Szél csapdosta az arcát, miközben olyan gyorsan futott, ahogyan csak bírta, mélyen belül tudta, hogy valami nincs rendben, hogy valami történni fog Scottal, mintha a tudatalattija jelezte volna neki, nagyjából úgy, mint ahogy Lydia szokott ösztönből találni egy holttestet, vagy hall hangokat.

Stella közeledett az iskolabuszhoz, ahol látott valami vöröset, mint a vér, fellobbanni. Mivel tudta, hogy ez nem jó, azonnal odasietett, és lépései lelassultak, amint meglátta Scottot benzinnel szétázva világítórakétával a kezében.

- Uramisten – suttogta. – SRÁCOK! – kiáltotta a barátainak. – Scott? – nézett a fiúra, és próbált a valódi énjéhez szólni.

Tett egy lépést a benzinben, és megpróbálta megszerezni az égő fáklyát.

- Scott?

- Stella?

A lány megfordult, és hátsó lábával is az üzemanyagban kötött ki.

- Mi történik itt, srácok? – nézett a többiekre könnyes szemekkel.

- Scott? Scott?

Allison közelített a fiúhoz, amikor is észrevette, hogy Stella is a benzintócsában állt.

- Úristen – kapta a szájához a kezét.

Stella kezdett egyre jobban pánikba esni, amint látta a többiek szemében a felismerést, hogy két barátjuk is óriási veszélyben van.

- Megpróbálom elvenni – mormogta a lány.

- Oké, Stella – szólt Stiles. – Nyugodj meg.

Stella bólintott, Scotthoz fordult, és beszélni kezdett.

- Nincs remény – mondta a vérfarkas.

- De van – jelentette ki a lány, mire mindenki őt nézte. – Mindig van remény, ezt te tanítottad meg nekem. Mindannyiunknak – szólt félelemmel és szomorúsággal teli hangon, könnyekkel küszködve.

- Nem, ezúttal nincs. Se nekem. Se Dereknek.

Stella a pocsolyában lépkedve haladt Scott felé, hogy kivegye a kezéből a világítórakétát.

- Ezt nem tudhatod, Derek talán még él.

- Mi? – motyogta Stiles.

- Nem volt ott semmilyen holttest, Scott. Egy hulla nem tud csak úgy eltűnni – állította Stella.

- Így igaz, Scott. Ez nem a te hibád – mondta Allison.

- Ahányszor csak megpróbálok harcolni, minden rosszabb lesz. Emberek halnak meg – szólt Scott, Stiles pedig előrelépett.

- Scott, figyelj rám. Ez nem te vagy, ugye tudod? Valaki belemászott a fejedbe, és pont ezt akarja elérni. Oké? Most pedig... - kezdte a fiú, aki már szintén majdnem a tócsában volt.

- Mi van, ha nem? Mi van, ha ez csak én vagyok? Mi van, ha ez lenne a legjobb mindenki számára? Minden aznap este kezdődött, amikor megharaptak. Emlékszel arra, milyen volt azelőtt? Te és én, mi... mi... semmik voltunk. Nem voltunk népszerűek. Nem voltunk jó lacrosse játékosok. Nem voltunk fontosak. Senkik voltunk – vágott vissza Scott a barátaira nézve, és amint felemelte a lángot, Stellára pillantott.

- Menj innen, nem akarok mást bántani – utasította őt, de a lány veszteg maradt.

- Nem – nézett Stella a szemébe. – Csak pár hónapja ismertelek meg, de megígértem valakinek és magamnak, hogy megvédelek. Hogy megvédem a falkádat. A barátaidat, az én barátaimat – mondta. – Szóval nem. Ha megteszed, magaddal kell vinned. Nem megyek el többé. Nem fogok többet elzárkózni. Nem, Scott, nem megyek innen – zárta le a monológját határozottan, Allison pedig egyre jobban sírt, hiszen nemcsak arról volt szó, hogy az első szerelme meg akar halni, de a családja is ezen az úton haladt.

- Nézd, Scott, te nem vagy egy senki. Igenis számítasz. Mindenkinek jelentesz valamit. Te-te vagy a legjobb barátom, Scott – mondta Stiles, és belépett ő is a pocsolyába, készen állva arra, hogy a barátjával menjen, vagy megállítsa. – Te a testvérem vagy, Scott – folytatta közeledve. – Oké, szóval ezt fogjuk tenni – ragadta meg a fáklyát Stella mellett. – Úgyhogy engem is magaddal kell vinned.

Stiles elhajította a rakétát, Stella pedig mély levegőt vett, miközben a két fiút nézte, majd a lány odakapta a tekintetét a fáklyához, csak úgy, mint Lydia, és a lángoló tárgy a tócsa felé gurult.

- NEEE!! – üvöltötte Lydia, majd fél pillanat alatt, Stella magával rántotta a két fiút, hogy kilökje őket a benzinpocsolyából.

Stiles magához húzta Stellát, amint lángok törtek fel, és a lány úgy szorította a fiút, mintha az élete lett volna. Lenézett a lábára, ami csupán néhány centire volt attól, hogy megégjen.

