Hyunjin

_____________

21 voltam, mikor megismerkedtem Yang Jeonginnal. A nálam egy kevéssel fiatalabb fiúval, aki egy állatmenhelyen dolgozott, hiszen nem ment egyetemre.

Akkoriban fogadtam örökbe a kutyámat, Kkamit, és természetesen Jeongin segített rendezni a papírmunkát, és egyebeket.

Ő volt az első, akinél én kezdeményeztem. Visszafogott és kedves fiú volt, vele igencsak el tudtam magam engedni.

Ha egy szóval kellene jellemeznem a kapcsolatunk, az édes szót használnám. Velem ellentétben, Jeongin tapasztalatlan volt a kapcsolatok terén, így csak kuncogva mutattam meg neki minden gyönyörű dolgot amit az egyik ember adhat a másiknak.

Rengetegszer sétáltunk együtt, általában Kkamival együtt, illetve meglátogattuk pár vidámparkot, fagylaltozót, cukrászdát.

Ő olyan fiú volt, akit igencsak könnyű volt megszeretni. Nem tudtam rá haragudni, állandóan aranyosan nézett rám, édesen kuncogott, és bevallom, nevetése is gyönyörű volt.

Viszont később kezdtem úgy érezni, már csak barátok vagyunk. Ugyanúgy rajongtam érte, de egyre másabb szemmel kezdtem rá nézni, és észrevettem, hogy nem én vagyok az egyedüli aki így érez.

Körülbelül hét hónapja voltunk együtt, mikor végre leültünk, és mint két felnőtt, elmondtuk egymásnak, hogyan is érzünk.

Ugyanazt láttam szemeibe, mint ami az enyémben lehetett. Szerettük egymást, oh, persze hogy szerettük, de nem azzal az igazi szerelmes tűzzel.

Végül békésen váltunk el egymástól. Még akár a mai napig is érdeklődünk egymásról, hiszen barátok maradtunk.

Őszintén szólva, rettentően örülök, hogy Jeonginnal habár szétmentünk, tudom hogy jól van, és bármikor számíthatok rá.