Csizmájának földhöz csapódása volt az egyedüli hang a csendben, Stella óvatosan az övéhez nyúlt, ahol a fegyvere is volt, majd a kezébe vette azt. Előre és hátrafelé fordult felváltva, mivel tudta, hogy bármelyik pillanatban megtámadhatják és elvághatják a torkát, aztán meg elvérzik. A rosszabb lehetséges kimenetel pedig az volt, hogy vérfarkassá változik.

Megvizsgálta a padlót, hátha talál valami gyanúsat, egy kulcsot vagy információt, ami az alfa falkához vagy a feláldozásokhoz vezethetnek, amelyekkel már hónapok óta foglalkoztak. Az Argent lány megfontoltan haladt előre Beacon Hills Nemzeti Bankjának folyosóján, ahol az alfák Boydot, Ericát és azt a Cora lányt, akivel még nem találkozott, rejtegették.

Megborzongott, amint visszaemlékezett a tegnapra, amikor is látta Deucaliont, az alfák alfáját. A nagybátyja magával vitte egy sikátorhoz, ahol a rendőrség vizsgálódott, mivel találtak egy holttestet, és a szeme sarkában meglátta Aident, aki súgott valamit egy napszemüveget viselő embernek. Ebben a pillanatban egyszerűen tudta, hogy ő az.

A lány befordult a sarkon, majd meglátott egy nyitott ajtót, mire a homlokát ráncolta, aztán pedig lépéseket hallott, így összehúzott szemekkel figyelt. Éppen lépni akart, amikor megrezzent a feneke, vagyis hát a telefonja, és a szemeit forgatta, miközben elővette a mobilját, amin hatalmas mennyiségű üzenetet látott attól a fiútól, aki kezdett a gyengepontjává válni.

STILINSKI

Stella, találkozzunk Derek lakásában, fontos lenne

Azért ment oda az alfa falka, hogy megöljék őt

Gyerünk már, Stella, vedd fel a telefonodat!

Szükségünk van rád.

Éles fájdalmat érzett a mellkasában, ahogy elolvasta őket, de nem reagált rájuk. Sajnálom, Stiles. Motyogta, mire lenémította a telefonját és visszarakta a zsebébe a készüléket. Óvatosan tovább sétált, majd mielőtt belépett volna a helyiségbe, az ajtóban megállt és kilesett a páncélterembe. Az első, amit észrevett egy felkötözött férfi volt, Deaton, és ahogy mögé nézett, meglátta Scottot, aki megpróbálta áttörni a hegyi kőris kört.

- Stella? – kérdezte a fiú összezavarodva, amikor megpillantotta a terembe lépő lányt. – Mit keresel itt?

Stella szemei megakadtak Deatonön, és a fejében próbált összerakni egy tervet ahhoz, hogy szabadítsa ki.

- Reméltem, hogy találni fogok információkat a falkáról. Mi történt vele? – intett a férfi felé.

- Nem tudom kiszabadítani – szólt Scott.

- Hegyi kőris?

- De te tudod, úgyhogy lépd át a kört.

Stella közelebb lépett, szemei már-már unalomról árulkodtak.

- Hát persze – mormogta, majd lehajolt, hogy elsöpörje a szürke port, de a keze alig közelítette meg a kört, amikor egy erőteljes fehér fény villant fel, és ez az erő a páncélterem falának lökte.

Scott odaszaladt hozzá, arcán teljes zavarodottság tükröződött, miközben a lány felnyögött.

- Jól vagy? – kérdezte a fiú, és felsegítette.

- MI A FASZ? – kiabálta az érintetlen akadályra nézve. – Ez hogy történhetett?

Scott a port szemlélte a földön, az biztos, hogy olyan volt, mint a hegyi kőris, amit már nagyon jól ismert, de a tény, hogy meggátolta Stella átjutását, egy emberét, tűnődni kezdett.

