Nem is olyan régen, múlthét közepén talán, megkaptam az első utálkozást. A technika házával szemben mentem el, a nagy OTP bank előtt (ami amúgy szerintem a Magyar Mágiaügyi Minisztérium), amikor jött szembe egy nő. Nem volt szép, de ronda sem, lényeg, hogy ahogy elment mellettem olyan fintort vágott, hogy csak na. Valamit morgott is, de azt nem hallottam, mert zenét hallgattam, de elég feltűnő volt. Fura, mert negatív visszajelzés volt, nekem mégis valahogy jól esett. Talán, mert így megtudtam, hogy látszik rajtam, hogy fullba nyomom az emósat/gay-t.

Pár nappal később a szénatéri suli előtt mentem el, amikor két nálam úgy két évvel fiatalabb kiscsaj elment mellettem, majd visszafordultak, és egy erőteljes "blööh" hang kíséretében rám nyújtották a nyelvüket, majd jót röhögve magukon tovább mentek. Nem tudom, mi bajuk volt (jelzem újra: két 15-16 éves csajról van szó) de ez nem volt túl kedves, szinte szíven ütött. De, hát mit is mondhatnék, nagyon gyerekesek voltak, annyi szent.

A harmadik, amit megemlítenék, az anyám egyik zseniális beszólása. Egyik reggel készülődtem, mikor megjegyezte, hogy elkentem a szemceruzám (mellesleg szándékosan) mire én: 'jah, direkt'. Erre ő: 'ez így nagyon ronda, mosd le.' Egy perccel később: 'hagyd csak, mindegy, úgyis halálváró vagy...' Én meg így, lol. Igen találó megjegyzés volt, de (mint az anyámtól várható volt) nagyon betalált. Őszintén, nem hazudott, de azért ezt a szót nem anyámtól akartam hallani először. Néha nem tudom, mi jár anyám eszében, de szerintem semmi aranyos, meg kedves...