Hideg szellő libbentette meg vadászunk tincseit, az éjszaka sötét volt és rejtélyes. Csend honolt, de még mindig lehetett hallani a buszt mögöttük, előttük pedig motel volt, ahol eltölteni készültek egy éjszakát. Glen Capri Motel.

Stella Scott és az unokatestévre között állt meg, figyelte az épület fényeit, ettől a helytől nyugtalan lett, és nem ő volt az egyedüli, mindenki körülötte undorodó vagy éppen ijedt arcot vágott.

- Láttam már rosszabbat – szólt Scott, valószínűleg a barátainak intézte a szavait, Stella pedig hitetlenül fordult felé.

- Hol láttál ennél rosszabbat? – kérdezte Stiles.

- Ja, Scott, olyan, mintha embereket öltek volna meg itt – mondta Stella, mielőtt az edző megfújta a sípját és maga köré gyűjtött mindenkit.

- Figyelem – kezdte a férfi. – A találkozó el lett halasztva holnapra. Ez a legközelebbi motel a legtöbb szabad szobával és a legcsekélyebb ítélőképességgel, amikor olyan degenerált tinédzserekről van szó, mint maguk. Alkossanak párokat. Válasszanak bölcsen.

Megrázta a kulcsokat a kezében, majd a párosok egyesével átvették őket. Stella egy kis matekozás után mindig arra az eredményre jutott, hogy neki nem fog pár jutni, így elvigyorodott, mivel nagyon úgy tűnt, hogy saját szobája lesz.

- Lehetőleg tartózkodjanak bármiféle szexuális perverziótól. Világos? A mocskos kis kezüket tartsák meg maguknak – kiáltotta az edző, miközben Stella átvette a kulcsát.

Visszasétált Allisonhoz és Lydiához, akik egyszer csak megtorpantak.

- Nem tetszik ez a hely – szólt Lydia a motelt nézve.

- Szerintem még a tulajdonos sem szereti a helyet – kuncogott Allison. – Csak egy éjszakáról van szó – mondta, Lydia pedig a két lányra pillantott.

- Sok minden történhet egy éjszaka alatt.

Stella felsóhajtott néhány másodpercnyi hátborzongató csend után, és Lydia után ment, hogy behúzza magával az épületbe.

- Hagyd abba, kezdesz olyan lenni, mint az a lány a Körből.

- Semmi köze nem volt a... - kezdte Allison.

- Fogd be, tudod, hogy nem nézek horror filmeket – mondta Stella, és elindultak a szobáik felé. – Hát, ez a tiétek, én megyek az én szobámhoz...

- Mi van a pároddal? – kérdezte Allison aggódva.

- Hah, én párral, kérlek Al, ennél azért jobban ismersz – emelte fel a kulcsát. – Saját szobám van.

- Oké, csak légy óvatos.

Stella sötétbarna szemeit forgatta.

- Mikor nem vagyok az? – szólt, és otthagyta a lányokat.

- 213-as szoba – suttogta a kis kulcsot fürkészve, megállt az ajtónál, és elforgatta a kulcsot.

- Mi volt ez? – hallotta a szobából.

Stella a homlokát ráncolta, és megragadta a pólója alá rejtett kését, majd benyitott, és meglátta Scottot és Stilest.

- Mit keresel itt? – kérdezte a sápadt fiú összezavarodva.

- Ti mit kerestek itt? – kérdezett vissza Stella.

Mindhárman egymásra néztek.

- Figyeljetek, srácok. A kulcsomon az van, hogy 213-as szoba, úgyhogy... - kezdte a lány, és Stiles felkapta az ő kulcsukat.

- A miénken is. Látod? Kettő, egy, három.

Stella nekidöntötte a fejét a falnak.

- Ugye csak szórakoztok velem – mormogta magában.

- Ez talán egy háromszemélyes szoba – szólt Scott, miután észrevette, hogy van egy egyszemélyes ágy a franciaágy mellett.

Stella a fekvőhelyre nézett, majd a fiúkra.

- Eh, tökmindegy – motyogta, és leült az ágyára.

- Hé! Miért ő kapta az egyszemélyes ágyat? Miért ő kapta az egysz... - nézett Stiles a lányra és Scottra.

- Mert? Azt akarod, hogy veled aludjak, Stilinski? – kérdezte Stella, mire kínos csönd állt be. – Öö, szerintem azt sem akarod, hogy egy vérfarkassal aludjak egy ágyban.

Scott Stilesra pillantott, aki a franciaágyon feküdt mellette.

- Oké – szólt Stiles néhány perces szótlanság után. – Szóval nekem öt van – mondta, mire Scott és Stella ránéztek.

- Öt gyanúsított? – kérdezte a lány, Stiles pedig bólintott.

- Igen, eredetileg tíz volt. Vagyis, inkább kilenc, azt hiszem. Derek kétszer volt rajta.

Stella felvonta a szemöldökét.

- Derek nem tűnik olyan fickónak, aki feláldozásokat csinál – szólt.

