Én: *rossz kedvem van*

Apa: miért vagy rossz kedvű?

Én: nem vagyok rosszkedvű.

Apa: de, az vagy.

Én: jó, az vagyok. és?

Apa: miért vagy az?

Én: mert kényelmetlenül érzem magam.

Apa: mitől?

Én: a lábamtól.

Apa: mi van vele?

Én: utálom.

Apa: ne utáld.

Én: ...

Apa: ...

Én: ...

Apa: ha tudok segíteni...

(egyébként apa nagyon kedves meg aranyos, amikor ezt mondja)

Én: mondd, van valami, amit nagyon utálsz?

Apa: igen, van.

Én: mi az?

Apa: ha rossz kedved van.

Én: haha, most komolyan.

Apa: komolyan.

Én: lécci.

Apa: de most tényleg komolyan.

Én: MOST KOMOLYAN, NE IZÉLJ, HANEM VÁLASZOLJ!

Apa: jó. akkor azt, ha kiabálsz velem.

Én: jó, akkor figyelj. mit csinálsz, ha kiabálok veled?

Apa: öhm...

Én: tökmindegy, mit mondasz.

Apa: akkor megpofozlak.

(egyébként sose pofozott még meg)

Én: oké. és utána már nem kiabálok, megszűnt, amit utálsz.

Apa: akkor csináld te is ezt.

Én: mit, pofozzam fel a lábam?

Apa: nem, szüntesd meg a problémát.

Én: ...

Én: jó. De nem tudok extra gyorsan szőrt növeszteni. Te tudsz?

Apa: öhm, nem...

Én: tessék. Így tudsz segíteni.

Apa: ...

Én: oké, köszi.

...a fenti kiakadásomról azt kell tudni, hogy ma (vagyis hát tegnap😅) voltam először gyantáztatni, most is csak azért, mert apa rábeszélt. (az után a coming out levél után nem igazán gondolom, hogy teljesen megértette, mit akarok.) maga a művelet nem fájt  csak a következmények akasztottak ki egy kicsit:

,,Nem lesz többet"
,,Olyan, mintha megnyúztak volna"
,,Nem bírok hozzányúlni anélkül, hogy ne hánynám el magam"
,,És ha hozzáérek, a lábammal NEM ÉRZEM, hogy hozzányúlok. Mintha le lenne bénulva"

⬆️ez az anyámmal fojtatott beszélgetésem a témáról. azt hajtogatta, hogy majd jobb lesz. remélem. ennél minden csak jobb lehet. (és itt még nem is esett szó a pár pánikrohamról, vagy miről, amit akkor kaptam, mikor textil ért a lábamhoz, vagy amikor mostam le azt a szaros gyantát, ami rajt maradt. és az ezek mitt kapott pánikrohamokról sem.)

talán csak én vagyok így, de most védtelennek érzem magam. mintha megfosztottak volna egy érzékszervemtől (és kábé ez is történt). olyan, mintha egy darab műanyagot simogatnék. annyira nemtermészetes érzés. ilyen soha többet nem lesz. ennél még a pokol is jobb...

bocsánat, hogy ezt ide kiírtam, de anyám verzióját, ha csak részben is, de olvashattátok, apával meg nem tudnám ezt közölni a fentiekben ábrázolt beszélgetést, és a következőket kikerülve, és amikre még számíthatnék:

"majd megszokod"
"ne hisztizz"
"ezt csak azért mondod, mert nehezen. barátkozol meg új dolgokkal" (ez egyébként igaz)
"nem is olyan rossz, NaGyOn SzÉp LáNyOs AlAkOd VaN, mOsT cSaK jAvÍtOtTuNk A dOlGoN." (mert apámnak mániája, hogy "ki kell hozni magadból a legtöbbet, különben nem lesz kapás. olyan, mintha csali nélkül horgásznál". imádom apa horgászós hasonlatait)