Eltelt egy hét. Suliba jártam, hisz még csak alig múltam 17, de minden délutánom abban a kedves kishelyen töltöttem, ahol örökké nézhetnélek.
Ez a nap sem telhetett el úgy, hogy ne sétáltam volna be. Átlépve a küszöböt egyből megpillantottalak a pult mögött, s ha csak egy pár másodpercre is, de találkozott a tekintetünk. Te elpirultál, én elmosolyodtam.
Mondtam már, hogy mennyire aranyos vagy ilyenkor? Mert az vagy... Aranyos, mint egy apró, ártatlan nyúl.
Imádom a nyuszikat.