Szóval van egy srác, akibe még nyolcadikban belezúgtam. Nem is szarozott, még ugyanabban az évben "összetörte a szívemet", én erre természetesen megutáltam, mint a szart.

Hát, nem vicces az élet, mondjátok?!

Hisz mi más lenne, mint vicc, olyan fricskát ütni, mint hogy újra belezúgok?! Nem is írom le a nevét, mert még a végén megint felbukkanna itt nekem!

Na igen. Most egyszerre szeretem, és pont ezért gyűlölöm is.

Most, megragadom az alkalmat, hogy küldjek neki egy számot, így látatlanba, hisz biztos, hogy sosem jut el hozzá.

Hallod, Krisz, te anyaszomorító istenverte szemétláda?! Hallod?! Szeretlek, te idióta, démonverte hülye! Úgyhogy fordulj fel, de mihamarabb!😍😍😍😍😍😍😍😊🤗❤❤❤💓💓💓💋

(Végül mégis elmondtam a nevét. Hupsz🤭)