Jég. Fájdalmat okozott Stellának, de csakis egy dologra összpontosított: meg kell mentenie Isaacet. Nem hagyhatott senkit sem meghalni, még ha korábban sokszor látott vagy csinált is ilyet; olyan akart lenni, mint Allison. Bátor akart lenni.

- Isaac, nyugodj meg – mondta gyengéd hangon a fiúnak. – Figyelj rám, nincs semmi baj, nem vagy egyedül.

Úgy tűnt, Isaac végre lenyugszik, a vérfarkasok pedig szépen lassan engedtek a szorításon, amivel lent tartották a fiút. Mivel látta, hogy amit Stella csinál, működik, Deaton is nyugodtabbnak tűnt.

- Na látod. Ne aggódj. Az nem a valóság. Itt vagyok veled – suttogta Stella Isaacnek, miközben fogta a fiú mindkét kezét. – Rendben vagy, Isaac – mondta a srácnak és saját magának. – Most pedig mondd el, mit látsz – kérte a fiút, mire mindenki lenyűgözve figyelte, hogyan nyugtatta le a lány Isaacet.

- Én-én, mászunk fel a lépcsőn, elbújtam előlük, mert el akartak kapni minket.

Stella megszorította a srác kezeit, mert megint pánikolni kezdett.

- Halljuk őt – folytatta, és kinyitotta a kék szemeit. – A teliholdról beszél, hogy ekkor elveszítjük a kontrollt.

- Ki mondja mindezt? Erica? – kérdezte Stella.

Erica volt az egyedüli név, amire ebben a pillanatban emlékezett.

- Nem tudom, nem látom őt. Aggódnak amiatt, hogy mit fognak tenni a telihold alatt – mondta, de nem hagyta még abba. – Félnek attól, hogy bántani fogják egymást.

- Isaac, meg kell őket találnunk azonnal. Látod őket? – vette át a szót Deaton, és ez Stellát némileg felzaklatta, mert attól tartott, hogy Isaacet megzavarja, ha nemcsak ő beszél hozzá.

- Nem, nem – válaszolta a fiú.

- Meg tudod mondani, milyen helyiségben vagy? Be tudsz valamit azonosítani? – sorozta meg Deaton kérdésekkel, túl sokkal.

Isaac megszorította Stella kezét.

- Lassítson a kérdésekkel – szólt rá a férfira, ezzel próbálva megtartani Isaac nyugalmát, de Deaton nem törődött a lány intő szavaival.

- Egy nyom? Szám az ajtón? Esetleg egy jelzés?

Stella érezte Isaac karmait a csuklóján, és tudta, hogy a fiú nem bírja tovább.

- Isaac, nyugodj meg. Itt vagyok – suttogta.

Ebben a pillanatban azonban Isaac gyors mozdulatokkal lerántotta Stellát, aminek hatására az egész testét beborította jég. A többiekkel ellentétben ő nem tudott azonnal meggyógyulni, didergett, a jég okozta égés hetekig fogja borítani a bőrét. A fájdalom olyan intenzív volt, hogy képtelen volt elviselni. Ennek ellenére nem mutathatta magát gyengének mások előtt, úgyhogy összeszorította a fogait, ezzel megállítva az üvöltését.

- Itt vannak – mondta Isaac. – Itt vannak, megtaláltak! Ne! Ne! – kiabálta.

- Ez nem működik! – ordította Derek, de emiatt Isaac még inkább elkezdett pánikolni.

Stella ekkor bánta meg, amiért nem maradt az ajtónál, mert ha most ott lenne, talán megint lőhetett volna egyet az ablakra, ezzel lenyugtatva mindenkit.

- Hol vannak? – kiabálta Derek a fiúnak.

- Nem tudom!! – üvöltötte Isaac, és Stellát visszarántotta a vízbe.

Isaac karmai átvágták a bőrét a csuklóján és vérezni kezdett. A víz mozgása azonban elrejtette ezt, így senki nem vehette észre, hogy remegett az egész teste; nem érezte a lábfejeit, a lábait, a csuklóját, a kezeit. Mivel tiszta víz volt a ruhája, a jeges folyadék az addig száraz helyekre is eljutott. Nem is beszélve csuromvizes hajáról.

- Mondd már meg, hol vagy! – ordította Derek.

- Nem látok semmit!

- Ezzel csak összezavarod - szólt Deaton.

A lámpák fénye kihunyt, csak az üvöltéseket lehetett hallani. Stella is elkezdett pánikolni.

- Srácok – sikította fájdalmában, de csak suttogás lett belőle.

A szíve nagyon gyorsan vert, már nemcsak a hidegtől, hanem a félelemtől is reszketett. Nagyon ritka volt, hogy Stella félt; életében mindössze háromszor fordult csak elő.

Először akkor, amikor megszületett, mivel azzal, hogy világra jött, fontos szabályokat hágtak át, és emiatt meg kellett volna halnia. A második alkalommal az első vérfarkasát kellett megölnie úgy, hogy közben a férfi kegyelemért könyörgött. Végül pedig akkor rettegett, amikor két hete megölték a szüleit, és ő nem tehetett semmit, csak menekülni tudott.

- Isaac! Hol az istenben vagy?!? – ordította Derek immáron sokadjára.

- Meg fog állni a szíve! – figyelmeztette Deaton. – Derek, engedd el!

Úgy tűnt, kezdenek megszűnni a kiabálások, Stella Isaac szemébe nézett, és közben egy kezet érzett a vállán, nem tudta, azért-e, hogy lehúzza, vagy hogy megnézze, jól van-e. Stella képtelen volt eldönteni.

- Ez egy páncélterem! Egy bank páncéltermében vagyok! – kiáltotta Isaac, majd ledobta magáról Stellát, amikor felült a kádban.

Az egész teste égett és mérhetetlenül fájt, ahogy ütközött a hideg padlóval. Zúgott a feje, szédült, a szemei le akartak csukódni, amikor emlékeztette magát arra, hogy nem lehet gyenge. Bátornak kell lennie, nem lehet elesett előttük.

- Stella – hallott egy hangot a fejében, és amikor kinyitotta a szemeit, meglátta Stilest és Scottot, akik állapota felől érdeklődtek.

- Uh – nyögte, Scott pedig nem hagyta annyiban.

- Jól vagy? – kérdezte, és erősen tartotta, mert úgy tűnt, a lány bármikor elájulhat.

- Persze, mindig jól vagyok.

Csend telepedett a helyiségre, és Isaac kivételével mindenki le volt döbbenve a fiú szavai hallatán.

- Láttam! Láttam a nevét!

Derek felsegítette a bétáját, Deaton pedig adott egy törölközőt neki és Stellának. A lány nem akarta elfogadni, de Deaton ragaszkodott hozzá.

- Szükséged van rá.

Stella bólintott, és egy apró mosolyt küldött a férfi felé.

- Beacon Hills Nemzet Bank. Elhagyatott – folytatta Isaac. – Mi az? – kérdezte, amikor észrevette, mindenki csendben figyeli.

- Nem emlékszel? – nézett rá Stiles.

- Nem hiszem – válaszolta Stella.

- Azt mondtad, hogy miután elkaptak, bevittek egy szobába. Volt ott egy holttest. Ericáé – magyarázta Stiles. – Azt mondtad, Ericáé volt.

Miután Deaton elment, hogy beindítsa a fűtést és visszakapcsolja az áramot, mindenki leült, kivéve Dereket, aki körbe-körbe járkált. Scott továbbra is Stellát fürkészte, aki úgy tűnt, nem nagyon érzékelte a külvilágot; mellette Stiles pedig ugyanazt csinálta, mint ő: a lányt figyelte. Különösen azt, hogy Stella mennyire erősen szorította a csuklóit, és ekkor vette észre vörös foltokat a lány nedves felsőjén.

Ez kíváncsivá tette Stilest, így megragadta a lány csuklóit, hogy Stella ne tudja elrántani őket.

- Mi a franc, Stilinski?! – kiáltotta Stella, majd Stiles felhajtotta a felsőjének ujját, ezzel láthatóvá téve a véres, lila vágásokat, mélyedéseket, amiket Isaac okozott.

- Megőrültél? Ezeket kezelni kell! – förmedt rá a lányra, és tágra nyílt szemmel, lesokkolva nézett rá, amiért ennyire nem törődik magával.

