Hideg van, de mégis melegem van,

Rosszul vagyok az emberektől, nem tűröm zsivajukat.

Ha ennék, az ételnek papíríze van,

Nincs a teának, üdítőnek sem olyan finom íze.

Teljes apátia szállt rám, nem sírok, nevetek.

Fáj a jobb karom, használni alig tudom, minden mozdulat fáj.

A zene az, mi valamelyest itt tart a földön, különben elszállnék a magas égbe.

És egy dolog tart életben: az ő léte, mosolya, érintése. Ma mikor beletúrt hajamba, hisz még nem látta, hátam borzongott ujjaitól, amint hajamban szántottak. Nekem csak ő kell, de őneki én nem...