🌼2. Fejezet🌼
Emlékszel az első, együtt eltöltött időnkre?
Másnap ismét a kávézóba mentem, ám most egyedül voltam. Az ablak mellett foglaltam helyet, s bámultam. Téged bámultalak.
Imádtam nézni ahogy sürögsz-forogsz az asztalok körül, kiszolgálva a vendégeket. Lábaid, mintha tánclépéseket gyakoroltak volna, hátad mindig egyenes, karjaid pedig feszesek voltak.
Perceken át csak néztelek, figyeltem minden mozdulatod. Odáig voltam érted. Mindenedért...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro