🌼4. Fejezet🌼
Egy újabb hétnek mondhatunk búcsút, csak úgy repül az idő. Jiminnel a parkba indultunk, s míg úton voltunk énekeltünk. Imádok énekelni, mindig is az volt a vágyam, hogy egy nap a színpadra álljak és megoszthassam másokkal a dalaimat. Az érzéseim, ami a szívemből jön. Igen, dalokat írok. Már azóta hogy először megláttalak... Mindig csak írok, s mindig csak rólad. Rólad szól az összes, egytől egyig. Ezer százalék, hogy nem tudnék már másra gondolni rajtad kívül.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro