Egy töltény. Stellának mindössze ennyi maradt, ostobának és felelőtlennek tartotta magát, amiért hagyta, hogy ez megtörténjen, de azok után, ami Derekkel történt, a lány teljesen elfelejtette megtölteni a fegyverét. Egy tölténye volt arra, hogy megvédje magát és – ahogyan most hívja őket –, a barátait. Egy töltény, amivel megölhet valakit, önmagát is beleértve. Egy töltény és egy kés.

Néhányan talán azt gondolnák, hogy Stella egy meggondolatlan ember, másszóval egy üresfejű idióta. És amikor ezt mondom, nem a személyiségére célzok, hanem a szellemiségére, ami elég furcsán hangozhat, mivel Stella Argent volt az egyik legokosabb ember az osztályában. Az egyedüli probléma csupán az volt, hogy nem érdekelte az iskola, mégis kész enciklopédia volt a lány.

Azóta tudta, milyen helyre kerültek, hogy ideértek. Tudta, miről volt híres ez a hotel: az öngyilkosságokról. Azzal is tisztában volt, hogy ez azon helyek egyike, ahol a legtöbb vadász ölte meg magát, és valószínűleg a Darachnak köszönhetően kerültek ők is ide. A Darach abban reménykedik, hogy feláldozhat még három embert. Stella egyedül azt nem tudta, ki lesz az. Ki lesz a célpont ezúttal.

Abban azonban biztos volt, hogy megtenné a lehetetlent is, csakhogy biztonságban tudja a barátait, még ha ez azt is jelenti, hogy ki kell lőnie az agyát, vagy kést kell döfnie a szívébe. Kemény szavak, de igazak.

Boyd szobája felé indult el, akinek a viselkedése miatt igen csak sokat kellett aggódnia. Bekopogott az ajtón, de nem válaszolt senki, így megpróbálkozott még egyszer, változás azonban nem történt. Gyanúsnak érezte a helyzetet, szóval elővett egy egyszerű tárgyat, egy hajtűt, amit mindig magánál tart arra az esetre, ha be kell törnie valahova.

Lassú mozdulatokkal és a pisztolyával, amit a kezében tartott, Stella benyitott a szobába, benézett, és az ágy még mindig meg volt vetve, Boyd táskája pedig rajta nyugodott. A fürdőszoba ajtó résnyire ki volt nyílva, a csapból folyt a víz. Belépett, és igyekezett meghallani a vérfarkast, a tévé pedig eltűnt, mintha valaki kitépte volna a konnektorból.

- Mi a fa...

Stella hirtelen egy testet érzett a magáén, karmokkal próbálta valaki felnyesni a torkát, előkapta a kését, majd belevágta Boyd lábába. A fiú elengedte, Stella őt figyelte készen állva a támadásra, de eközben próbálta is elkerülni azt.

- Boyd. Hagyd abba, Boyd! – szólt a lány, de a vérfarkas nem hallgatott rá, az apró szobában nekirontott a lánynak, aki viszont alulról kikerülte őt.

- Az alacsonyság előnye – mormogta, majd felugrott az ágyra. – Boyd, ébredj fel! Nem vagy magadnál! – kiabálta, de nem használt, így nem tehetett mást, előrántotta a fegyverét. – Ezt igazán nem szeretném ellened használni, Boyd. Gyerünk már – mondta. – Ugh, nem is kedvellek túlzottan.

A fiú nyugodtabban nézte Stellát, aki összerándult belegondolva abba, milyen fura ez az egész, így lemászott az ágyról, pisztolyát pedig továbbra is Boydra szegezve.

- Együtt megoldjuk, oké, Boyd? – szólt, a fiú azonban továbbra is kieresztett karmokkal, vicsorító fogakkal és világító sárga szemekkel figyelte őt. – Nem akarjuk kékké változtatni azokat a szemeket, ugye? – utalt arra, mi lenne, ha a fiú megölné őt.

Elkezdte leereszteni a pisztolyát, apró lépéseket tett előrefelé, de aztán a semmiből előjőve Isaac fejbe vágta őt és nekiesett a falnak. Stella megfogta a fejét, hogy megszüntesse a szédülést.

- A kurva anyá... BOYD! – ordította, miután észrevette, hogy a fiú berohant a fürdőszobába. Próbálta összeszedni magát, tudta, mit akar tenni a vérfarkas, annyira egyértelmű volt. Meg akarta fullasztani magát.

Még egyszer végig futtatta a kezét a fején és a haján, ugyanis végre fel tudott állni, befutott a fürdőszobába, jó párszor majdnem elesett. Amikor odaért, Boyd már a kádban volt egy széffel a testén, hogy ne tudjon kimászni.

- Oh, a francba!

Stella elejtette a fegyverét, és megpróbálta leemelni a széfet a fiúról, de képtelen volt rá, ha a fiú sem tudott kiszabadulni, hogyan sikerült volna neki kimentenie őt?

- Gyerünk már!! – erőlködött, csak úgy, mint Boyd, aki remegett már a víz alatt, így Stella megpróbálkozott a széf legörgetésével, de Boyd a szabad kezével megragadta a lány pólóját, és magához húzta, így belekerült Stella feje a vízbe.

- BOYD! – próbált kiabálni, de víz alatt volt.