Stella kitépte a karjait Stiles fogásából, és keresztbe tette őket, hogy eltakarja a csuklóit.

- Jól vagyok. Foglalkozz a saját dolgaiddal – utasította a fiút, amivel felidegesítette Stilest, mivel egész egyszerűen nem érdekelte az egész. Dühösen sóhajtott egyet.

- De el fog fert...

- Nem érdekel! Majd rendbe jön – vitatkozott Stilesszal, aki felállt, hogy hozzon egy kis alkoholt és kötözőt, mivel tudta, hogy Stella nem fog tenni semmit, majd leült a lány melletti székre.

- Mit csinálsz? – kérdezte frusztráltan, amiért a srác ennyire makacs volt. Bár ő sem volt különb.

Stiles elmosolyodott, és óvatosan tartotta Stella csuklóit.

- Ha te nem teszel semmit, majd én fogok – mondta, és bekenegette az alkohollal a sebeket, mire a lány nyöszörögni kezdett. – Ja, fel a fejjel, ez fájni fog egy kicsit – szólt, Stella pedig forgatta a szemeit.

- Ne szarozzál, Stilinski.

Stiles körbetekerte a lány csuklóján a borogatást.

- Nem tudok vigyázni magamra – nyafogta, miközben megfogta a másik csuklóját.

- Nyilvánvalóan nem, mivel a saját sebeiddel sem foglalkozol – jegyezte meg Stiles.

- Csak nem akartam ügyet csinálni belőle. Nagyobb problémáink is vannak.

Stiles sóhajtott.

- Először is, nem nekünk, mert nem vagy a falka tagja – mondta, Stella pedig kuncogott.

- Milyen falka ez egyébként is? Vérfarkasok, egy vadász és emberek? Ez nem igazi falka – jegyezte meg, Stiles pedig egy kicsit nagyobb adag alkoholt öntött a sebére, hogy jobban fájjon neki.

- Bunkó – mormogta Stella.

- Mi egy igazi falka vagyunk. És te nem vagy benne. Nem bízom benned – mondta Stiles, mire Stella egy kicsit sértettnek érezte magát; nem lepődött meg a fiú szavain, de valójában Stiles nem is ismerte őt.

- Mintha érdekelne – vágott vissza.

- Annyira hülye vagy, tudsz róla, Stella? Ez simán elfertőződhetett volna, vagy valami. Nem vagy vérfarkas, olyan vagy, mint én. Nem tudsz hipergyorsasággal meggyógyulni – mondta Stellának az igazságot.

- Tudom, seggfej – mormogta a lány, miközben Stiles figyelmen kívül hagyva a megjegyzést, bekötözte Stella csuklóját.

- Jó így, vagy túl szoros? – kérdezte Stiles, Stella pedig a szemébe nézett, és most először vette észre, milyen karamella színűek. – Stella? – szólt a lányra, amivel kirángatta őt a gondolataiból.

- Aha, í-így jó – mondta megpróbálva összeszedni magát.

Mi a franc, Stella? Ne gondolj fiúkra, ne bízz bennük. Senkiben sem bízhatsz.

Felállt, és köszönet nélkül otthagyva Stilest helyet foglalt a helyiség másik végében.

- Nem halhatott meg – törte meg Derek a csendet.

- Derek, Isaac azt mondta, hogy volt ott egy holttest, és az a halott Erica volt – mondta Stella. – Ez nem von kétséget maga után.

- Akkor ki volt a páncélszekrényben Boyddal? – vágott vissza Derek. – Valaki más, valószínűleg.

- Talán a lány a motorral – szólalt meg Scott hosszú idő után először. – Aki megmentette Isaacet – fordult a fiúhoz, aki megrázta a fejét.

- Nem, ő nem olyan volt, mint mi. És aki a páncélteremben volt, csakis vérfarkas lehetett.

Stella azon tűnődött, kiről beszéltek a többiek, majd eszébe jutott az a fiatal nő, aki rajta hagyta a jeleket Lydia és Allison csuklóján. Talán ez a két ember egy és ugyanaz.

- Mi van, ha így halt meg Erica? – szólt Stiles. – Egymásnak eresztették őket teliholdkor, hogy melyik az erősebb.

Ez a teória elég valószínűnek tűnt.

