Hyunjin

_____________

- Hé Jinnie - felkapom a fejem, mikor nyílik a háló ajtaja, így a hetedik, és egyben utolsó naplómról felvezetem szemeim páromra.

- Igen?

- Mondtam hogy nem kell megvárnod, édes - ül le mellém, majd hajamba simít, ami igencsak megnőtt.

- Mégis ki dolgozik az esküvője előtti napon, rajtad kívül, Huh?

- Tudod, hogy imádom a munkám - kuncog, majd egy apró puszit nyom a fejem tetejére.

- De még itthon is csak ezt csinálod - rázom a fejem, de elmosolyodok, ahogyan ujjaival cirógatja fejtetőm.

- Bocsánat, Kisherceg, de nem tudok ellenállni az olajszagnak, a koszos rongyoknak, és a reménytelennek tartott autóknak.

Jinyoungot egy apró koccanás után ismertem meg. Bár nem az én hibámból történt, nekem is megrongálódott a járművem, így egy közeli szerelőműhelyt céloztam meg.

Talán már az első pillanatban ott voltak a szikrák, és akkor már teljesen felnőtt fejjel máshogyan gondolkodtam.

Bár elkezdtünk randizni, nem éltem bele magam túlságosan. Adtam neki magamból, de nem annyit, hogy nélküle már létezni se tudjak.

Viszonylag e miatt lassan alakult ki a kapcsolatunk, de Jinyoung mindenben tökéletes volt.

Nem sietetett sehova. Ha azt mondtam neki valamiről, hogy túl gyors, csak vigyorogva mondott valami poént rá, és addig nem lépte át azt a határt, amíg nem voltam rá készen.

Akaratlanul pedig még azt is megtudtam, hogy nincsenek mögöttem másik emberek az ágyában, hiszen egyik alkalommal, mikor meg akartam lepni a műhelyében, már estefelé, egy egészen fiatal, be kell vallani, csinos fiú vitte be autóját hozzá.

Természetesen én csak a háttérből lestem Őket, hiszen jobb az igazságot megtudni hamarabb, de mikor a srác rámozdult, Jinyoung szimplán elutasította, és megkérte, hogyha csak ezért van még itt, kívül tágasabb.

Aznap este szeretkeztünk először. Olyan szinten elöntött magabiztossággal, hogy bízhatok benne, úgy éreztem, mostmár nincs szükségem korlátokra.

Természetesen vannak rossz pillanatok köztünk, mikor csupán kritizáljuk a másik döntéseit, gondolkodását, de hamar összebújva beszéljük meg, olykor suttogva, hogy mit miért nem gondolunk jónak, mi zavar minket.

Fél évvel ezelőtt kérte meg a kezem. Őszintén szólva, azonnal igent mondtam, majdhogynem meg sem várva a kérdés végét.

Holnap reggel pedig indul a gépünk Amerikába, hogy végre hivatalosan is egymáséi legyünk.

- Tudod, Jinyoung - kezdek bele, majd a hátamra fordulok, és belenézek szemeibe, illetve óvatosan rásimítok arra a kezére, amelyikkel az ágyon támaszkodik - Hálás vagyok, amiért veled tölthetem majd életem hátralévő részét.

- Ugyan Jinnie - mosolyogva simít arcomra nagy tenyérével - Én köszönöm, hogy az életem része vagy. Szeretlek.

- Szeretlek.

Vége