- Mi van, ha ez nem a normális hegyi kőris? – kérdezte a lányt, aki a homlokát ráncolta.

- Scott, soha nem hallottam még olyan porról, ami természetfelettit és embert is megállítana – jegyezte meg Stella. – Ez nagyon fura.

Közelebb lépett ismét, de nem ért hozzá ezúttal.

- Használtam korábban hegyi kőrist vérfarkasok foglyul ejtéséhez. Fogalmam sincs, mi ez az egész.

Scott felsóhajtott.

- Ki kell szabadítanunk Deatont – nézett a főnökére. – Menj egy kicsit odébb – szólt Stellának, aki így is tett.

A lány figyelte, amint Scott ráhelyezi a kezeit a láthatatlan falra, hogy áttörje, a fehér fény ismét láthatóvá vált, úgyhogy Stellának hunyorognia kellett, Deaton pedig kinyitotta a szemeit.

- AHHGG – nyögött fel Scott a fájdalomtól, Stella a homlokát ráncolta, szíve pedig szélsebesen vert.

Soha nem hallott még olyan természetfelettiről, aki át tudta volna törni a hegyi kőrist; a fiú szemeire pillantott, amelyek sárgán villantak fel. Talán Scott más volt, mint a többi vérfarkas.

Igen, tudta, hogy ő sokkal emberibb volt a többinél, akiket felemésztett a harapás adta erő, de azon gondolkozott, hogy emiatt az emberi személyiség miatt talán még erősebb vérfarkassá válhat; nem volt alfa, de megvolt a maga furcsa falkája. Talán mindez többet jelenthet?

Minden gondolatát elvesztette, amikor Scott szemei narancssárgává váltak, majd intenzív vörösen világítottak. Stella kissé megszédült, amikor Scott nekivágódott a falnak, mint ahogyan pár perccel ezelőtt vele is megtörtént.

- Scott – lépett oda a fiúhoz.

- Stella, Scott!

A seriff jelent meg a páncélterem ajtajában.

- Lépjetek hátrébb – mondta a férfi, mire elővette a pisztolyát, és eltalálta a kötelet, így Deaton ismét levegőhöz jutott.

Stella magában elhordta magát mindennek, hiszen ezt ő is megtehette volna a saját fegyverével. Segített Scottnak felállni, miközben a seriff Deatonhöz rohant, hogy leszedje csuklóiról a kötelet.

- Hogyan talált meg minket? – kérdezte Scott Stilinski serifftől.

- A klinikában az üvegeken azok a kelta szimbólumok... Tudtam, hogy az egyik ismerősnek tűnt.

Stella a földet bámulva gondolkodott továbbra is Scott szemein.

- A mentők már úton vannak, nemsokára itt lesznek – szólt a seriff, majd hármasban hagyta őket.

Stella törte meg a csendet.

- A szemeid – nézett Scottra. – Rohadtul vörösek voltak. Olyan voltál, mint egy alfa.

Scott a homlokát ráncolta, és a főnökére pillantott.

- Lehetséges ez egyáltalán?

Deaton bólintott.

- Ritka. Ez olyasvalami, ami százévente egyszer történik, de egy béta képes alfává válni anélkül, hogy elvenné valakinek az erejét. Igaz alfának nevezik. Valaki, aki tisztán megkapja az ezzel járó erőt erényből. Az akarat puszta erejéből.

A férfi nem tűnt meglepettnek, amikor ezeket a szavakat kimondta.

- Tudta – értette meg Scott, mire Deaton ismét bólintott.

- Attól kezdve hittem benne, hogy megharaptak. Hittem benne.

A fiú felsóhajtott.

- Nem maga volt az egyedüli, igaz?

Deaton válaszul megrázta a fejét, Stella pedig komoran nézett.

- Deucalion. Nem Dereket akarja magának – pillantott a lány Scottra. – Hanem téged – kapcsolta össze a dolgokat, és kissé csalódott volt, amiért nem jött rá korábban.