- Ebben az esetben igyekeznünk kell – mondta Stella legfőképpen Dereknek.

- Igen, ki kell őket szabadítanunk még ma – értett egyet a lánnyal.

- De Isaac nem jutott át a páncélajtón, nem igaz? – jegyezte meg Deaton.

- És alig jutott vissza onnan.

- Kell egy terv – jelentette ki Scott, Derek rápillantott.

- Mégis hogyan állunk elő egy tervvel, hogy betörjünk egy páncélterembe kevesebb, mint 24 óra alatt? – kérdezte, Stiles pedig vigyorogva felállt.

- Megkérdezhetnénk az ex-elítéltet.

Mindenki Stellára nézett, aki sóhajtott egyet, majd rácsapott az asztalra.

- Fogd be, Stilinski!

Fájdalom hasított a csuklójába a mozdulat következtében, de megérte, ha ezzel csendre tudta inteni Stilest.

- Utállak – förmedt rá a fiúra, mert már elege volt a vicceiből és abból, ahogy vele viselkedett. – De komolyan! Rohadtul elegem van már abból, hogy gyilkosként kezelsz. Igen, lehet, hogy az vagyok, de nem tudsz te rólam semmit! Fogalmad sincs arról, miért voltam börtönben! És egyébként is, ha nem az apád lenne a seriff, ugyanúgy lenne neked is priuszod.

Stiles csendben a telefonjára nézett, mivel tudta, hogy ezúttal túl messzire ment, igaza volt a lánynak, nem tudott semmit sem róla.

- Azt hiszem, valaki már betört egyszer a bankba, A Beacon Hills-i bank bezárt a rablás után – olvasta Stiles a telefonjából.

- Mennyi időbe telik, hogy kiderítsd, hogyan csinálták? – kérdezte Derek, mire Stiles kuncogott.

- Ez az internet, Derek, valószínűleg pár perc lesz az egész.

***

Stella mindenbe beleavatta Allisont, ami múlt éjjel történt, beleértve azt is, miért volt kemény fejfájása és miért voltak bekötve a csuklói.

- Szóval akkor velük mész ma este a bankba? – kérdezte Allison, miközben a saját terveit szövögette a fejében.

Stella bólintott, majd folytatta a müzli evését.

- Na és hogy vagy? Szeretsz itt lenni? – érdeklődött Allison, Stella pedig lenyelt egy kanálnyi adagot a reggelijéből.

- Igen, mindenki nagyon jófej – mondta, miközben átgondolta azt a ‟mindenkit". – De szerintem Stilinski egész egyszerűen utál engem – tette hozzá.

Allison bólintott.

- Talán – kezdte. – De ha esetleg nem a vezetéknevén szólítanád, jobban kedvelne.

Úgy tűnt, Stella megfogadta unokatestvére tanácsát, talán csak rosszul kezdték ezt az egészet, még az is lehet, hogy barátok lesznek egyszer.

Miközben a lányok cseverésztek, Stilesék házában a fiúk a bankról folytattak eszmecserét.

- Tíz óra, és semmi – mondta Stiles, és körülnézett a szobájában.

- Találni fogunk valamit – szólt Scott a remény megőrzésének érdekében.

Stiles a padlót bámulta, miközben Stella szavai jártak a fejében tegnap estéről.

- Stella nem utál engem, ugye? – kérdezte hirtelen Scottól.

A vérfarkas meglepettnek tűnt a kérdés miatt, azt hitte, hogy Stilest egyáltalán nem érdekli az Argent.

- Haver, akárhányszor egy helyiségben vagytok, egymás torkának estek – jegyezte meg Scott, mire Stiles felkapott egy csomó papírt a földről a tegnapi kutatásból. – Elég valószínű, hogy utál téged.

Stiles lesokkolva nézett legjobb barátjára.

- Ő kezdi mindig! – védekezett, majd rápillantott a kezében lévő nyomtatványra, és meglátta, hogy a rablás körüli nyomozást az apukája vezette.

- APA! APA, VÁRJ! – kiáltotta, és lerohant a lépcsőn abban reménykedve, hogy sikerül infót szereznie a serifftől, és hogy a Stellával való kapcsolatát is helyre tudja hozni. Tartsd közel a barátaidat, még közelebb az ellenségeidet, nem igaz?