Az egyik kezével a kése után kutatott, mire megérezte a hideg fegyvert, majd beledöfte a fiú karjába, ennek eredményeként pedig a vérfarkas elengedte a lányt. Körülnézett, de nem tehetett semmit, legalábbis nem egyedül.

- SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG! – ordította. – VALAKI SEGÍTSEN!

Lydia és Stiles lépett be az ajtón, hogy megkeressék Stellát, aki még mindig próbálta megmenteni a vérfarkast.

- Eldugaszolta a lefolyót! – mondta a lány, Stiles pedig odament segíteni hozzá.

- Mit... Mit csináljunk? – kérdezte Lydia.

- A széf... - mormogta Stiles, és Lydia is csatlakozott hozzájuk a mentőakcióban, de mindössze annyira voltak képesek, hogy egy kicsit megmozdítsák a széfet.

- Meghalt? Meddig bírja ki a víz alatt? – kérdezte az eperszőke.

- Talán egy percig – válaszolta Stella.

- Túl nehéz – szólt Stiles hátra lépve.

- Na és akkor mi van, feladjuk? – nézett a fiúra továbbra is a széffel szórakozva.

- Stella! – kiáltotta Lydia.

- OH! – üvöltötte Stiles fájdalmában, és mindkét lány odakapta a fejét.

- Várjunk csak. A hősugárzó! Ethan magához tért, amikor megérintette.

Lydia a fiúra pillantott.

- Mi?

- A tűz és a meleg teszi – mondta Stella, és felpattant. – Kell valami, ami tüzet csinál.

- BOYD VÍZ ALATT VAN! – sikította Lydia.

- Tisztában vagyok vele – vágta rá Stiles.

- Oké, várjatok, várjatok! A buszon vannak jelzőrakéták, ezek égnek víz alatt is! Menj! Menj! – kiáltotta Lydia Stilesnak, aki gondolkodás nélkül futásnak eredt.

Stella hátrálni kezdett, valamiért remegtek a kezei, nem értette, miért, Lydiára nézett.

- É-é-én, mindjárt visszajövök – szólt a lány, és elsietett.

- STELLA... - hallotta Lydia hangját, de ignorálta, valami történt vele, és fogalma sem volt róla, hogy mi lehetett az.

Befutott valakinek a szobájába, mindenki nyitva hagyta az ajtókat, és anélkül, hogy átgondolta volna, magára zárta a fürdőszoba ajtaját. Belenézett a tükörbe, és elsírta magát.

- Mi történik? – kérdezte magától.

- Nem így neveltelek, Stella.

Egy ismerős hang szólalt meg.

- Mi? – mormogta értetlenül, rápillantott a tükörre, és meglátta a szőke nőt, Kate Argentet.

- Anya?

- Nézz magadra. Gyenge és lucskos. Olyan vagy, mint Allison – mondta Kate undorodó arccal. – Mindig csak sírsz.

Stella befogta a füleit, hogy kizárjon mindenegyes szót.

- Ez nem a valóság, ez nem a valóság, ez nem a valóság – ismételte.

- Ó, dehogynem, drágám.

Stella lehunyta a szemeit.

- NEM! Meghaltál. Elég. NEM – kiabálta.

- Egy töltényed maradt, édesem.

Stella kinyitotta a szemeit.

- Egy töltény választ el a boldogságtól. Egy családtól. A nagyságtól. Ez az, amire vágysz, nem igaz, Stella? Hogy a legjobb légy.

Stella elővette a fekete pisztolyát, amit sikerült megszereznie, mielőtt elfutott volna Lydia elől. A fegyvert fürkészte.

- Igen, drágám, mindennek véget vethetsz. Mindennek.

A lány felemelte a pisztolyt, és a fejéhez tette.

- Tedd meg, Stella, gyerünk! Egy töltény kell ahhoz, hogy jobb legyél Allisonnál, hogy te váljál AZ Argentté. Egy töltény választ el az igazi barátoktól, egy igazi családtól – suttogta Kate a fülébe, hidegrázást okozva ezzel a testében, de Stella a homlokát ráncolta.

- Jobb legyek Allisonnál? Igazi család? – ismételte a kísértő szavakat.

- Igen, édesem.

- De nem akarok jobb lenni nála, csak segíteni szeretnék neki – mormogta magát nézve a tükörben. – Igazi család, az már megvan. Ők azok – elmosolyodott, és hagyta, hogy egy könnycsepp lecsorduljon az arcán. – Allison. Chris bácsi. Scott, Isaac, Lydia, Stiles.

- Mi? – kérdezte Kate.

- A családom.

Stella meghúzta a ravaszt, de a tükröt célozta, a saját képét. A régi gondolatait.

Kate eltűnt, és elmosolyodott egy dolgon, amire rájött, de összeszorult a szíve, amikor azon gondolkozott, miért hatott rá ez az egész, hiszen csak a vérfarkasokat érinti. Az utolsó töltényére pillantott, majd érte nyúlt. Amint hozzáért a bőre az apró tárgyhoz, amivel megölte a régi önmagát, meglátott egy arcot. Scottét.

Kirontott a szobából, és futott amilyen gyorsan csak tudott, most már tudta, mit kell tennie, mi az, ami a legfontosabb Beacon Hillsben: meg kell védenie a családját. És a falkáját.