Stella visszajátszotta az agyában a pár nappal ezelőtt történteket; egy kis tábla előtt állt a szobájában, ami hasonlított azokhoz, amiket akkor látott, amikor letartóztatták jó párszor betörésért vagy lopásért, és Boyd képét nézte, ami piros tintával volt megjelölve, mivel meghalt. Azon tűnődött, mi minden történhetett volna másképp, ha válaszolt volna Stiles üzeneteire és hívásaira, és elment volna Derek lakásához. Stella már tudta, hogy Deucalion Scottot akarta megszerezni, nem Dereket, és hogy ez csak egy kis része volt a férfi őrült tervének, érezte, hogy mindezek mögött van valami, ami sokkal, de sokkal rosszabb.

Az alfa falkának semmi köze nem volt a feláldozásokhoz, amelyek azóta történtek, hogy elkezdődött az iskola; volt valaki más is, aki benne volt ebben az egészben, és egy jóval sötétebb szándékkal rendelkezett.

Az új angol tanáruk képét fürkészte, Miss Blake-et, Stella a homlokát ráncolta a kép látványára, valamint arra, hogy ez a nő mégis hogyan keveredett bele a természetfeletti világba, mert ha egyszer belépsz oda, már korábban is valamilyen formában részednek kellett lennie. A nő fényképét a vak baromarc mellé tűzte középre.

Stella sóhajtott egyet, mert tudta, hogy valami nem volt oké Miss Blake-kel, és azóta, hogy a nő összefekszik Derekkel, aki úgy volt, hogy meghalt, utánanézett pár dolognak, és hogy kételyei erősödjenek, Jennifer Blake-ről nem talált semmiféle információt, egyszerűen nem létezett.

A lány a telefonjáért nyúlt és elhagyta a szobát, de mielőtt elindult volna lefelé a lépcsőn, egy ismerős hang megállította.

- Stella? – szólt az unokatestvére.

- Allison – mosolyodott el Stella, amióta Beacon Hillsbe került, nem nagyon beszéltek egymással, de tudta, hogy mindketten el voltak foglalva ezzel a szituációval, és Allison igyekezett a jegyeit is szinten tartani.

- Észre... észrevettél valami változást magadon? – kérdezte Allison, kissé hezitált, Stella pedig teljesen összezavarodott a lány kérdése hallatán.

- Nem. Pont olyan vagyok, mint régen – mondta, és unokatestvére bólintott.

- És... ne haragudj, hogy felhozom – szabadkozott előre. Stella tudta, hogy olyan témára kérdez rá a lány, ami kényelmetlen lesz számára. – Mondott az... az anyukád valamit rólad, mielőtt idejöttél volna?

Stella nekidőlt a falnak, nem tudta hová tart ez a beszélgetés.

- Mary nénire gondolsz, mint „anyukám", vagy Kate-re az anyámra?

- Kate-re – vágta rá egyszerűen Allison, Stella pedig megköszörülte a torkát. – Tudom, hogy nem szeretsz erről beszélgetni, mert törődtél vele, de...

- Miért akarod tudni?

Stella hangja éles volt.

- Csak gondolkoztam.

A fiatalabbik vadászlány lehunyta a szemeit, belefájdult a szíve, amint visszaemlékezett az utolsó alkalomra, amikor látta a biológiai anyját.

- Nem, csak annyit mondott, hogy valamit el kell intéznie Chris bácsival, valamit egy új alfával, aztán elment. Néhány hónappal később kiderült, hogy meghalt, aztán pár hónappal rá azok az emberek is meghaltak, akik gondoskodtak rólam – közölte hidegen, miközben felidézte Mary nénit is, akit egy kékszemű vérfarkas gyilkolt meg.

- Ó, bocsáss meg – motyogta Allison, Stella meg forgatta a szemeit.

- Ne aggódj. Jól vagyok – szólt, majd lelépett.