- Ezért szedtem le a listáról.

- Ki az elsőszámú? Harris? – kérdezte Scott.

- Csak mert eltűnt, az nem jelenti azt, hogy halott.

Scott a mennyezetet bámulta.

- Szóval ha nem halott, akkor a kémia tanárunk titokban embereket áldoz fel – mondta értelmet keresve a dolognak.

- Hát, a fejemben jobban hangzott.

Stella felhorkant.

- Minden, amit kimondasz, csak a fejedben hangzik jól – jegyezte meg, mire Scottnak kuncognia kellett, Stiles pedig rámeredt a legjobb barátjára.

- Van benne valami.

- És mi van, ha valaki más a suliból? Mint, emlékszel Mattre? Nem tudtuk, hogy embereket öl.

Stiles felkelt az ágyról.

- Tessék? Mit mondtál? – nézett rá Scottra. – De tudtuk, az elejétől kezdve tudtam.

Scott felsóhajtott.

- Ja, de nem komolyan.

Stiles megint rámeredt a barátjára.

- Elég komolyan gondoltam. Halálosan komolyan.

- Ki az a Matt? – kérdezte Stella a két fiú igen színvonalas beszélgetése közepette.

- Egy srác, aki bosszúból megöletett egy egész úszócsapatot egy kanimával, aztán a nagyapád megölte őt, és utána ő folytatta az emberek gyilkolását a kanima irányításával – mondta Stiles, mire mindkét fiú Stellát nézte.

- Hmm, így már értem – jegyezte meg, és ismételten ledőlt az ágyra.

-Szóval kik a másik négy? – érdeklődött Scott.

- Derek húga, Cora, senki sem tud róla semmit.

Stella oldalra döntötte a fejét.

- Ez igaz, de... Nem ő volt fogva tartva az alfa falkánál? Nem tudta volna megtenni – szólt, mire kihúzta a saját listájáról a lányt.

- A következő a főnököd.

Scott meglepetten nézett Stilesra.

- A főnököm?

Stiles bólintott.

- Igen, a főnököd, nem tetszik ez az egész Obi-Wan dolog, amit csinálni szokott, kiborít teljesen.

Egy kis csend állt be, mert Scott próbált rájönni, mire gondolt a barátja.

- Oh, istenem, még mindig nem nézted meg a Star Warst? – kérdezte Stiles már szinte kiabálva.

- Haver, azokat még én is láttam – tette hozzá Stella, mire Stiles rámutatott.

- Látod?

- Ha élve hazajutunk, esküszöm, hogy megnézem az összes részét – ígérte meg Scott.

- Ez csak... megőrjít – mormogta Stiles.

- Kik a maradék kettő? – kérdezte Scott lezárva a Star Wars témát.

- Ahhhh – sóhajtott a sápadt srác, és leült az ágyra. – Lydia.

Stiles szavaira mindenki a homlokát ráncolta, miközben gondolkodtak is a dolgon.

- Peter irányította, és fogalma sem volt róla. Úgyhogy...

Mindkét fiú befejezte a mondanivalóját, mire mindketten ledőltek az ágyra.

- Várj, ki az utolsó? – kérdezte Scott.

- Mi?

- Öt embert mondtál, de csak négyről beszéltünk – magyarázta Scott, Stiles viszont csendben maradt, miközben azon gondolkodott, kimondja-e, vagy sem.

- Én – mondta ki helyette Stella.

A két barát a lányra meredt.

- Én vagyok az ötödik. A semmiből bukkantam elő, semmit nem tudtok rólam, és vérfarkas vadász vagyok – mondta Stilesra nézve. – Ugye? – kérdezte, Stiles pedig bólintott, és ismét eluralkodott a csend.

Scott sóhajtott egyet.

- És neked, Stella? Kik a gyanúsítottjaid? – kérdezte a lányt, aki egy percig végig gondolta a lehetőségeket.

- Csak kettő van – válaszolta végül. – Peter, ami eléggé alap, de tényleg nem bírom a tagot.

- Ja, én sem – értett egyet Stiles.

- És a tanárunk, Ms Blake – mondta a kezeit bámulva.

- Mi? Miért ő? – érdeklődött Scott, míg Stiles csendben álldogált és gondolkodott.

- Hát először is, nem nagyon tűnt ijedtnek, amikor a hollók öngyilkos merényletet hajtottak végre, másodszor pedig túlságosan is kíváncsi volt Scottra. Harmadjára, az az sms-es dolog az első nap még mindig kiborít.

Mindenki elmélkedni kezdett, holott elegük volt már ebből az egészből.

Néhány órával később mindhárman kidőltek, de még ébren voltak.

- Stella? – szólt Scott.

- Igen?

- Nem kell válaszolnod, de nem akarok gyanúsítottként tekinteni rád. Miért jöttél ide? – kérdezte. – Miért tartóztattak le?

Stella tudta, hogy előbb vagy utóbb rá fog kérdezni a fiú, aki ha egyedül lenne, valószínűleg vakon megbízna a lányban, de volt egy egész falkája, akiknek számított a véleményük. Talán eljött annak az ideje, hogy ő is megbízzon Scottban.

