,,Apa. Most szeretnék elmondani neked valami fontosat. Szeretném, ha komolyan vennél, és elhinnéd, amit mondok. Meleg vagyok. Pontosabban pánszexuális. Az azt jelenti, hogy nem az alapján szeretek bele valakibe, hogy hogy néz ki, hanem, hogy milyen belül. Hogy milyen ember, milyen a személyisége. És azt illetően, hogy mindig mondtad, hogy lányosodnom kéne, hát az a helyzet, hogy én nem vagyok lány. És fiú sem, hanem inkább valami a kettő között. Vagy mindkettő, vagy egyik sem, ezt még nem tudom pontosan. A lényeg, hogy amikor azt mondtam, hanyagoljuk ezt meg ezt a témát, akkor az ezek miatt volt. És néha emiatt (is) voltam szomorú, vagy rosszkedvű. És tényleg, szeretném, ha elhinnéd ezt nekem, és nem gondolnád, hogy hülyéskedek. És ne haragudj, ha csalódást okoztam. Remélem még szeretsz.

Blanka"

Hát, igen. Emberek, elérkeztem arra a pontra, ahol fontolgatom, hogy coming outolok apámnak. Aki régebb óta velem tart, vagy találkozott velem hasonló tartalmú könyvek kommentjeiben, azok tudják, hogy anyámmal nem ment túl fényesen a dolog. Elég kényszeredett volt, nem én akartam, ráadásul nem is vesz engem komolyan, azt hiszi, csak direkt őt akarom szívatni ezzel, azért csinálom. Mondjuk többször megfenyegetett, hogy elmondja apámnak. Először tiltakoztam, aztán már úgy voltam vele, ha akarja, elmondja, mit érdekel az engem, én "csak jól járhatok" (há' nyilván nem). Na, szóval azt akarom, hogy apával normális legyen az egész, nem akarom vele is elba***i, mint anyával. Habár ez még az jövő zenéje, szurkoljatok, hogy összeszedjem magam, és túl lehessek rajta.

Pusz pusz