella eldöntötte, hogy legalább megpróbál kedvesebb lenni Stilesszal, de voltak dolgok, amiket egyszerűen nem hagyhatott szó nélkül.

- Szóval mit csinálunk addig? – kérdezte Stiles.

- Angolunk lesz.

Stella a szemeit forgatta.

- Arra gondoltam, hogy kihagyom azt az órát, szóval... Sziasztok! – indult el, de Scott elkapta a karját.

- Gyerünk, Stella. Azt hittem, nem félsz semmitől.

Stella felvonta a szemöldökét.

- Nem is, csak utálok unatkozni – mondta, de végül az osztályteremben kötött ki.

***

Már éjszaka volt, amikor Stella kiosont a nagybátyja házából elkerülve ezzel a kérdéseket majd a hazugságokat. Kezét a pulcsijának zsebébe dugva várt Scottra.

A távolban felfedezett egy kis fényt, és elkezdett felé sétálni egészen addig, amíg meg nem bizonyosodott arról, hogy Scott az. A fiú levette a sisakját miután megállt a motorral.

- Szia – köszöntötte Stella a srácot röviden.

- Szia, na készen állsz?

Stella bólintott, és felült Scott mögé a motorra. Scott kuncogott.

- Jobb lesz, ha kapaszkodsz – mondta, Stella pedig átkarolta a fiút.

- Mehetünk – szólt a lány, és elindultak Derek lakásához.

Stella kicsit furán érezte magát egyedül Scottal, mivel vérfarkas volt és Allison ex-barátja, elmosolyodott a gondolatra, hogy Stilesszal sokkal több mindenről tudna beszélni, mint Scottal még akkor is, ha az csak vitatkozás.

Stella lemászott a motorról, miután Scott megállt, és körbenézett.

- Stiles még nincs itt – jelentette ki a fiú, mire Stella a szemeit forgatta.

- Rájöttem, Scott.

A fiú kíváncsian figyelte Stellát.

- Tudod – kezdte, és ezzel felkeltette Stella érdeklődését. – Stiles csak egy nagyon gyanakvó ember. De igazán jó fej, egy kicsit idegesítő, de jó fej, ha megismered.

- Tehát vannak problémái az emberekben való megbízásban. Ezt akartad mondani – összegezte Stella, Scott pedig elnevette magát, ahogy belegondolt.

- Igen.

Stella bólintott.

- Értem.

Stiles kék jeepje hirtelen bukkant fel, leparkolt, és elindult Stelláékhoz.

- Csináljuk! – tapsolt egyet a kezeivel, és Stella elmosolyodott a fiú pozitív szemlélete, vagy legalábbis az energiája miatt.

Scott szintén jól szórakozott barátja hozzáállásán.

- Soha nem láttalak még ilyen izgatottnak, amikor bármelyik pillanatban belefuthatsz Peterbe.

Stella a homlokát ráncolta, mert emlékezett a névre, viszont arra nem, kihez tartozott.

- Uh, hálásan köszönöm, hogy elrontottad az egyébként sem túl fényes napomat, Scott – mondta Stiles, Stella pedig közbeszólt.

- Világosítsatok már fel, ki az isten ez a Peter? – kérdezte.

- Egy őrült éktelenül nagy barom. És elmebeteg – magyarázta Stiles.

Stella nem tudta eldönteni, hogy a fiú most csak szarkasztikus volt, mint általában, vagy komolyan mondta.

- Igen, pontosan – szólt Derek ahogy kinyitott az ajtót a fiataloknak. Stiles kissé riadtnak tűnt, amikor Derek ajtót nyitott, Stella tudta, miért. Derek hallotta őket megérkezni és a beszélgetésüket is.

- Így lehet bejutni, a tetőn van egy szellőzőnyílás. Levezet egészen a páncélterem falába – karikázott a piros filccel.

- Honnan a fenéből szerezted azt a filcet? – mormogta Stella.

- Hoztam magammal – válaszolta gyorsan Stiles, hogy folytatni tudja a terv ismertetését.

- Oké? Az egyik rabló ebbe az aknatérbe ereszkedett le. Ma már túl kicsi a hely, nagyjából 12 órájába telhetett, hogy átfúrja a falat, ami egyébként kőből van – mondta, és a két vérfarkasra nézett. – Az éjszaka hátralévő részében a kis aknán keresztül vitték fel a pénzt a tetőre. Bumm! – fejezte be.

- Beférünk oda? – kérdezte Scott, miközben a papírokat fürkészte a piros karikákkal és nyilakkal.

- Igen, de csak éppen hogy. Viszont bebetonozták a falat, nyilvánvalóan, úgyhogy kell majd valami fúróeszköz. Talán gyémánt... - mondta Stiles, mire Stella összevonta a szemöldökeit.

- Honnan a francból tudnánk gyémántot szerezni? Nem vagyunk gazdagok! – nézett a fiúra, mintha az őrült lenne.

