Látjátok, itt az eredmény. Csak három rész, és máris jön az első aggódó ismerős. Nehéz meggyőzni, de talán sikerült. Nem kérek belőle...

Tudtam, már az első pillanatban, amikor az első szót leírtam, hogy meg fogom bánni ezt a könyvet. Erre tessék. Itt vagyok. És meg is bántam...

Talán leszedem... Talán még párszor zaklatlak titeket a semmitmondó, üres szavaimmal, nem tudom.

Ennek az egésznek semmi értelme!

Minek?

Semminek...

Szavak köpve a semmibe,
Céltalan keringve,
Szállni a légben mint ökörnyál,
Bármit teszek, egyszer utolér a halál...