Kint futott az esőben, szitokszavakat mormolva magában, amiért nem hozott magával kabátot. A hatalmas esőcseppek rövid idő alatt teljesen eláztatták a ruháját és a haját, a megkönnyebbülés sóhaja, melyet abban a pillanatban hallatott, hogy belépett egy épületbe, nyugtató hatással volt rá.

Elindult felfelé a lépcsőn, amikor megrezzent a telefonja.

ALLIE

ne haragudj még egyszer, talán bepótolhatjuk a dolgokat, és elmehetnénk szórakozni valahova, ha ennek az egésznek vége :)

Stella elmosolyodott az üzenet láttán, gyorsan visszaírt egy „oké"-t, és Derek lakásának ajtajához sétált, amit nyitva talált, így belökte. Közben azon gondolkozott, mekkora egy idióta ez az ember, amiért sosem zárja a bejárati ajtaját.

- Derek... - szólt, de megállt, mert egy lányt és Stilest találta ott, nem pedig a savanyú farkast. – Stiles – mondta anélkül, hogy a fiúra nézett volna, ugyanis a lány felé kalandozott a tekintete. – Netán megzavartam valamit? – kérdezte belépve a lakásba.

- Szerintem éppen most kezdtünk volna el veszekedni – válaszolta Stiles az ismeretlen lányt nézve.

- Ki ez? – kérdezte Stiles beszélgetőpartnere, aki Stella felé fordult aztán és végigmérte őt.

- Az nem a te dolgod.

- Stella Argent – mondta Stiles, mire a vadász a fiúra kapta a tekintetét, amiért elkotyogta a nevét. – Ő pedig itt Cora, Derek húga – magyarázta Stiles a földet bámulva.

Stella tudta, hogy nem volt minden rendben köztük az utóbbi időben, a legutóbbi találkozásuk a gondnok szobájába vezette őket, ahol forró és szenvedélyes csókokat váltottak egymással, de a lány mindezt megszakította és otthagyta Stilest egy meglehetősen zavart arckifejezéssel, mert nem tudta elűzni magában azt az érzést, hogy a fiú Lydiára gondolt, miközben őt csókolta, és ez nagyon zavarta Stellát. Szóval ezek után jobbnak látta, ha kapcsolatukat megtartják a barátzónában.

Stella azt várta, hogy hűvös és seggfej lesz vele Stiles, de nem erről volt szó, teljesen normálisan viselkedett vele.

- Miért keresed Dereket? – kérdezte Cora, mire a vadász elvigyorodott.

- Semmi köze hozzád, szóval miért kéne elmondanom neked?

A Hale lány összehúzott szemekkel nézett az Argentre.

- Oké, még mielőtt csajbunyó lesz, hadd... - kezdte Stiles, de meggondolta magát. – Tudjátok mit? Egy csajbunyó elég szexi lenne, úgyhogy...

- Stilinski! – kiabált a fiúra, és megint minden a régi volt közöttük.

- Mi van? Tinédzser fiú vagyok! – vágott vissza, Cora pedig felsóhajtott.

- Beszélnem kell Derekkel, hol... - szólt Stella, de Cora felnyögött.

- Miért gondolja azt mindenki, hogy neki kell megoldania mindent?

Stella szemei tágra nyíltak.

- Ennek a csajnak idegösszeroppanása van?

- Talán mivel az alfa falka őt akarja elkapni, neki kéne valamit tennie – mondta Stiles, és Stella rájött, hogy Scott nem mondta el neki, hogy legjobb barátja a cél.

- Nem tudom – sóhajtott Cora. – Megváltozott – magyarázta, miközben valami máson járt az esze.

- Milyen volt korábban?

Stella kíváncsisága az egekbe szökött Stiles kérdése után.

- Nagyon hasonlított Scottra.

Egy új hang hallatszódott, ami kifejezetten irritálta Stellát.