- Na jó, felejtsük el a fúrót – állította le őket Derek mielőtt vitatkozni kezdenek ismét.

- Hogy mondod? – fordult Stiles a Hale-hez.

- Ha én megyek először, mekkora helyem lesz? – kérdezte figyelmen kívül hagyva a fiút.

Stiles frusztrálva nézett körül.

- Mit akarsz csinálni, Derek? Át akarod ütni a falat?

- Nem rossz ötlet – jegyezte meg Stella.

- Igen, Stiles. Ki fogom ütni a falat.

- Oké, nagyfiú, hadd lássam azt az öklöt – hívta ki Dereket. – Na gyerünk, ne félj – mondta az alfának, mire az felemelte az öklét. – Nagy, csúnya farkas, igen! Nézzenek oda!

Stella körbenézett, mert nem hitte el ezt a szituációt, komolynak kellett volna lenniük, nem szórakozniuk, gondolta.

A lépcső felé pillantott, ahol Peter ült és figyelte ezt az egészet. Valami mélyen benne azt súgta, hogy ne bízzon Peterben, arra gondolt, hogy talán azért, mert Hale, de amikor Derekkel találkozott először, nem érezte így magát. Ami mellesleg különös volt számára.

- Oké, látod ezt? – ragadta meg Stiles Derek öklét. – Körülbelül 8 centid lesz lendületet venni, hogy áttörd...

Derek teljesen váratlanul ütött Stiles kezébe, melynek eredményeként majdnem nekiesett az asztalnak, és nyöszörögve forgolódott a szoba közepén.

- Ja, meg tudja csinálni.

Mióta Stella Beacon Hillsbe érkezett ez volt az első alkalom, hogy elnevette magát. Nem szarkasztikusan, hanem igazán őszintén.

Ez a kedves, ártatlan nevetés nagyon ritka volt. Mindenki őt nézte, és érezték, hogy ez valóban rendkívüli pillanat volt.

- Bocsi – fojtotta el a vigyorgását, és Scott rámosolygott.

- Túljutok a falon – mondta Derek. – Ki jön le utánam?

Stella jelentkezni akart, de Peter szólalt meg hamarabb.

- Ne nézz rám. Még nem vagyok olyan állapotban, és őszintén így, hogy Isaac kiesett, nem túl jók az esélyeid.

- Hagyjam őket meghalni?

- Az egyik már úgyis halott.

Stella egyetértett Peterrel, de szerette az adrenalint, amit az okozott, ha a tűzzel játszott, ami az ő esetében a saját életét jelentette.

- Ezt nem tudhatjuk biztosan! – mondta Derek.

- Elfelejtetted, mivel állunk szemben? Egy falkányi alfával. Gyilkosok egytől egyig. És ha ettől nem szállnak fel a heréid, akkor jelzem, hogy kettejük képes összeolvadni egy óriás alfává. Erica és Boyd aranyos kölykök lehettek. Hiányozni fognak.

Peter a beszéde után gyávának és végtelenül ellenszenvesnek tűnt Stellának.

- Befejezted? – mordult rá a lány, mire Peter összehúzott szemekkel nézett rá. – Kinyírná valaki megint? Én benne vagyok. Öltem korábban, nem számít, ha újra meg kell tennem.

Peter kíváncsian fürkészte a lányt egy apró vigyorral, majd az unokaöccsére nézett.

- Derek. Komolyan, nem éri meg.

Derek nem foglalkozott vele.

- Na és te?

- Én? Ha akarod, hogy menje...

- NEM TE – mondta Derek unottan, mintha ez rendszeres lenne.

- Scott? – kérdezte Stiles, mire a Hale bólintott.

- Nem tudom, hogy Erica életben van-e, de ha Boyd igen, valamit tennünk kell.

- Én is mehetek, szükségetek lehet egy vérfarkas vadászra arrafelé. De ez csak egy tipp – szólt Stella vigyorogva, mivel végre igazi akció van láthatáron.

- Nem – mondta Derek határozottan.

- Hogy mi? – kérdezte összezavarodva. – Mintha rosszul hallottam volna.

Derek keresztbe tett karokkal nézett az Argentre.

- Te nem jössz velünk – közölte, mert valami ismeretlen okból kifolyólag nem akarta, hogy a lány ott legyen, mintha törődött volna vele.

- Akkor is megyek. Szükségetek van rám.

Stella idegesen lépett közelebb a Hale-hez.

- Hasznunkra lesz egy vadász. Stella nagyon jó – győzködte Scott Dereket.

- Ennek örülök, legalább akkor meg tudja majd védeni Stilest Petertől – tartotta magát az alfa.

- Szórakoztok velem? Még több időt kell vele eltöltenem? – nyafogott Stella.

- HÉ! Ó, tökmindegy, ugyanezt gondolom – morogta Stiles a háttérben.

Stella hátralépett az asztaltól, és tudta, hogy hosszú éjszakája lesz.