- Azért tartóztattak le, mert elszöktem a szociális gondozómtól. Úgyhogy ott tartottak az őrsön, amíg Chris értem nem jött – magyarázta annak tudatában, hogy több kérdés fogja követni szavait, valamint abban is biztos volt, hogy Stiles agya kezdte összerakni a kirakó darabjait Stella életével kapcsolatban.

- Miért voltál szociális gondozónál?

- Mert az embereket, akiket anyának és apának szólítottam, annak ellenére, hogy a nagybátyjám és a nagynéném voltak, megölte egy alfa – válaszolta egyetlen szünet nélkül.

Némaság övezte körül őket ismét, leginkább Scott miatt, mert ezek új információk voltak számára.

- És mi van Kate-tel? – kérdezte Stiles, és mivel ő tudott róla, Stella úgy érezte, mindenki más is megérdemli, hogy tudja.

Scott a homlokát ráncolta.

- Kate? Mint Kate Argent? Allison nagynénje?

A sápadt srác bólintott.

- Mi van vel... - kezdte a vérfarkas egyértelműen összezavarodva, de Stella ennek azon nyomban véget akart vetni.

- Ő az anyám. A szülőanyám – mondta, mire Scott hirtelen felült.

- Várjunk csak, micsoda? – próbálta emésztgetni a dolgot. – Allison tudja?

- Persze, a családban mindenki tudja. Csak megegyeztek, hogy nem beszélnek róla, mert nagyon fiatalon esett teherbe, vagy valami ilyesmi.

Stiles is felült, és visszaemlékezett azokra a dolgokra, amiket a lánynak mondott azon a napon, amikor ő ezeket megtudta.

- És az apád? – kérdezte Scott, Stella pedig a fiúkra nézett.

- Ez az egyik oka annak, hogy idejöttem – mondta. – Hogy kiderítsem, ki ő abban az esetben, ha a nagybátyjám nem mondja el nekem.

Stiles rápillantott a lányra, mivel végre kezdte megérteni a dolgokat.

- És elmondta? – szólt Stiles, majd megköszörülte a torkát.

- Nem kérdeztem – válaszolta Stella. – Ez az egész gyilkolászás elkezdődött, és nem is vagyok biztos abban, hogy tudni szeretném.

Egyik fiú sem számított erre a kijelentésre.

- Hát – állt fel végül a lány. – Megyek kaját szerezni.

- Várj – pattant fel Stiles is. – Veled tartok.

Csendben kullogtak egymás mellett, nem volt kellemetlen vagy rossz. Csak csend.

Stiles megállt, de Stella nem vette észre, így a fiú megragadta a lány karját, és maga felé fordította.

- Sajnálom – mondta a földet bámulva. – Mindent, amit korábban mondtam.

Stella elmosolyodott.

- Semmi baj. Igazad volt – szólt.

- Nem igaz – vágta rá, Stella mosolya pedig eltűnt. – Te nem vagy olyan. Talán annak tűnsz, de az ellentéte vagy mindannak, amit mondtam – mondta, és elengedte Stella karját.

- Hát, kösz, Stilinski.

- Szia – köszönt Stiles, amint odaértek az automatához, és ott találták Boydot, aki kekszet vett ki éppen a gépből. – Hé, én is pont ilyet akartam! – szólt a fiú azzal az idétlen mosollyal, amit akkor villant elő, ha szocializálódni akar egyéb emberekkel, mint Scott, de Boyd válasza csönd volt mindössze.

- Nem hiszem, hogy érdekli őt, Stiles – állította le őt Stella, mire kapott egy kedves pillantást.

A kréker beragadt az automatában, mire Stiles a zsebébe nyúlt valami után kutatva.

- Ne aggódj, van erre egy módszerem.

Stella a szemeit forgatta.

- Miért nem törjük be az üveget, sokkal egyszerűbb, és kapsz egy csomó mindent ingyen – mosolygott a lány, majd hirtelen mindkettejük meglepetésére Boyd meg is tette, Stelláék arcára pedig a mi a franc kifejezés ült ki.

Aztán a fiú simán elsétált a kekszekkel.

- Valami nincs rendben – mondta Stella, mire Stiles bólintott, és megragadott pár krékeres zacskót.

- Igen, ez nem volt normális.

Stella felvett pár dolgot a gépből, a fiú pedig ránézett.

- Mi van? Már be van törve – mormogta, és Stiles is felkapott néhány chipset és csokit.

- Benézek a lányokhoz – szólt Stella.

- Oké – mondta Stiles, és elindult vissza a szobájukba.

Stella megette a csokiját, majd a sarokban, ahova elvonult, biztosra ment, hogy a fegyvere meg van-e töltve, mert valami történni fog. És felkészülve akart lenni rá.

Az egyedüli dolog, amit azonban nem tudott, hogy ami következett, arra egyáltalán nem volt felkészülve.