Lydia és Allison odafutottak a többiekhez, Stella Stilest figyelte, majd a többieken is végignézett, végül pedig felsóhajtott az égre meredve.

- Ó, te jó ég – nevetett fel, boldog volt, mindnyájan rendben voltak, mindenki túlélte.

***

- Nem akarom tudni! Tényleg nem akarom!

Egy rettentően hangos és idegesítő hang ébresztette fel Stella érzékeit, egy erős kart érzett maga körül, a homlokát ráncolta, és amikor kinyitotta a szemeit, Stilest látta meg maga mellett. Megpróbált felülni, és észrevette, hogy a barátai is most keltek fel, amint az edző feljött a buszra, ahol Stelláék az éjszakát töltötték.

- Törölték a találkozót, úgyhogy megyünk haza! – kiabálta. – Gyerünk!

Stella megdörzsölte a szemeit, és nekidőlt az ablaknak, miközben a többiek is felszálltak a buszra. Valami boldoggá tette őt, nem tudta, micsoda, legalábbis még nem.

Azonban gyorsan átváltott védelmező üzemmódba, készen állt arra, hogy öljön, mert Ethan közeledett, majd leült Scott mellé, aki zavart arckifejezéssel nézett barátaira.

- Nem tudom, mi történt tegnap este – kezdte. – De abban egészen biztos vagyok, hogy megmentetted az életemet – mondta Ethan a vérfarkasra nézve, Stiles pedig odament a két fiúhoz.

- Valójában én mentettelek meg. Nem mintha számítana – szólt apró mosolyt varázsolva Stella arcára. – Ez csak egy mellékes részlet – tette hozzá, és visszament a helyére.

Ethan felsóhajtott, forgatta a szemeit, majd visszafordult Scotthoz.

- Ezért adni fogok valamit – mondta az iker. – Eléggé biztosak vagyunk abban, hogy Derek még él.

Stella érezte Stiles tekintetét magán, a fiú hallotta, mit mondott a lány előző este Derek holttestéről és hogy életben van, és ezek szerint igaza volt, el is mosolyodott Ethan szavainak hallatán.

- De akkor is megölte egyikünket, ami azt jelenti, két dolog történhet – folytatta az iker lassan. – Vagy csatlakozik a falkánkhoz – Scott komoran nézett rá. – És megöli a sajátjait – Stella a földet bámulta, tudta, hogy ez nem történhet meg. – Vagy üldözőbe vesszük. És megöljük – fejezte be mondandóját Ethan, és felállt az ülésről. – Ez így működik – mondta, és visszaült Danny mellé.

Stiles felpattant, és lehuppant Scott mellé, miközben Stella az edzőt fürkészte és a foltot a fehér pólóján, a lila port, ami a sípból jött ki. Farkasölő, valaki farkasölőt tett a sípba.

- Hé, edző! Hadd nézzem ezt meg egy kicsit – szólt, és gyorsan levette a férfi nyakából a sípot.

- Ó, hé, majd kérem vissza – mondta, és odament Ethanhöz beszélgetni.

Stella megvizsgálta a fekete sípot, leült Scottal és Stilesszal szemben, akik azon gondolkodtak, vajon mit csinál a lány. Belefújt a sípba, miközben odatette a kezét a kis tárgy elé, majd elemelte onnan, és látta a lila port rajta.

- Farkasölő. Valaki beletette a...

Stiles felállt, mielőtt még Stella befejezhette volna a mondatát, és kidobta a sípot a busz ablakán.

- HÉ, STILINSKI! – kiabálta a férfi.

- Bocsánat, edzőbá' – mondta, mire az elment, így tudtak hármasban beszélgetni.

- Szóval ahányszor csak belefújt, Isaac, Scott, Boyd és Ethan belélegezte – foglalta össze Stiles a helyzetet. – Így csinálta, így csinálta a Darach.

Stella bólintott Stiles magyarázatára, de hirtelen valami meleget érzett a kezén, lenézett a lila porra, mire a homlokát ráncolta, mert égette a bőrét. Lerázta magáról, és az égésnyomot figyelte, ami a kezén keletkezett. Megégette a farkasölő.

Teljesen összezavarodott, de ez magyarázatot adna arra is, ami tegnap este történt vele. Miért volt olyan hatással rá minden, mint a vérfarkasokra? Csak úgy, mint ők, belélegezte, majd utána meg akarta ölni magát, de mégis miért? Miért lenne rá hatással a farkasölő? Soha nem történt ilyen korábban. És soha nem harapta vagy sebesítette meg egy vérfarkas olyan súlyosan, soha nem voltak olyan tünetei, amik arról árulkodtak volna, hogy természetfeletti lény válik belőle. Ember volt.

Stella összezárta a kezét, hogy elfelejtse ezt a furcsa pillanatot, és ne gondoljon rá többet, így mintha mi sem történt volna, úgy nézett Lydiára és Scottra.

Az volt a helyzet, hogy bár Stella talán nem vette észre, de az unokatestvére mindig rajta tartotta a szemeit, különösen azóta, hogy beszélt Ms. Morrell-lel, és annak ellenére, hogy nem akart szembenézni vele, Allison kezdte összerakni a képet.

⽕��^�oz�G